Reméli, hogy számítanak rá

Kisteleki Istvánnak, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökének a mai elnökségi ülésen részletes tervekkel kell előállnia a válogatottakkal kapcsolatban. A sportvezető a megválasztása óta eltelt időszakban többször elmondta, olyan rendszert kíván kidolgozni, amely sikeres munkát garantál a felnőttválogatottnál éppúgy, mint az utánpótlás-együtteseknél. Kisteleki István az általa megálmodott struktúrához keresi a megfelelő embereket, és köztudomású, hogy az elnök már tárgyalt is szóba jöhető jelöltekkel. Az eddigi megbeszélések azonban nem vezettek eredményre, ugyanis az MLSZ utánpótlás-koordinátoraként dolgozó Nyilasi Tibor pénteken, az U21-es válogatott szövetségi edzőjeként hivatalban lévő Róth Antal pedig vasárnap mondott nemet a felkérésre. A két szakember nemleges válaszát követően többeknek az a véleményük, Détári Lajos lenne az ideális kapitány, de hallani olyan hangokat is, hogy a korábbi 61-szeres válogatott futballista nevesebb, edzőként sikereket felmutatni tudó tréner segítőjeként tehetne a magyar labdarúgásért.

Csütörtök este alighanem tisztábban látunk ebben a kérdésben, mindenesetre Détári Lajos nem tartja elképzelhetetlennek a szerepvállalását.
– Mit szól ahhoz, hogy többek véleménye szerint Détári Lajos szövetségi kapitányként is olyan sikeres lehet, mint egykor labdarúgóként volt?
– Azt már többször elmondtam, hogy szívesen vállalnék szerepet a magyar futballban, azonban tudtommal a nevem nem vetődött fel hivatalos helyen mint esetleges szövetségi kapitányé – mondta Détári Lajos. – Úgy tudom, az MLSZ elnöksége csütörtökön ül össze, éppen ezért a stáb lehetséges összetételéről majd csak a megbeszélés után lehet beszélni. Mindenki tudja, sokak nevét bedobták a szövetségi kapitányi poszttal kapcsolatban, egyelőre azonban minden csak találgatás.

– Tételezzük fel, az elnökség és Kisteleki István elnök arra az elhatározásra jut, hogy Détári Lajosra a válogatott mellett van szükség. Azonnal vállalná a felkérést, vagy lennének bizonyos feltételei?
– Ha kérhetem, ne menjünk az események elébe. A magyar labdarúgás jelenlegi helyzetében az összefogás a legfontosabb, csakis akkor mozdulhatunk el a holtpontról, ha valamennyien egyet akarunk. Ha számítanak rám, szívesen dolgozom a futballunkért, a pozíciókat azonban felesleges előre leosztani. Korábban nemegyszer kritizáltam a magyar labdarúgást, avagy néhány szereplőjét, azonban nem azért tettem, mert pozícióba akartam kerülni. Ha kedvemre való az esetleges feladat, ha látom értelmét, örömmel segítek, de ha csak azért kínálnak fel valamilyen posztot, hogy fogjam be a számat, akkor nincs miről beszélni.
– Mondja meg őszintén: izgul a csütörtöki döntések előtt?
– Aki edzősködésre adta a fejét, az várja az értelmes munkát. A futballunk fénye igencsak megkopott, rengeteg időt elvesztegettünk, úgyhogy ideje lenne elkezdeni dolgozni. Lassan jönnek az Európa-bajnoki selejtezők, ki kellene jelölni a válogatott keretet, rengeteg a teendő. Maradjunk annyiban: örülni fogok, ha az elnökség számít rám.

Bozsik Péter lehet a segítő

Nem elképzelhetetlen, hogy a Zalaegerszeg együttesével 2002-ben bajnoki címet nyerő Bozsik Péter munkájára is számítanak a magyar labdarúgás elöljárói, azonban azt még nem tudni, milyen szerepkört szánnak a fiatal szakembernek. Korábban hallani lehetett arról, hogy Bozsik Péter a szövetség szakmai igazgatója lenne, ám az sem zárható ki, hogy Détári Lajos segítőjeként dolgozna. ,,Korábban hallottam róla, hogy a nevemet kapcsolatba hozták a szakmai igazgatói poszttal, azonban nem hiszem, hogy ez az elképzelés megvalósulna – felelte a felvetésre Bozsik Péter. – A csütörtöki elnökségi ülésen az illetékesek alighanem több fontos kérdésben is döntenek, így talán az is kiderül, ki kerülhet pozícióba. Sohasem titkoltam, szeretem a futballt, éppen ezért értelmes feladatra nem mondanám, hogy nem érdekel. Az élet útjai kifürkészhetetlenek, korábban azt sem gondoltam volna, hogy Zalaegerszegen leszek edző. Hogy Détári Lajossal milyen a kapcsolatom? Annak idején együtt játszottunk az ifiben, nem emlékszem rá, hogy bármelyikünknek problémája lett volna a másikkal.”