Meccslabdát rontott a Rákóczi

A harmadik tavaszi mérkőzésén sem tudta megszerezni első győzelmét a Kaposvár: a Rákóczi sok helyzetet kialakítva hazai pályán csak 1–1-es döntetlenre volt képes a Tatabánya ellen.

Szombaton Kaposvár legboldogabb polgára kétségkívül Mező Botond volt. Nevezett kisfiú március 12-én, vasárnap ünnepli ötödik születésnapját, és ajándékul azt kérte az apukájától, a Rákóczi futballistájától, Mező Tamástól, valamint a főrendező nagypapájától, Mező Endrétől, hogy ő végezhesse el a Csőszer elleni találkozó kezdő rúgását. Kérése meghallgatásra talált, boldogan belsőzött a labdába, majd jó tíz perccel később azt tapasztalhatta, hogy kedvenc csapata máris hátrányban van a Tatabányával szemben.

Bizony igencsak álmosan kezdte a mérkőzést a Rákóczi. A vendéglabdarúgók a széleken többször is a kaposvári védelem mögé tudtak kerülni, és a gólkirályjelölt Márkus Tibor az első helyzetét azonnal gólra váltotta. A hátrány nem ébresztette fel a hazaiakat, a zöld-fehérek továbbra is körülményesen, sok hibával játszottak, szinte meg sem tudták közelíteni Vukasin Polekszics kapuját. A Csőszer játékosai ugyan nem játszották azt a sokmozgásos labdarúgást, amelyet egy héttel korábban hazai mérkőzésükön a Zalaegerszeg ellen, azonban ez a visszafogottabb teljesítmény is elengendő volt a vezetés biztos őrzéséhez.

A játékrész felénél Márkus Tibor kis híján megduplázta csapata előnyét, a helyzet azonban kimaradt, az ellenakcióból pedig egyenlített a házigazda. A találat jót tett a mérkőzésnek, a kaposváriak magasabb sebességfokoztba kapcsoltak – elsősorban a bal oldalon –, többször is a Csőszer védelme mögé tudtak kerülni, és akár a vezetést is megszerezhették volna. Aztán a félidő ráadásában Andruskó Attila hatalmas hibájából Nagy Tamás egyedül törhetett kapura, ám a támadó nem tudott túljárni Balajcza Szabolcs eszén, így végül is igazságos döntetlennel zárult az első negyvenöt perc.

A fordulást követően mezőnyfölénybe került a Rákóczi, és bár jobbára a vendégek térfelén zajlott a játék, sokáig helyzet sem adódott Polekszics kapuja előtt. Rossz volt látni, hogy bár a hazai futballisták szinte gond nélkül jutnak el az alapvonal közelébe, egyszerűen képtelenek megfelelő centerezésre. Amikor Prukner László pályára küldte Szakály Pétert, feljavult a Rákóczi futballja, azonban hiába támadott egyfolytában a hazai gárda, a tatabányai ellentámadások magukban hordozták a gólszerzés lehetőségét.

Meg kell említeni, hogy a Rákóczi védelme rengeteget bizonytalankodott, és ha Márkus Tibor, illetve a csereként pályára lépő Edouard Ndjodo pontosabb a befejezéseknél, a Csőszer ismét előnyhöz juthatott volna. Noha több lehetősége a Rákóczinak volt a gólszerzésre, a nagyobb helyzeteket a vendéggárda dolgozta ki, így elmondható: az 1–1 igazságos végeredmény. A Tatabánya idegenben szerzett pontot, ez dicséretes, a Kaposvár azonban a Pécs után második ellenfelével sem bírt hazai környezetben. A szívműtétje után gyógyuló kaposvári ügyvezető, Illés János bizonyára jobban örült volna, ha a kollégái nem azt mondják neki az összecsapást követően, hogy a futballisták ismét csak egy pontot szereztek.

Persze ha a 84. percben a tatabányai Balogh Zoltán nem ment a gólvonalról… ---- M ---- &