Átok ül a hazai pályán

Igazolván a várakozásokat, úgy kezdődött a döntő, ahogy egy igazi aranycsatától várja az ember: dupla itt, dupla ott, tripla itt, tripla ott, vagyis minimális hibaszázalékkal, viszont rengeteg nézővel. A telt háznyi közönségnek a folytatásban sem kellett csalódnia, mert a kezdeti lendület nemhogy nem hagyott alább, hanem még inkább felpörgött a tempó, amit általában inkább a soproniak szeretnek.

Az első negyed mégis a pécsieknek sikerült jobban, akik az akkor extrát nyújtó Iványi Dalma három hármasára építve meglógtak kicsit, és ha nem szúr közbe Nikki Teasley néhány bravúrszámba menő kosarat, jelentősebb előnyhöz juthatott volna a MiZo. Pedig nagyon keményen fogták az amerikait a baranyaiak: hol honfitársa, Vickie Johnson, hol az ország lassacskán legjobb védőjátékosának számító Fegyverneky Zsófia tapadt rá piócaként.

Aztán következett a második negyed, amely múlt vasárnap eldöntötte a két euroligás együttes összecsapását. Most is meghatározónak tetszett a végkifejlet szempontjából, ugyanis valósággal elsöpörte ellenlábasát – a Sopron. Vagyis a hűség városában éppen az ellenkezője történt, mint a bajnoki alapszakasz utolsó fordulójában a Mecsekalján. Ez főleg annak volt betudható, hogy a zöld-sárgák sorra elhalászták a lepattanókat, és hogy a továbbra is tarthatatlan Teasley mellé talált még egy gólveszélyes embert Natália Hejková: a kispadon, Horváth Zsuzsanna személyében. Rátgéber Lászlónak így az első félidőben merőben szokatlan módon két perc alatt kétszer is időt kellett kérnie, mert 15 ponttal elhúzott az MKB-Euroleasing.

Ezzel azonban még korántsem dőlt el a kupadöntő, mert már a nagyszünetig közelebb lopakodott kicsit a Pécs, amit pedig a harmadik negyedben művelt, azt csakis szuperlatívuszokkal illethetjük: nem engedte mezőnygólt dobni a Sopront a harmadik játékrészben! Kizárólag büntetőből tudott pontot szerezni ebben a szakaszban az MKB-Euroleasing, és ha épp az egypontosok terén nem annyira pontatlan a vendég, mint amennyire, talán még előbb is fordíthatott volna. Így csak két perccel a vége előtt hagyta el teljesen leblokkoló vetélytársát, amely 11.5 másodperccel a vége előtt 64–62-es állásnál az egyenlítésért támadhatott. Teasley döntetlenre menthette volna a meccset, mert egyedül törhetett kosárra, ám mindenki megdöbbenésére elhibázta a ziccert, majd heves reklamálásba kezdett a játékvezetőknél.

Az ő jutalma technikai lett, míg a Pécsé a kupagyőzelem. A kilencedik.

Mestermérleg
Rátgéber László, a Pécs edzéje
Ez remekmű volt. Köszönöm mindenkinek, hogy részese lehettem.

Natália Hejková, a Sopron edzője
Szomorú, hogy elvesztettük a mérkőzést, pedig az első félidőben kifejezetten jól játszottunk, a másodikban viszont attól féltünk, hogy megnyerjük a mérkőzést.


Tablók a falon

Ha száz évig élnék, sem tudnám megfejteni, hogyan nyerte meg ezt a Magyar Kupát a Pécs, azaz hogyan veszítette el a Sopron 46–31-ről. Lehetne citálni Károlyi Andrea kihagyott büntetőjét – de Béres Tímea sorozatban hatot rontott el. Említhetnénk Nikki Teasley elhibázott ziccerét a végjátékban, na de akkor mit szóljunk Jekatyerina Liszina és Vickie Johnson ordító baklövéseihez a másik palánk alatt?

Nem, nincs racionális magyarázat, miért kilencszeres kupagyőztes a Pécs, és miért bukta el ötödször is hazai pályán a finálét a Sopron.

Vagy talán mégis van? Ha végigmegyünk az MKB Aréna folyosóján a büfé előtt, csapatképek néznek le ránk a falról. Például a 2003–2004-es idényből. Összesen ketten ismerősek a soproni együttesből: Honti Kata és Horváth Zsuzsa. A többiek kicserélődtek.

Odaát? Iványi Dalma, Béres, Albena Branzova, Fegyverneky Zsófia, Jekatyerina Liszina az idők kezdete óta húzza a fekete-fehérek szekerét.
Lehet, hogy megfejtettük a titkot?! ---- A ---- A