Bajzát Péter góllal köszönt

„Mindent bele!” – szinte beleremegtek a Nagyerdő fái a Loki-tábor kiáltásába. Zengett-zúgott az aréna, optimista, jókedvű debreceniek foglalták el helyüket a régi stadionban –, hiszen már eldőlt, hogy előbb-utóbb felépül majd az új. És persze mindenki arról beszélt, milyen szimpatikus csapat a Pécs, amely szombaton elintézte az Újpestet. Itt volt a nagy lehetőség, hogy a Debrecen felzárkózzék a lila-fehérek mellé a táblázaton, csupán egyetlen apró bökkenő volt: a Győr csapata. Az ETO, amely Csank János irányításával szorgalmasan gyűjtögeti a pontokat a tavasszal. Nem véletlenül büszke csapatára Tarsoly Csaba tulajdonos, aki a meccs előtt megjegyezte: „Az őszre elkészül a fedett lelátó Győrben, remélem, ott is ilyen jó lesz a hangulat, mint most itt, Debrecenben, a mi fiatal csapatunk is megérdemli, hogy szeressék...”

Aztán elkezdődött az összecsapás, és a Loki-tábor bizony nem szerette a Győrt. Benne elsősorban Bajzát Pétert, aki évekig a Lokiban futballozott, és aki most úgy tért vissza ide, hogy az ETO zöld mezében vette be Csernyánszki Norbert kapuját. Pedig jobban kezdett a Loki, mégis a Győr szerzett vezetést…
Pillanatnyi csend után mennydörgésszerűen kezdett rá újra a debreceni közönség, ám a hazaiak nemigen találták az ETO-gát ellenszerét. Csank Jánosról köztudott, hogy remek szakember, aki igyekszik mindig az adott ellenféllel szemben tökéletes taktikát kidolgozni. Már persze, ha a futballban létezik tökéletes taktika. De erre a napra nyugodtan mondhatjuk, hogy a Győr megtalálta a Loki gyengéjét: a zöldek betömörültek saját térfelükre, sőt a tizenhatosukra, nem hagyva helyet és területet a lendületes, gyors, remekül cselező és váratlan megoldásokra képes debrecenieknek. Bajzát Péter találata pedig rögtön jelezte: szó sincs győri bunkerfutballról.

Nem volt különösebben magas színvonalú a találkozó, de a közönség végigizgulhatta a kilencven percet. Azt a hazai nézők is érezték, hogy az MTK elleni bajnoki és az Újpesttel vívott kupacsata sokat kivett a kedvencekből. Ezúttal nem gördültek látványos, villámgyors Loki-akciók, a debreceniek becsülettel mentek előre, ám rendszerint középen erőltették az akciókat. Középen, ahol a legsűrűbb volt az ETO védőfala.
A szünetben Supka Attila megpróbálta rendezni a sorokat: a folytatásban előbb a bal, majd a jobb oldalon frissített, beküldve Böőr Zoltánt, majd Madar Csabát, hátha ettől igazi szélsőjátékra lesz képes a csapata, de ez sem jött be.
A túl görcsös Loki futott az eredmény után.

A mezőnyfölény megvolt, a labda rendszerint a vendégek térfelén pattogott, de az ETO játékában mindig benne volt a gyors kontra lehetősége. Ahogy telt-múlt az idő, úgy lett egyre idegesebb és elkeseredettebb a debreceni csapat, amelyet Komlósi Ádám sérülése után újra át kellett szerveznie Supka Attilának. A mérkőzés hajrájában hét (!) támadó játszott a hazaiaknál, csupán Bernáth Csaba, Éger László és Máté Péter volt klasszikus védőként a pályán, de ezen a napon ez is kevés volt a sikerhez. A Győr sok futásra épülő, masszív játékával rászolgált a döntetlenre, s ez még akkor is igaz, ha a Loki jobb csapat az ETO-nál. A Debrecen értékes két pontot vesztett el, amelyet a Megyeri út pokoli hangulatában kellene pótolnia vasárnap… ---- Supka Attila: Az ETO rászolgált a pontra

Értékes két pontot vesztett el a Loki, és ez meglátszott a vezetőedző, Supka Attila arcán is.
– Feldobta játékosait a Pécs Újpest elleni győzelme, avagy inkább görcsösebbé tette?
– Nem foglalkoztunk a riválisok eredményeivel, inkább arra koncentráltunk, hogy a saját játékunkat játsszuk. De futballistáim lábában, sajnos, benne volt az elmúlt két nehéz meccs, ezért tompábbak voltunk a megszokottnál. Ráadásul remek csapattal találtuk magunkat szembe, a Győr kiválóan szervezte meg a védekezését.
– Igazságosnak tartja a döntetlent?
– Ha a helyzeteket nézzük, nyernünk kellett volna, ám a küzdeni tudásával az ETO rászolgált a pontra.
– Az elhullajtott pontokat Újpesten kellene pótolniuk a jövő vasárnap.
– Igen, ezzel mi is tisztában vagyunk, remélem, a hét végi rangadón a futball játsssza majd a főszerepet. Amit most elszalasztottunk, azt vasárnap Újpesten valóban behozhatjuk.

Csank János: Persze szerencsénk is volt

A találkozót követően jókedvű győri játékosok mentek ki regeneráló edzést tartani, közöttük állt az ugyancsak mosolygó Csank János.
– Ilyen meccset várt?
– Nagyjából az történt, amire számítottunk. Tudtam, hogy a Debrecen nagy légi fölényt harcol majd ki, hiszen nálunk hiányzott a magas Mátyus János és Priskin Tamás. De aztán szerencsére ezt is megoldották a játékosaim.
– A Csank-csapatokra nem jellemző, hogy kontráznak, most mégis ezzel a fegyverrel harcolt az ETO.
– Azt mondtam a fiúknak, lehetőség szerint rohamozzanak, s próbáljanak minél gyorsabban a Loki kapujához kerülni. Dicséret illeti a játékosaimat, mert remekül zárták le a területet a hazaiak elől, és ha megszerezték a labdát, nem rugdosták el, hanem rövid passzokkal hozták ki.
– Rászolgáltak az ikszre?
– A Loki több ziccert dolgozott ki, de mi sokat tettünk azért, hogy legalább egy ponttal távozzunk. S persze szerencsénk is volt, ilyen jó csapat otthonában a döntetlenhez az is kell. ---- A Loki kapujában Csernyánszki Norbertet különösebben nem tették próbára a győriek. A védők jól látták el kevés dolgukat, ám az ETO góljánál igencsak szabadon hagyták Bajzát Pétert. Ezúttal Máté Péter játszott ütköző középpályást, a sok sérült miatt Supka Attila kénytelen hétről hétre variálni ezen a poszton. Sándor Tamásnak csupán felvillanásai voltak, csakúgy, mint Dombi Tibornak és Halmosi Péternek. Ezúttal is Ibrahim Sidibe tűnt a legveszélyesebbnek.

A győriek kapujában találjuk a mérkőzés legjobbját, Szasa Sztevanovicsot, aki a 11-est leszámítva a földön és a levegőben is verhetetlennek bizonyult. De a hátvédek is minden dicséretet megérdemelnek, remekül romboltak, és lezárták a területet a hazaiak előtt. Vincze Ottó sokat vállalt, olykor igazi karmesternek bizonyult, ám elkövetett egy kapitális hibát, amely majdnem eldöntötte a meccset. A Debrecenbe kilencven perc erejéig visszatérő Bajzát Péter góllal köszöntötte a Loki-tábort.