„Két gól még nem a világ”

A 2003-as portugáliai, majd a 2005-ös tunéziai világbajnokságon, valamint az athéni olimpián is Ivano Balicot választották a torna legjobbjának, az MVP-nek, s mindannyiszor bekerült az esemény All Star-válogatottjába. Vasárnap Veszprémben a Pamplona színeiben csak ízelítőt adott a tudásából – ,,szimplán” jól játszott, azt hozta, ami tőle az átlag, mástól viszont világklaszszis teljesítménynek számít.

– Hétfőn csak este hétre értünk haza Pamplonába, a Noáin légikikötőbe, Madridból késve indult el a gépünk, tehát jó fáradtan estünk be az ágyba – mondta Ivano Balic. – A repülőtéren klubelnökünk, José Ignácio San Miguel várt bennünket, mivel ő sajnos nem tudott velünk jönni Veszprémbe. Kedden pedig azonnal megkezdtük a felkészülést a szombatoni visszavágóra – két gól még nem a világ, az a hátrány behozható, talán még kedvezőbb is, mint amilyenre előzőleg számítottunk.

– Miért, mire számítottak?
– Pokolra, s azt is kaptuk. Ötgólos hátránynál kicsit elbizonytalanodtam, bár meg kell mondanom, valamelyest a térdsérülésem is hátráltatott a jobb teljesítmény elérésében. Megütötték a jobb térdemet, bizonyára látták is, hogy sántikáltam.

– A többiek hogyan vészelték át a veszprémi ,,csatát”?
– Ki így, ki úgy. Mateo Garralda, a csapatkapitányunk például annyira fájlalja a bal kezének hüvelykujját, hogy meg sem tudja fogni a labdát, s a bal combjába is kapott egy hatalmas elefántpuszit. Alig hiszem, hogy tud játszani szombaton. Demetrio Lozano is könnyebben sérült, de ő harcra kész, s valószínűleg felépül a portugál Ricardo Andorinho és a dán Lasse Bösen is.

– Mit vár önmagától a viszszavágón?
– Jó játékot, ugyanis április elsején, szombaton – tehát a mérkőzés napján – ünneplem a huszonhetedik születésnapomat. ---- N ---- ,