Nem adtak esélyt a liláknak

Mondani sem kell: tökéletesre sikeredik.

Ha a finálé harmadik felvonása is ilyen lesz…

Az újpestiek ott folytatják, ahol pénteken abbahagyták, látszik rajtuk, feldobta őket a Megyeri úti diadal, hiába vannak idegenben, nincs különbség a felek között. A fehérváriak csak az első néhány percben tudják kapujához szögezni ellenfelüket, Sájevics András azonban mindent véd – igaz, egy esetben Michal Stastny előtt már ő is feküdt, ám a jó nevű, de az NHL-es nagybácsik szintjét megközelíteni sem tudó szlovák center képtelen felemelni a korongot. Persze a társak sem jobbak, emberelőnyben kétszer is túlütésig jutnak, ami jól jelzi a nem kalkulált vereség nyomait.

„Ha az első harmadban nem kerülnénk hátrányba…” – sóhajtott nagyot a kezdés előtt Ancsin János, akinek eddig tetszhet a forgatókönyv. Tetszhet, hiszen nem fenyegeti csapatát a Volán-gól (persze tudjuk, némelyeknek elég egy villanás…), elvégre folyamatos támadásban van. Baróti Zsolt, Ladányi Balázs, Ludomil Ondov, Matej Marcinek, Horváth András, Vlado Dubek, Peter Gallo, Andrejk Drahovsky – ők nyolcan teszik próbára Budai Krisztián képességeit. Volt ott távoli bomba, közeli szúrás, emberfóros figura, de hiába. Válogatottunk kapusa megoldja a feladatát, voltaképpen neki köszönhetik a társai, hogy a szünetben nem kell hátrányban hallgatniuk Pat Cortina tanácsait.

Hogy mi hangzik el az öltözőben, titok, de a Volán második harmadbéli kezdéséből kiindulva volna mire tippelni. Fergeteges rohamokat indítanak a házigazdák: Majoross Gergő gólját kisles miatt még érvényteleníti a szlovén bíró, ám a menet harmadik percében nincs, ami megmentse a védekezési hibát elkövető lilákat. Palkovics Krisztiánt hagyják magára, jön is a passz Ocskay Gábortól (kitől mástól…), no meg a közeli bomba.

Vezet a címvédő, nehéz, de nem reménytelen helyzetben a trónkövetelő. Az ezúttal is keveset pihenő Ladányin nem múlik semmi, öt a négy ellen a kapu előtt álló Gergely Csaba botjára varázsolja a pakkot, a center azonban nem él a lehetőséggel.


Ha ott egy másik Ladányi állt volna…

Több helyzete nincs is az Újpestnek, nem úgy a riválisnak. Ocskay és Omar Ennaffati lövésével szemben tehetetlen Sájevics – int is a vendégkispad: kapuscsere. Bernei Gergelynek ilyen helyzetben nem könnyű beállnia, pörög, nagyon pörög a Volán, játékosai augusztus huszadikát idézik a kapu előtt. A tűzijáték érthetően nem tetszik a fővárosi nézőseregnek, mindazonáltal jót tesz a hosszú idő után újra a ketrec előtt álló Berneinek, akit szépen belőnek ezzel.

Tapsol Kósa Ambrus, tapsolnak az egykori tanítványok, a 81-es bajnokcsapat tagjai. Őket külön köszöntik, hiszen 25 esztendeje nyertek bajnokságot, említett edzőjük az ünnepség miatt jött haza az Egyesült Államokból. Ha még egy hétig Magyarországon marad, vajon újabb fehérvári bajnoki címnek örülhet?

Ki tudja. Az Újpestet ugyanis nem lehet leírni. Ellentétben az első mecscsel, ezúttal volt esélye. Ha nem véd remekül Budai, vezethetett is volna. A harmadik menetben Gröschl Tamás a negyediket üti, a Berneiről kipattanó korongot helyezi a kapuba: 4–0. A folytatást tulajdonképpen csak muszájból játsszák le. Ladányi is többet pihen, emberelőnyben sincs állandóan a jégen, tulajdonképpen mindenki a végét várja. Ez néhány Budai-bravúrral, hat a három elleni próbálkozással (a vendégek becsületére szóljon, hogy megpróbálták) szép lassan elérkezik, az újpesti és a fehérvári tábor a saját csapatát élteti, a hokisok az öltözőbe mennek, elcsendesedik a csarnok. Pénteken újra hangzavar tölti majd be – hogy 2–2-ről vagy 3–1-ről indul-e majd a csata, az kedden, a Megyeri úton kiderül.

Mestermérleg

PAT CORTINA, az Alba Volán edzője
A pénteki mérkőzéshez mérten sokkal összeszedettebben játszottunk, mind védekezésben, mind támadásban megfelelően teljesítettünk. Elégedett vagyok.

ANCSIN JÁNOS, az UTE edzője
Gyakorlatilag hat perc alatt eldőlt a meccs. Ez legfőképpen a rutintalanságunk számlájára írható, hiszen a góloknál azt figyeltük, mit ítél a játékvezető, a Volán pedig ezeket a szituációkat kíméletlenül kihasználta. ---- A ---- &