Lila vadász, méla lesen

Így fohászkodhattak az újpestiek, amikor a kilencvenedik percen is túl, Fradi-vezetésnél Sorin Botis lábáról felperdült a labda, és…

És Kovács Zoltán lőtt. A labda, ahogy mondani szokták, a fű alatt suhant, meglepve, megbabonázva a szinte győzelmet ünneplő ferencvárosiakat.

És az Újpest futott tovább, a Ferencváros pedig megroggyant, és kétségbeesve tolatott a tíz emberrel játszó és immár győzelemre törő Újpesttel szemben. Drámai hajrá volt ez, mintha csak az 1999-es, Barcelonában játszott Bajnokok Ligája-döntő elevenedett volna meg az Üllői úti stadionban. Persze nem világsztárok, hanem ferencvárosi és újpesti futballisták előadásában. Ott, a katalán fővárosban már ünnepelt a Bayern, aztán a meccs hosszabbításában pillanatok alatt fordított a Manchester, hogy a végén a United ünnepelhesse a nagy győzelmet.

Kísérteties volt a hasonlóság.

Illetve: annyiban nem, hogy Barcelonában nem egy vitatható gól döntött. A Fradi-pályán viszont igen: a ráadás ötödik percében Saskőy Szabolcs – és asszisztense, Kovács Péter – nem állította meg les címén az Újpest akcióját, melynek végén tizenegyeshez jutott, majd a győztes gólt is megszerezte a bajnokaspiráns.

A hosszabbításig, persze, történt más is… Hatvan-hetven percig éppenséggel az, amit Gellei Imre elképzelt. Sorin Botis leradírozta a pályáról Rajczi Pétert, Tisza Tibor enyhén megszeppentnek tűnt, így Tóth Norbert gyakorlatilag egyedül vette fel a harcot a zöldekkel. Azzal a csapattal, amelynél Lipcsei Péter ismét régi szép napjaira emlékeztetően küzdött és irányított. De a fiatalok felzárkóztak mellé, Szalai Tamás a jobb, Laczkó Zsolt pedig a bal szélen került többször is a lilák védővonala mögé. Ha van egy Dzurják Csöpi-szerű centere a Fradinak, tán alaposan megszórják a rendkívül visszafogott lilákat. Jogosan szerzett vezetést a Ferencváros, amely frissebbnek és motiváltabbnak tűnt. Furcsa volt ezt látni, hiszen az Újpest áll a nagy lehetőség kapujában. A lilák a bajnoki címért küzdenek, s az ilyen csapattól azt várná az ember, hogy szétfutja, a kapujához préseli a papíron most gyengébbnek tűnő ellenfelét. Nem így történt.

Egészen a mérkőzés hajrájáig.

Ám az is igaz, hogy az utolsó húsz percet alaposan megnyomták az újpestiek. Ekkor mintha fáradni látszott volna a Fradi, a lilák csak jöttek, jöttek előre, ám különösebb gólveszély nélkül. Hihetetlen, de igaz: az első kapura lövést Kovács Zoltán eresztette meg – és ez az egyenlítést eredményezte újpestiek számára.

Kovács Zoltán nagy küzdő és igazi harcos, ezt most is bebizonyította. Az a tökéletes, precíz, már-már flegma lövés visszahozta a már eltemetett újpesti reményeket. Ami pedig ezután történt, azt minden ferencvárosi szeretné egy életre elfelejteni, és minden újpesti beszélni fog róla még tíz év múlva is. A Böjte Attila kiállítása miatt megfogyatkozó lilák a győztes gólt is megszerezték (igaz, vitatható körülmények között), azután, hogy néhány perccel korábban, még 1–0-s hazai vezetésnél a Fradi rontott ziccert.

A futball igazságtalan játék – szokták mondani, és alighanem ezt emlegetik most a fradisták is. Újpesten viszont mást: az a csapat, amely így, ilyen körülmények között is képes fordítani, megérdemli a bajnoki címet is.

---- 10. perc: Tőzsér indítása után Szalai a jobb oldalról adott középre, de a kapujából kimozduló Vlaszák az érkező Bajevszki elől felszedte a labdát.
14. perc: Sándor Györgyöt Tímár buktatta a Fradi 16-osának vonalán. A szabadrúgást Tóth Norbert végezte el, de a ballal elcsavart labda a léc felett elhagyta a játékteret.
19. perc: Bajevszki játszott az újpesti tizenhatoson belül Szalaihoz, akit a labda átvétele után Tóth Balázs buktatott. Tizenegyes! A labda mögé Lipcsei állt, és jobbal a kapu jobb oldalába lőtt, Vlaszák csak beleütni tudott a labdába.
1–0
29. perc: Tisza végzett el szabadrúgást a hazai kaputól 23 méterre, de jobbal nem sokkal fölélőtt.
39. perc: Az első valamirevaló újpesti támadás következett: Füzi Ákos, Rajczi volt a labda útja, utóbbi balról középre passzolt, s az érkező Hullám ballal rosszul találta el a labdát, így odalett a lehetőség.
57. perc: Az előremerészkedő Balog Zoltán balról, 20 méterről ballal próbálkozott lövéssel, de Vlaszák biztosan hárított.
88. perc: Fitos ugratta ki a csereként nem sokkal korábban beálló Barthát a balösszekötő helyén. A fiatal támadó azonban elügyetlenkedte a lehetőséget, felesleges cselbe bonyolódott, és bár jobbal, 17 méterről még kapura lőtt, a labda veszélytelenül kapu fölé szállt.
90. perc: A kontrából meginduló Laczkót Böjte sárga lapot érően buktatta az újpesti térfélen. Mivel a védőnek ez már a második ilyen kártyája volt a mecscsen, a játékvezető felmutatta neki a pirosat is.
92. perc: Az addig megbízhatóan teljesítő Botis figyelmetlensége sokba került a hazaiaknak. A román védőről Kovács Zoltán elé pattant a labda, aki nem habozott, és jobbal, egyből 17 méterről kilőtte a jobb alsó sarkot. A mérkőzésen ez volt az első olyan újpesti lövés, amelyik eltalálta a hazai kaput!
1–1
95. perc: A meccs drámai fordulópontja jött el: Tisza szabadrúgása után Kovács Zoltánhoz került a labda, a csatár megfordult, majd tíz méterről jobbal kapura lőtt, de a kivetődő Kemenesről kipattant a labda. Az ott ólálkodó – és Kovács Zoltán labdaátvételekor méteres lesen álló! – Rajczi fejjel ismételt, Botis a gólvonalról kézzel kiütötte a labdát. Saskőy Botist kiállította, és tizenegyest ítélt a lilák javára. A büntetőből Rajczi jobbal a jobb alsó sarokba helyezte a labdát.
1–2
96. perc: A középkezdés után Tőzsér passzolta el a labdát, amikor Kovács Zoltán az arcába könyökölt. A ferencvárosi ezért ellökte az újpestiek támadóját, aki a földre zuhant. Rajczi igyekezett társa segítségére, és le akarta fogni Tőzsért, mire kisebb csetepaté alakult ki, az odaérkező hazaiak Rajczit vették célba. Budovinszky nekirontott, Bartha belerúgott az újpesti csatárba, végül Saskőy lefújta a találkozót, majd ütésért kiállította Kovács Zoltánt. ---- Valahogy vonzza a drámai végkimenetelű, zűrös meccseket. A 35 esztendős Saskőy Szabolcs több olyan találkozón bíráskodott, amelynek igencsak intenzív utóélete volt – csakúgy, mint a vasárnapi derbinek.

– Tudom, hogy visszanézte a mérkőzést, ezért kérdem: látva a felvételt, hogyan értékeli teljesítményét?
– Először is hangsúlyoznom kell, nagy segítség volt a számomra, hogy erre a meccsre külön MLSZ-ellenőrt delegáltak Margitai Zoltán személyében, aki nemcsak a pályán történteket, hanem a lelátói eseményeket is figyelte. Én így a meccsre koncentrálhattam, nem kellett azzal foglalkoznom, ki mit üvölt a nézőtéren.

– Szóval, elégedett magával?
– Úgy érzem, nem okoztam csalódást. Óriási megtiszteltetésnek éreztem, hogy rám bízták a rangadót, és visszanézve a meccs felvételét, nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem: nem hibáztam. A Fradi tizenegyese egyértelműen jogos volt, még az újpestiek sem reklamáltak.

– Miért kellett hat percet hosszabbítania?
– Emlékezzen csak vissza, hogy két ferencvárosi, Leandro és Laczkó összefejelt, s akkor jól láthatóan felmutattam, hogy három percet hosszabbítok. További három perc pedig azért volt szükséges, mert ennyit állt a játék.

– Biztos benne, hogy jól döntött, amikor megadta az Újpest második gólját?
– Most nagyon őszinte leszek: a második újpesti találatnál kiszaladtam a partjelzőmhöz, mert magam is úgy láttam, hogy Rajczi Péter lesen volt, ám Kovács Péter asszisztens azt mondta, az újpesti csatár egy vonalban volt a labdával, s mivel az az ukáz, hogy a támadófutballt segítsük, jogosan engedtük tovább az akciót. Hangsúlyozom, Rajczi Péter a labdával volt egy vonalban.

– A meccs végén majdnem tömegverekedés tört ki a pályán. Ön ekkor csupán Kovács Zoltánnak mutatta fel a piros lapot…
– Ezt is többször visszanéztem, és azt hiszem, jól döntöttem, hogy Kovács Zoltánt kiállítottam, a meccset pedig lefújtam. Ezzel akadályoztam meg a nagyobb botrányt! A találkozót követően egyébként senki egy rossz szót sem szólt hozzám, sem a lelátóról, sem a játékosoktól nem kaptam kritikát. Ez számomra egyértelmű jel: jól bíráskodtam. ---- A Ferencváros kapujában Kemenes Szabolcsnak nem volt túl sok dolga, a beadásokra magabiztosan jött ki, talán Kovács Zoltán góljánál gyorsabb vetődéssel háríthatott volna. A védelem kilencven percig biztosan rombolt, szinte valamennyien dicsérhetők. A középpályán Lipcsei Péter hatvan percig vezéregyéniség volt, Tőzsér Dánielnek viszont ezúttal csupán felvillanásai akadtak. Ugyanakkor dicsérhető a jobb oldalon rendre meglóduló Szalai Tamás és a bal szélt bejátszó Laczkó Zsolt. Alekszandar Bajevszki ugyanakkor nem sok veszélyt jelentett a lilák kapujára.

Az Újpestnél Vlaszák Géza magabiztosnak tűnt, a védelem tagjai sokat kapkodtak, sem a jobb oldalon Vermes Krisztián, sem a bal oldalon Füzi Ákos nem tudta megakadályozni a Fradi akcióit. Sándor György időnként megvillant, Tóth Norbert pedig a hajrában bizonyult vezéregyéniségnek. Tisza Tibor és Rajczi Péter nem játszott jól, utóbbi azonban kiharcolta, és a feszült légkör ellenére az utolsó pillanatban higgadtan értékesítette a meccset eldöntő büntetőt. A csereként beálló Kovács Zoltán volt a mérkőzés legjobbja, a hajrában elévülhetetlen érdemeket szerzett az Újpest sikerében, s ez még akkor is igaz, ha piros lapot kapott.