Véghnél végződtek az akciók

Tatabánya az a helység, ahol igencsak megszenvednek az élmezőny csapatai. Az ősszel a Debrecen nagy nehezen szerzett itt pontot a 3–3-as mérkőzésen, és a Fehérvárnak is meg kellett izzadnia az 1–0-s győzelemért. Az MTK sem számíthatott könnyű találkozóra, és nem is kellett csalódniuk a hazai drukkereknek, ugyanis a Tatabánya azonnal nekiesett a fővárosi együttesnek. Az MTK négy védője külön figyelmet szentelt az igencsak veszélyes tatabányai támadóknak, Nagy Tamásnak és Márkus Tibornak. A két gólerős játékos nem is igen tudott gólhelyzetbe kerülni az első félidőben, ennek ellenére is adódott lehetőség a szervezetten futballozó hazaiak előtt.

Ezen a mérkőzésen a tatabányai recept egyszerű volt, amint a védők megszerezték a labdát, gyorsan indították a jobb oldalon Tóth Zoltánt, vagy a bal szélen Hajdú Norbertet, akik gyors ritmusváltásokkal olykor össze is tudták kuszálni az MTK védelmét. A vendégek egyébként érdekes felállásban kezdték a mérkőzést, hiszen a fiatal, tehetséges csatárok – Hrepka Ádám és Bonifert Péter – dolgát a sűrűn felzárkózó Czvitkovics Péter és Bori Gábor volt hivatva segíteni. A fegyelmezetten védekező Tatabánya azonban semlegesíteni tudta a gyors vendégcsatárokat. Éppen ezért a 20. percben Garami József az oldalvonal mellé kérette Zabos Attilát, és nem sokkal később ki is derült, hogy a szakember mit kért a középpályásától, ugyanis Zabos Attila megpróbálta messziről átlőni a labdát a Tatabánya védősorán.

A vendégek támadásainál fegyelmezetten visszavonuló, a területet szűkítő hazaiak ellen a távolról eleresztett lövések és a szélről érkező beadások kecsegtettek sikerrel. Egy ízben, például, Vámosi Csaba okozott zavart saját kapuja előtt, amikor egy picit megbillentette Vukasin Polekszicset, csapatának kapusát, ám ezt a bakit is megúszták a tatabányaiak. A hazaiak támadásai után a Hungária körútiak „Pipa” becenévre hallgató kapusa, Végh Zoltán többször is pipa lehetett, mert többször is olyan helyzetbe került, hogy bravúrral kellett hárítania, becsületére szóljon, megoldotta a nehéz szituációkat. Az első játékrész hajrájában Mladen Lambulics fejelte tarkón Nagy Tamást, aki szép fehér turbánban folytatta a mérkőzést, ám a második félidőre javult az állapota, mert kék hajpántban játszhatott tovább. Az első 45 percben egyébként a pályaviszonyok ellenére nagyon kevés szabálytalanságot láthattunk, ez mindenképpen nagy pozitívuma volt az egyébként sem unalmas első félidőnek.

A fordulás után alaposan visszaesett a mérkőzés színvonala. Az első 45 percben sem volt világbajnoki az iram, de legalább néhány helyzetet elkönyvelhettünk. A szünet után az MTK jól zárta le a széleket, nem engedte előretörni a tatabányai középpályásokat. A hazaiak támadójátéka teljesen veszélytelen volt. Nagy Tamás láthatóan elfáradt, így őt le is kellett cserélni, a helyére beálló brazil Jerson da Silva pedig nem tudott sok újat hozni a mérkőzésbe. Amikor az MTK-sok kezdtek amiatt háborogni, hogy Balogh Bélát sérülés miatt le kellett cserélni, gólt lőttek.

A forgatókönyv a szokásos volt, a nem sokkal korábban beálló Illés Béla olyan támadást indított, amelynek a végén megszerezte a vezetést a vendégegyüttes. A hazai csapat ezt követően sem tudott megújulni, beszédes adat, hogy csak kétszer lőtt kapura a második félidőben. Vezetése tudatában érthetően óvatosabb lett az MTK, és a védekezésre helyezte a hangsúlyt. A kínálkozó területtel azonban nem tudott mit kezdeni a Csőszer. Nem volt már lendület a Tatabányában, így hiába küzdött-hajtott becsülettel, nem tudott egyenlíteni. Az MTK a nagyon kevés lehetőségéből egyet kihasznált, ezért megérdemelte a győzelmet. Érthetetlen, hogy a Tatabánya miért nem tudta megismételni az első félidei játékát a fordulás után, ha ez sikerült volna, akkor a döntetlenre bizton számíthatott volna Sisa Tibor csapata. Az első 45 percnyi játék azonban csak arra volt elég, hogy megnehezítse az MTK dolgát. ---- M ---- &