Évi rendes vezértalálka

” Így kezdődik az Európai Labdarúgó-szövetség elnökének köszöntője az esemény vaskos programfüzetében, amely nem fukarkodik az udvarias jelzőkkel, amikor a vendéglátóról van szó. Apró szépséghiba, hogy a meghívottak név szerinti felsorolásánál egyedül a vendéglátó, az MLSZ delegáltjai nincsenek megnevezve (amikor a füzet készült, még nem volt elnöke az MLSZ-nek).
Szépen hangzik tehát, hogy mi rendezzük a kongresszust, csak éppen nem igaz, legfeljebb nálunk rendezik. Az MLSZ jelenlegi állapotában nemhogy UEFA-kongresszus, de valamirevaló lakógyűlés rendezésével is gondban lenne. Az udvarias gesztusok mögött UEFA-funkcionáriusok tucatjai szervezik évek óta a budapesti eseményt, amely egyébként nem különösebben nagy ügy a szervezet életében, az egymást követő sorsolások, Európa-bajnokságok, BL-, UEFA-kupa- és Szuperkupa-döntők sorában.

Az „évi rendes közgyűlés” alkalmával mindenesetre összejönnek a világ futballvezérei, az UEFA vezetőinek, vendégeinek, a kongresszus személyzetének több mint háromszáz szobát foglaltak a jelenleg legdivatosabb pesti luxusszállóban. Itt van az 52 tagszövetség minden vezetője, az UEFA vb tagjai, bizottsági vezetői, a FIFA főnökei, a többi kontinentális szövetség elöljárói, az UEFA cégeinek, partnereinek vezetői. De ez jórészt színház, a Genfi-tó partján álló üvegpalotából irányított UEFA igazi munkája az apparátusban és az UEFA cégeiben folyik, úgy, mint bármelyik multinál, ott szervezik a Bajnokok Ligája professzionális logisztikáját és marketinggépezetét, ott készítik elő a stratégiai döntéseket, ott értékesítik a tévéjogokat, ott szerkesztik a milliók által látogatott, kilencnyelvű honlapot és kötik a milliárdos szerződéseket. Ez a hatalmas gépezet (amely ötven éve csak egy kis iroda volt egy genfi bérházban) kétségtelenül a jelenleg is regnáló Lennart Johansson elnök alatt fejlődött ilyenné, s nem sokon múlott, hogy a pesti kongresszus nem lett sporttörténelmi események színhelye.

Amikor ugyanis Bozóky Imre, a volt MLSZ-elnök megszerezte Budapestnek a rendezési jogot, akkor még úgy volt, hogy ezen a közgyűlésen köszön le posztjáról a svéd vezető, s itt választják meg az utódját. A korántsem lefutott utódlási harc azonban aggaszthatta a hatalmas fejlődést elérő skandináv UEFA-vezéreket, és úgy alakítgatták a szavazásokat és a szabályokat, hogy még él Johansson mandátuma. Így aztán a csak a sportpolitikusokat érdeklő kérdéseken kívül sok érdekesség nem várható, hacsak a 2012-es Eb megrendezésére pályázók – ilyenkor általában – izzadságszagú bemutatkozását nem érezzük annak érintettségünk miatt.

Egy múlt század elejei FIFA-kongresszuson a magyar alelnök, Fischer Mór felvetette, hogy négyévente világbajnokságot kellene rendezni. No, ilyesmi itt nem lesz. A magyar miniszterelnök ugyan kitünteti Joseph Blattert, a FIFA és Lennart Johanssont, az UEFA első emberét, s közben a kormányfő arról aligha beszél majd, hogy a vendégek érkezése napján végleg kimúlt a magyar futball egyetlen reményének tartott, Bozsik Józsefről elnevezett utánpótlás-nevelési program, amelyből az állam már régen kivonult, még a mostani miniszterelnök sportminisztersége idején…

Ez, így együtt, nem túl elegáns. Pedig az UEFA-tól eleganciát is lehetne tanulni: ahogyan minden kongresszuson, most is fenntartanak egy-egy szobát a szervezet még élő hat tiszteletbeli tagjának, köztük az egykori ügyvezető elnöknek, a 94 esztendős Barcs Sándornak, aki ezeken az eseményeken már évek óta nem jelenik meg.