Valami sántít, ha sokan sántikálnak

Ha az lenne a feladat, hogy állítsuk össze az általunk legerősebbnek tartott magyar válogatottat, alighanem túlnyomórészt a külföldi bajnokságokban edződő futballistákat jelölnénk a kezdő tizenegybe, s a döntésünk még csak nem is szorulna különösebb magyarázatra, hiszen kétség sem férhet hozzá: a német, a holland, a francia vagy éppen a belga bajnokság színvonala nem hasonlítható össze a hazai versengés nívójával. A külhonban szerephez jutó labdarúgók hétről hétre nagyobb iramú meccseket játszanak, mint Magyarországon szereplő társaik. Persze az is igaz, hogy idegenlégiósaink közül többen ,,csak” a második vonalban kapnak fellépési lehetőséget, míg másoknak legfeljebb epizódszerepek jutnak, azonban mondjuk az angol másodosztály színvonala aligha szorul méltatásra, miként az is biztos: bár nem ideális helyzet, ha valaki többnyire a kispadra szorul, ám Németországban vagy éppen Hollandiában az edzéseken is állandó küzdésre vannak késztetve a futballisták. Szemben az idehaza megszokottól.

A kapitánynak is megnehezíti a dolgát

Szóval, hat-hét légiós szinte bizonyosan szerepelne a legtöbbünk álomcsapatában, legalábbis akkor, ha valamennyien bevethető állapotban lennének. Mostanában ugyanis egyre inkább azzal kell szembesülnie a szövetségi kapitánynak vagy éppen az ideális kezdőcsapatot kereső szurkolónak, hogy a legjobb magyar labdarúgók rendre megsérülnek, mi több, jó néhányan hosszú hónapokra kidőlnek a sorból. Ez aligha írható csupán a balszerencse számlájára, valószínűbb, hogy a magyar képzésen felnőtt játékosok izomzata az évek során nem kapta meg a szükséges terhelést, így csak idő kérdése, hogy a külföldre igazoló, hajtósabb bajnokságba kerülő futballista szervezete mikor parancsol megálljt.

Először a futballisták állapotát vizsgálják

Petrekanits Máté a Testnevelési Egyetem terhelésélettani laboratóriumának vezetője, és körülbelül harminc esztendeje végez különböző vizsgálatokat, többek között sportolókon is. Hosszú évek óta állandó vendégei a labdarúgók, akik a bajnokság kezdete előtt vagy éppen a téli felkészülési időszakban szembesülhetnek azzal, mit bír el a szervezetük. Bármilyen hihetetlen, a szakember véleménye szerint a magyar futballistáknak nem elsősorban a fizikai mutatóikkal vannak problémák, vagyis többnyire nem azért sérülnek meg, mert nincsenek kellően felkészítve a profi életre.

– Talán nincs is olyan magyar élvonalbeli futballcsapat, amely ne járt volna még a Petrekanits-féle laboratóriumban. Elárulná, hogy a játékosokat megvizsgálva milyen gondolatok járnak a fejében?
– Bármilyen hihetetlen, legtöbbször azt kell először kinyomoznunk, hogy a futballisták milyen állapotban jönnek el a vizsgálatra – felelte Petrekanits Máté. – Sajnos, a labdarúgók sok esetben nem beszélnek őszintén edzőikkel, a csapatorvosokkal, a megélhetésük miatt teljesítménykényszerben vannak, ezért akkor is vállalják a munkát, ha éppen kisebb-nagyobb sérülés miatt pihenniük kellene.

– Ha valaki megnéz a televízióban, mondjuk, egy angol bajnoki mérkőzést, és látja a szereplők futómennyiségét, fizikai felkészültségét, azt mondja: magyar labdarúgó nem képes hasonlóra.
– Gondolom, egyetért velem, ha azt mondom, a magyar kajakosoknak vagy éppen öttusázóknak a csodájára jár a világ. Bármilyen hihetetlen, a futballisták jelentős része fizikailag tudja azt a teljesítményt, amit ezek a méltán csodált külhoni sportemberek. Ugyanakkor a szuper fizikai teljesítmény mit sem ér, a játékosok élettani mutatóira is oda kell figyelni. Semmit sem jelent, ha valaki a futószalagon kiválóan teljesít, azonban, mondjuk, a magánéletbeli problémáit rendszeresen magával viszi a pályára. Tudomásul kell venni, maximális fizikai, technikai és taktikai teljesítmény csakis kedvező élettani és pszichés állapotban jön ki igazán.

Egyre inkább igénylik a segítségüket

– Azért ne felejtsük el, nem csak a magyar profikat érik különböző sérülések. A nemzetközi labdarúgás irányítói maguk is látják, hogy túlterheltek a futballisták, éppen ezért a nívósabb bajnokságokat tizenhat csapatosra kívánják csökkenteni. Ugyanakkor válogatottjaink sérüléshullámára az is magyarázat lehet, hogy idegenben tőlük nemcsak a mérkőzéseken, hanem a tréningeken is száz százalékot követelnek, míg idehaza nem ez volt a kívánalom. Egyetért ezzel a kijelentéssel?
– Gondolom, nem mondok újdonságot azzal, hogy a magyar gyerekeket akkor készítjük fel megfelelően, ha megteremtjük számukra a feltételeket, és utánpótláskorban végig képzett edzők dolgoznak velük. Amíg nem figyelünk például arra, hogy a fiatalok megfelelően étkezzenek vagy hogy hetente ne csak egyszer lássa őket masszőr, addig csupán ábránd a külföldi szint elérése. Szerencsére a labdarúgók egyre inkább igénylik a segítségünket, és ez jó: azt ugyanis mi tökéletesen látjuk, hogy egy magyar ember élettanilag miképp ,,működik”. ---- Tököli Attila
2004 nyarán sérülten igazolt a német 1. FC. Köln együtteséhez, ahol vírusfertőzést kapott, amely majdnem tragédiába torkollott. Végül egy év kihagyás után visszatérhetett, majd Ciprusra igazolt, ahol sérülése miatt például Zavadszky Gábor emléktornáját is ki kellett hagynia.

Szabics Imre
A Köln csatárának lágyéksérve volt, igaz, abból már tavaly felépült, de valami mindig közbejött. Legutóbb decemberben gólt lőtt a Werder Bremennek, majd a combsérülése miatt le kellett cserélni, az utóbbi néhány fordulóban viszont már pályára lépett, sőt a hét végén kezdő volt.

Gera Zoltán
Először a kezét műtötték meg, aztán a seb elfertőződött, ezért újabb beavatkozás vált szükségessé, de ekkor már a hasfalát is fájlalta. Következett még egy műtét, ezúttal lágyéksérv miatt, majd egy bajnoki és egy kupamérkőzés. Utána a combjával voltak problémái, de a WBA legutóbbi három tartalékbajnoki mérkőzésén pályára lépett.

Pető Tamás
2004 márciusában szenvedett keresztszalag-szakadást, emellett pedig doppingolásért is eltiltották, majd visszatérése után, tavaly ősszel Ton Lonkhoff vezetőedző kitette a keretből, miután Pető kinyilvánította távozási szándékát. Tavaly decemberben viszont a mester távozott, a magyar légiós pedig visszaszerezte helyét a kezdőcsapatban.

Lisztes Krisztián
Még a Werder Bremen játékosaként szenvedett keresztszalag-szakadást, a majd egyéves szünet után a mostani évadban a Mönchengladbach labdarúgója lett. A műtött térde azonban továbbra sem volt fájdalommentes, ezért itthon is volt rehabilitáción. Most Németországban készül a visszatérésre.

Huszti Szabolcs
Átigazolása után stabil tagja lett a francia sereghajtó Metznek, az utóbbi időben viszont üldözik a sérülések. Előbb kétoldali lágyéksérvvel operálták, majd amikor végre visszatérhetett volna, a hét végi bajnoki mérkőzés előtti utolsó gyakorláson beszakadt a combizma, várhatóan tíz napot kell kihagynia.

Szélesi Zoltán
A Cottbus jobbhátvédje sorstársa Juhász Rolandnak, hiszen az idén neki is eltört a talpcsontja. A műtét jól sikerült, a korábbi újpesti labdarúgó minden bizonynyal hamarosan újra futballozhat.

Dragóner Attila
A portugál Guimaraes védője csaknem két hónapot hagyott ki vakbélműtétje miatt, majd március közepén térhetett vissza, előbb balszerencsés öngóllal, majd a Benfica elleni kupasikerrel.

Juhász Roland
Először szeptember közepén szenvedett talpcsonttörést, amelyből teljesen felépült, végigedzette a felkészülést, kezdőként játszott a bajnokikon, majd március elején a Lierse ellen ismét eltört a talpcsontja. A talpába egy fémlemezt helyeztek el, ha minden jól megy, április végén visszatérhet.

Lőw Zsolt
A Hansa Rostock ballábas játékosának a térdével voltak panaszai, az ízületet meg is kellett operálni. Csapatában edzőváltás történt, miközben ő még nem volt teljesen egészséges, az új szakvezető, Frank Pagersdorf pedig nem ad neki bizonyítási lehetőséget, pedig már játékra kész.

Babos Gábor
A Feyenoordtól került kölcsönbe a NEC-hez, ahol az ősszel 692 percen keresztül nem kapott gólt, ezzel új klubrekordot ért el, ám a február 12-i, Utrecht elleni mérkőzésen a térdében porcsérülést szenvedett. Öt napra rá megműtötték, ha minden jól alakul, hamarosan visszatérhet. ---- Dr. Berkes István, a Sportkórház igazgató-főorvosa szerint a véletlen műve is lehet a külföldön légióskodó magyar játékosok átlagosnál nagyobb számú sérülése, ám az esetek nagy száma szerinte több mint elgondolkodtató. Hogy egy játékos mennyire sérülékeny, sok mindentől függ: a labdarúgó alapadottságaitól, a gyermekkortól kezdődő felkészítéstől, a megterhelés mértékétől, és a sor folytatható lenne.

A futballisták sérüléseivel kiemelkedően foglalkozó szakember szerint azonban nem csupán a külföldön profiskodó labdarúgók, hanem a magyar bajnokságban szereplők problémáira is oda kell figyelni: a mintegy háromszáz játékost foglalkoztató 16 élvonalbeli klub a bajnokikon ugyanis átlagban több mint harminc játékost kénytelen különböző sérülések miatt nélkülözni (a legutóbbi fordulóban 33 futballista volt a sérültek listáján), ez pedig az összes labdarúgó megközelítően tíz százaléka. Dr. Berkes István elmondta, a labdarúgók sérülése nemcsak Magyarországon, hanem világszerte egyre jobban előtérbe kerül, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a megelőzésre.