Csak evés közben nem beszélt

Jön egy torzonborz ember, és bemegy előttünk az elegáns szálloda különtermébe. Mi kiöltözve, öltönyben, nyakkendőben – lehet, hogy eltévesztettük a termet? Ám a küszöbön átlépve kiderül, a külföldi kolléga hibázta el a protokollt, ugyanis a négyszögbe rendezett asztal egyik oldalán már ott ül az elegáns Lennart Johansson és Lars-Christer Olsson, az ebéd két házigazdája. Köszönés, kézfogás, mi köszönjük a meghívást, ők hálásak, mert elfogadtuk, így van ez rendjén, mindenki elégedett.

Ugyanakkor kicsit csalódottak is vagyunk, mert itt bizony aligha lesz kötetlen, laza beszélgetés. Az udvarias, de igen diszkrét pincérek szinte még a széket is alánk tolják, a terítékben még a Napkirály főudvarmestere sem találhatna kivetnivalót, a menükártya pedig két nyelven tudatja mindenkivel, mivel csillapíthatja éhét a következő órában.

Lassan is enged fel a hangulat. Az elnök úr kedvesen kéri, hogy evés közben ne bombázzuk őt kérdésekkel, mert az anyukája arra tanította, étkezés alatt nem illik csevegni, erre mindenki ugyancsak kedvesen mosolyog, és lesni kezdi a pincéreket, hozzák-e már az előételt. Kicsit várni kell, ezért a főtitkár azzal űzi el a feszengést, hogy ismerteti a végrehajtó bizottság délelőtti ülésének témáit.

Ezzel át is szakítja a gátat, ugyanis a szavait kérdések követik, és mire a kis garnélák többfajta zöldséggel az asztalra kerülnek, már benne is vagyunk a közepében. Olsson úr ugyanis arról beszél, hogy a kis klubok okkal panaszkodnak, hiszen a Bajnokok Ligája új rendszerében hamar kiesnek nemcsak a küzdelmekből, hanem az üzletből is. Kevesebbet játszanak, kevés az esélyük, hogy igazi nagyágyúkat láthassanak vendégül. Az UEFA most 11 millió eurót elkülönít a megsegítésükre, mert állítólag szíve ügye az évről évre növekedő különbség csökkentése, de őszintén szólva ez nem sokat jelent. A nagyok, az úgynevezett G14 képviselői ugyanis minden változtatásnak ellenállnak. Ők igazi versenyre vágynak, természetesen egymás ellen játszva, ha rajtuk múlna, sosem lépnének pályára örmény, szlovák vagy mondjuk magyar csapat ellen: ki kíváncsi ránk arrafelé? Ez nekik nem igazi üzlet. Ők olyan javaslatot is megfogalmaztak, hogy az UEFA garantálja számukra: a BL-negyeddöntő nyolc együttesét ők adják.

Két fogás között Lennart Johansson is csatlakozik, szerinte butaság lenne azt mondani a mai világban, hogy éppen a BL lenne megváltoztathatatlan, de nehéz igazságot tenni. A meccsek számának növelése jót tenne a kicsiknek, talán több pénzt is hozna, ám az edzők amúgy is panaszkodnak a rengeteg meccs miatt – ő kénytelen igazat adni annak, akivel éppen beszél. Jó húzás volt az UEFA-kupában bevezetni a csoportkört, hiszen így a kiscsapatok is találkozhatnak nagyokkal, azt viszont nem említi, hogy a közönségvonzó csapatok ritkán játszanak ebben a sorozatban, nekik szinte bérletük van a Bajnokok Ligájába. Összefoglalva: az elnök és a főtitkár szerint az UEFA nyitott minden változásra, a G14 viszont – mivel csak saját érdekeit nézi – igencsak rugalmatlan.

A főétel és a desszert között magyar szempontból kissé érdektelen témák következnek: megvan nekünk a magunk baja a futballban, fájjon a franciák feje attól, hogy az ügynökök rengeteg afrikai játékossal akarják elárasztani a piacot. A deszszert szervírozásával együtt a rasszizmus is terítékre kerül, nos, ez már itt is húsba vágó téma. Lennart Johansson szerint ebben a küzdelemben szükség van az egyes országok politikusaira és a nemzeti szövetségekre is, de a szurkolókat a leghatásosabban a klubok és a sztárok nevelhetik. Az viszont biztos, hogy az UEFA nem lesz elnéző, szigorúan büntet majd. A kávéhoz a játékszabályokról kapunk egy kis eszmefuttatást, illetve az elnök úr arról beszél, hogy a játékvezetőknek kérlelhetetlen következetességgel kell megítélniük bizonyos eseteket, például habozás nélkül sárga lapot kell adni annak, aki az ellenfél mezét rángatja, ha bedobásnál húzza az időt, pirosat pedig a hátulról történő veszélyes szerelés vagy pedig a könyök használata esetén, mi több, ő sárga lapot követel akkor is, ha egy csapat ellen szabadrúgást ítélnek, és valamelyik tagja a sípszót követően hozzáér a labdához. Búcsúzunk, de a házigazda jogán megállítjuk a 79 éves elnököt néhány szóra, és ő készséges, hiszen Hévízről kérdezzük.

,,Ha a lányaim elhoznak, még ma is szívesen megyek Hévízre a remek hőforrásokat élvezni – mondja. – Nekem Magyarország nem egy a sok ország közül, én tényleg imádok itt lenni. Szeretem az emberek mentalitását, a tájat és a zenét. Tudják, amelyiket az étteremben játsszák egy hegedűssel és a háttérben a zenekarral.”
Ezt azért is kell megbecsülni, mert Lennart Johansson közismerten nagy zenerajongó. Frank Sinatrának például minden egyes albuma megvan a gyűjteményében, amelyet valaha kiadtak bárhol a világon, de az otthonában található Elvis Presley-kollekció sem megvetendő.

Természetesen beszélgetünk a magyar Eb-pályázat esélyeiről is, de az elnök úr roppant nagy diplomata, lényegében semmit sem mond. Stadionok, biztonság, üzleti szempontok – sorolja, és véletlenül sem említ egyet sem a versenyben álló pályázatok közül, nehogy bárki is elfogultsággal vádolja. Még csak meg sem próbál udvariaskodni.
Lehet, hogy tényleg imádja a magyar nótát?

Utódjelöltek

Lennart Johansson a napokban úgy nyilatkozott, hogy egyelőre még nem találta meg az utódját, aki megfelelően vezethetné az európai futballt. Nos, a legújabb hírek szerint már megvannak azok, akik a svéd sportdiplomata örökébe léphetnek: a jól értesültek elsősorban a német Franz Beckenbauer és a francia Michel Platini nevét emlegetik lehetséges UEFA-elnökként.