Touré, az új misszionárius

Noha az angliai kommentárok általában az Arsenal brazil „szürke eminenciását”, Gilberto Silvát ítélik a Villarreal elleni elődöntő legjobbjának, talán nem haszontalan, ha a meccset eldöntő futballistára koncentrálunk. Már csak azért is, mert Kolo Touré a gólja mellett saját feladatát sem hanyagolta el, lenyűgöző védőmunkát végzett. Továbbá, ne feledjük, a nyáron őt is viszontláthatjuk a vb-n az újonc elefántcsontparti válogatott mezében.

Touré (csapat- és honfitársával, Emmanuel Ebouéval karöltve) amolyan missziót teljesít mostanában, bizonyára tudtán kívül. Arra gondolunk, hogy a futballelitben már régóta megsüvegelik az afrikai középpályásokat és csatárokat, de a kontinensről érkező védőkkel szemben egészen napjainkig mintha a lesajnálás lett volna az uralkodó attitűd. Meglehet, az előítéletnek van némi alapja, elvégre a csapatrészek közül a védelemben a legfontosabb követelmény a fegyelmezettség, és ez a tulajdonság – vélhetően társadalmi-kulturális okokból – nem tartozik az afrikaiak erősségei közé.

A jelenlegi BL-idény legjobb tizenhat együttesében nagyon kevés afrikai bekk játszik: az Arsenalban Touré mellett ott van a már említett Eboué és a kameruni Lauren, de a többi keretben összesen sem találni fél tucatot. Pierre Womé (kameruni, Inter), Lamine Diatta (szenegáli, Lyon), Hatem Trabelszi (tunéziai, Ajax) és Eric Addo (ghánai, PSV) sorolható csupán ide (a liverpooli Djimi Traoré már nem, hiszen bár mali válogatott, Franciaországban született, ott is nőtt föl).

Emellett tény, hogy a felsoroltak Trabelszi kivételével távolról sem kulcsjátékosok a klubjukban – miközben Samuel Eto’ótól Didier Drogbán és Mahamadou Diarrán át Obafemi Martinsig a támadószekciókban bőven vannak nélkülözhetetlen labdarúgók. A négy éve mindössze 150 ezer fontért vásárolt Touré azonban az efféle kiemelkedő produkcióival hozzájárulhat ahhoz, hogy földijei megszaporodjanak Európa élcsapatainak hátsó alakzataiban.

Hogy látunk még tőle hasonlót, nem kétséges. Nemrégiben múlt 25 éves, tehát a legjobb korban van, és az önbizalomnak sem lehet híján, ha olyan nagyszerű ellenfeleket volt képes megzabolázni, mint Juan Román Riquelme és Diego Forlán. Sőt bízvást tekinthetjük a vezetői képesség bizonyítékának, hogy az Arsenal rajta kívül húsz év körüli suhancokból álló védelme kilenc BL-mérkőzés óta átjátszhatatlan. Ilyen jól a pillanatnyilag sérült alapemberekből álló Lauren, Sol Campbell, Pascal Cygan, Ashley Cole négyesnek sem ment soha.

A statisztikákat böngészve egyedül azt lehetne a szemére vetni, hogy ritkán eredményes, de többnyire jelentős alkalmakkor talál be. Legutóbbi gólját az előző BL-szezon nyolcaddöntőjében, a Bayern stadionjában szerezte, megakadályozva ezzel, hogy az Arsenal reménytelenül vágjon neki a visszavágónak, azelőtt pedig két FA-kupa-párharcban is hozzájárult a továbbjutáshoz. Bajnoki gólt összesen hármat jegyez.

„Azt szoktam mondani, nem vagyok gólzsák, de ha betalálok, az biztosan jelentős eredményt hoz a csapatnak. Ennél természetesen sokkal fontosabb, hogy sikerült előnyt szereznünk a visszavágóra, mert Spanyolországban, a saját közönsége előtt már a Villarrealon lesz nyomás. Hasonló meccs várható, mint a mostani volt, ha gólt tudunk szerezni, nagyon megnehezítjük riválisunk dolgát. Márpedig amikor a pályán ott van Henry, ez mezőnyfölény nélkül is könnyen sikerülhet. Elsősorban persze olyan jól kell majd védekeznünk, ahogy a Highburyben tettük, egymást segítve és megköszönve a Teremtőnek, ha szerencsénk van” – mondta Kolo Touré a lefújás után.

---- Korábban még sohasem fordult elő, hogy a Bajnokok Ligája, illetve a Bajnokcsapatok Európa-kupája elődöntőjének mindkét első mérkőzése 1–0-s eredményt hozzon. A sorozat történelmét úgy tekintettük át, hogy a hazai csapat szemszögéből vizsgáltuk, mi következhet az 1–0-s győzelem, illetve a 1–0-s vereség után az idegenbeli visszavágón. Összegzésünk során a selejtezőket is figyelembe vettük.

Elég-e a továbbjutáshoz a hazai 1–0?

Igen: 84
Nem: 81

Az elődöntő történetében korábban 14 alkalommal fordult elő, hogy a hazai csapat 1–0-ra megnyerte az első felvonást. Az eredmény kilencszer eredményezett továbbjutást: Barcelona (1960–61), Real Madrid (1965–66), Manchester United (1967–68), Ajax (1971–72), Saint-Etienne (1975–76), Aston Villa (1981–82), Liverpool (1983–84), Milan (1989–90), Dortmund (1996–97). És akiknek kicsúszott a kezükből az előny: Young Boys (1958–59), Atlético Madrid (1970–71), Dinamo Kijev (1976–77), Juventus (1977–78), Anderlecht (1985–86).

Jó előjel az Arsenal számára, hogy egy másik angol klub, a címvédő Liverpool az 1983–84-es kiírásban úgy jutott el a döntőig, hogy a négy körből egyet 0–0-val, hármat ellenben 1–0-val nyitott (kétszer odahaza). A finálét végül 11-esekkel nyerte meg a Roma ellen.

A hazai 1–0-s kezdés a magyar kluboknak sem mindig termett babért: így esett ki például a selejtezőben 2002-ben a Zalaegerszeg (Man. United, 0–5) és egy évre rá a Ferencváros (Sparta Praha, 0–2).

Van-e folytatás a hazai 0–1 után?

Van: 84
Nincs: 78

A főtáblán kétszer fordult elő, hogy egy csapat hazai 0–1 után jutott tovább: az 1979–80-as idény negyeddöntőjében a későbbi győztes Nottingham Forest a Dynamo Berlinnek vágott vissza 3–1-gyel, míg az 1995–96-os sorozatban – biztató lehet a Milan számára, hogy annak is az elődöntőjében – az Ajax tarolt a Panathinaikosz otthonában (3–0).

A selejtező különböző fázisaiban a Skonto Riga (1993–94), a Dinamo Kijev (1998–99), a Sahtar Doneck (2000–2001), a finn Haka (2001–2002), a luxemburgi Dudelange (2005–2006), valamint a Lothar Matthäus edzette belgrádi Partizan (2003–2004) volt képes hazai 0–1 után, a visszavágón továbbjutni – igaz, egyik sem a rendes játékidőben, a Haka egyenesen a zöldasztal mellett. A Newcastle-ban sikerrel megvívott tizenegyespárbaj alighanem Matthäus eddigi legnagyobb edzői sikere volt.

Ki ne emlékezne az 1995–96-os BL-selejtezőire? A Ferencváros a brüsszeli 1–0-s győzelmet követően, hazai 1–1-gyel ejtette ki az Anderlechtet, és jutott fel – azóta is egyedüli magyar klubként – a BL főtáblájára. ---- Arséne Wenger a biztatónak tűnő eredmény ellenére egyelőre nem hajlandó még csak beszélni sem a döntőről. Az Arsenal francia trénere az egyesület hivatalos honlapján válaszolt az odavágó után felvetődő kérdésekre.

– Szerezhetett volna nagyobb előnyt az Arsenal a visszavágóra?
– Fogas kérdés, mert egy nullás vezetésünknél kicsit furcsa helyzetbe kerültünk. Bizonytalanok voltunk benne, vajon mi a fontosabb: megőrizni a kapunkat a góltól vagy menni előre, és többet rúgni. Ezért aztán a második félidőben nem nagyon találtuk a játék ritmusát. Talán kissé óvatosan futballoztunk, nehogy lekontrázzanak minket. Szerintem a Villarreal középpályásai kiválóan játszottak, nehezen tudtuk érvényesíteni a fölényünket a pálya közepén. A spanyolok jól zárták le a területet, különösen a szünet után.

– Nőttek a továbbjutási esélyek a meccs előtti helyzethez képest?
– Annyit mondhatok, hogy magabiztos vagyok, hiszek a csapatomban. A védekezésünk mutatói önmagukért beszélnek, erre bízvást építhetünk. Gólokat szeretnénk szerezni, és győzni akarunk idegenben is, illetve mindenképpen a saját játékunkat kívánjuk játszani. Persze nem tudom, mire számíthatok riválisainktól, mégiscsak a Bajnokok Ligája elődöntőjében vagyunk. Mindenki láthatta, hogy technikailag kiemelkedően jók, taktikailag fegyelmezettek, intelligens, érett társaság benyomását keltik. Nagyon oda kell majd tennünk magunkat, ez egyértelmű.

– Ha sikerül bejutniuk a fináléba, vajon melyik együttes lesz az ellenfelük?
– Efféle találgatással most még felesleges foglalkoznunk, a saját feladatunkkal kell törődnünk. Úgy látom, lesz elég dolgunk a visszavágón, meg aztán addig még vár ránk egy roppant fontos rangadó a Premiershipben, a nagy rivális Tottenham ellen. Feltehetőleg a rotációs stratégiát kell majd alkalmaznom, mert az első találkozó sokat kivett játékosaimból. ---- Méltatlan az elődöntőhöz

Minden bántó szándék nélkül kijelenthetjük, a fetrengés, a szimulálás, a játékvezetővel való vitatkozás elsősorban a déli klubokra, a déli, temperamentumos játékosokra jellemző. Kaphattunk belőle ízelítőt a Highburyben is – gondoljunk csak José Mari nagyjelenetére, amikor a csatár Gilberto Silva belépője után hordágyon vitette le magát, nehogy sárgát kapjon a bíró megtévesztéséért, majd amikor elült a veszély, hirtelen kiderült, semmi baja –, mégis azok (főleg a spanyolok) pártjára kell állnunk, akik nem rökönyödnek meg azon, hogy Konrad Plautz játékvezetőt és csapatát a FIFA kihagyta a világbajnokságról.

„A Villarreal szerdán drágán megfizette a tanulópénzt a Bajnokok Ligájában. Konrad Plautz ugyanis nem nőtt fel a mérkőzés fontosságához, és a könnyebbik utat választva, a nagyobbik, a híresebb csapatot favorizálta” – kesereg az egyébként madridi As jegyzetírója a „Könyörgök, másik bírót a visszavágóra!” című írásában.
Barcelonában természetesen a helyiek milánói sikere foglalkoztatta jobban az újságokat, ám így sem mentek el szó nélkül Plautz ténykedése mellett. „A játékvezető egy személyben rendezője és főszereplője volt az est különelőadásának: Plautz csak a vendégeknek adott sárgát, ráadásul nem mert befújni egy tizenegyest a Villarrealnak” – így az El Mundo Deportivo.

A Villarrealhoz legközelebbi nagyobb település, Castellón egyik vezető lapja, a Mediterraneo szintén leszedi a keresztvizet a tiroli bíróról: „Elfogultan osztogatta a sárgákat, a nem egyértelmű szituációkban pedig rendre a mieinket sújtotta. Méltatlan volt az elődöntőhöz.”

Tizenkettőből tizenkettő

Kétség sem férhet hozzá, ha a Villarreal hazai pályán hasonló teljesítménnyel rukkol ki, mint a Highburyben, semmi esélye sem lesz a döntőbe jutásra.
Kérdés: a spanyol kiscsapat csak most volt megszeppenve, esetleg hazai pályán képes kibontakozni igazán? Mielőtt a statisztikákhoz nyúlnánk, érdemes végiggondolni, hogy ugyan fiatal, csak a hetedik élvonalbeli évadját taposó gárdáról van szó, amely először indul a BL-ben, ám távolról sem nyeretlen kétévesek alkotják a keretét.

Persze célszerű az érem másik oldalát is megnézni. A „sárga tengeralattjáró” 24 európai kupapárharcon jutott túl, amióta a 2002–2003-as idényben nekivágott az Intertotó-kupának. Ezek közül 12-nek a visszavágóját hazai környezetben vívta meg, és igaz ugyan, hogy csak kétszer startolt hátrányból a Madrigalban (legutóbb az előző fordulóban, az Inter ellen), ám mind a tizenkét alkalommal továbbjutást ünnepelhetett. Úgy, hogy a hazai mérlege sohasem volt annyira kiemelkedő. Manuel Pellegrini emberei a most zajló évadban is négy vereséget szenvedtek el a Madrigalban lejátszott 22 ütközetükön. ---- Csillagpor

Jens Lehmann (Arsenal)
„Az volt a legfontosabb, hogy jó eredményt érjünk el, márpedig az egy nulla inkább nekünk jó, mint nekik. Ettől még nagyon vékony is lehet az előny. Hogy megint nem kaptam gólt? Ha elcserélhetném a több mint hatszáz góltalan percemet a Bajnokok Ligája-serlegre, már mennék is a kasszához.”

Fredrik Ljungberg (Arsenal)
„A spanyolok megleptek bennünket azzal, hogy keveset támadtak. Sajnos többször nem tudtunk a kapuba találni, így idegenben dől el minden. Remélem, a visszavágón is tudunk támadó szellemben játszani, talán nagyobb területünk is lesz. Ki kell használnunk, és élni kell a lehetőséggel.”

Quique Álvarez (Villarreal)
„Nem játszottunk jól. Tudtuk, hogy az Arsenal jó csapat, nagyon jól védekezik, és remekül kontrázik. Az eredmény mindent egybevetve jó, továbbra is nyitott a párharc.”

Manuel Pellegrini (Villarreal)
„Volt már jobb mérkőzésünk is, még szerencse, hogy legalább az eredmény nem rossz. Azzal elégedett vagyok, és szerintem Spanyolországban továbbjutunk. Sajnos nem tudtuk irányítani a játékot, kevés lehetőséget dolgoztunk ki, az Arsenal meg túl jó csapat ahhoz, hogy ezt ne használja ki.”

Lapszemle

Sport (spanyol)
„A Villarreal vitathatatlanul az idénybeli leggyengébb teljesítményét nyújtotta a Bajnokok Ligájában. De még így is szerencséje volt, és bejuthat a döntőbe. Riquelme nehézkesen játszott, Sorín minden fronton csalódást keltett, José Mari és Forlán pedig semmiféle támogatást sem kapott. Csak Tacchinardi és Marcos Senna hozta a szokott formáját.”

The Sun (angol)
„Kolo Touré gólja kilencven perccel közelebb vitte az Arsenalt fennállása legnagyobb mérkőzéséhez. A Villarreal kései hajrája már nem veszélyeztette a győzelmet.”

Mundo Deportivo (spanyol)
„Még minden lehetséges! A »sárga tengeralattjáró« megsérült, de nem süllyedt el, a szurkolók továbbra is énekelhetik a Beatles dalát.”

The Guardian (angol)
„Az Arsenal megmutatta, hogy érett a Bajnokok Ligája döntőjére. Az első félidőben nagyobb sebességgel játszott, mint a Villarreal, ennek köszönhette a vezető gólját. Az előnyét a második félidőben is simán megőrizte, elsősorban azért, mert a stílusa sokkal célravezetőbb volt, mint riválisáé. A Kolo Touré idénybeli első góljával elért győzelem sokkal szebb reményekkel kecsegtet, mint azt sokan gondolnák.”