Győzelemmel kezdte az elmúlt héten a tavaszi idényt a Dunakanyar-Vác, így a Gergely Károly által irányított együttes továbbra is magabiztosan vezeti az NB II Keleti csoportjának mezőnyét. A bajnokságból ugyan még tizenhárom forduló hátravan, azonban a csapat kilencpontos előnye azt sejteti, nyártól ismét élvonalbeli meccseket lehet majd látni a váci stadionban.
Tizenkilenc esztendeje annak, hogy a Vác története során először feljutott az első osztályba, ahonnan – több nagy siker, például az 1994-es bajnoki cím után – 2000-ben esett ki. Azóta most került újra elérhető közelségbe az élvonal, de a szakvezető, Gergely Károly semmit sem szeretne elkiabálni.
Nem káprázik Gergely Károly szeme, jól látja: csapata közel került az élvonalbeli tagsághoz
M. Németh Péter
Nem káprázik Gergely Károly szeme, jól látja: csapata közel került az élvonalbeli tagsághoz
– Az előző bajnoki évben még Gyimesi László irányításával a harmadik helyen végzett a Vác a bajnokságban. Aligha tévedek, ha azt mondom, az elöljárók a most zajló versengés előtt sem a középmezőny elérését tűzték ki célul... – A bajnokság kezdete előtt jelentős változások voltak az állományban, jó néhány alapjátékos távozott el a klubból, így a vezetők azt gondolták, a negyedik–hatodik hely elérhető a csapat számára – jelezte a kitűzött célt a váciak trénere, Gergely Károly. – Ugyanakkor fontos szempont volt az is, hogy a költségvetés csökkent az előző évihez mérten, mégpedig mintegy harminc-harmincöt százalékkal.
– Az elmondottakból kiindulva igencsak megsüvegelendő teljesítményt takar a Vác ősze: tizennégy bajnokit játszott, tízszer nyerni tudott, és csak egyszer maradt pont nélkül. Minek volt köszönhető a kiugró szereplés? – Az egész idényben nagyon kiegyensúlyozottan játszottunk, csak egyetlen kisebb hullámvölgyünk volt, a riválisoknak viszont több is.
– Ha jól emlékszem, még az ősszel mondta a Vác egyik legismertebb labdarúgója, Rob Kornél, hogy ő bizony a munka mellett futballozik. Azóta tudom, a játékoskeretből nem csupán ő jár hasonló cipőben... – Ez valóban így van. A keret egyik fele dolgozik, a másik iskolába jár, és így nem könnyű feladat az edzések megtartása sem. Volt olyan tréningünk, amelyen három külön csoportban kellett gyakorolnunk, mégpedig azért, mert a játékosok csak bizonyos időpontokban tudtak edzésre jönni.
– Az őszi sikerek tudatában elégedett lenne, ha a csapata csak negyedikként zárná a versengést? – Alighanem tudja a választ... Most már szeretnénk megnyerni a bajnokságot, bár azzal is tisztában vagyunk, hogy az esetleges elsőség nem jelentene automatikusan élvonalbeli tagságot. Ahhoz ugyanis előbb az anyagi feltételeket is meg kellene teremteni, és ez sem kis feladat.
– Emiatt fájjon az elöljárók feje, a labdarúgók pedig tegyék a saját dolgukat: azaz nyerjék meg a mérkőzéseket, aztán majd eldől, hogy mi lesz a folytatás. – Abban reménykedünk, hogy ha továbbra is folyamatosan jönnek a győzelmek, akkor többen is megfontolják: a váci labdarúgók megérdemlik, hogy támogassák őket. ---- A ---- &
