Hárem, kettő, egy…

A sor nem hosszú, bár alighanem nem mi vagyunk a Formula–1-re érkező első csoport – nagy türelmetlenséget senkinél nem vált ki az átmeneti megtorpanás. Egyszerre a megvilágosodás vigyora ül ki egyikük arcára: „Á, madzseri!” „Igen, magyarok vagyunk!” Ezzel be is jutottunk a közel-keleti országba, amely – talán mondanunk sem kell – olajkészleteinek köszönhetően fejlődik lélegzetelállító ütemben, és nyilvánvalóan az energiaforrás árából építhetett minden igényt kielégítő, hipermodern Formula–1-es pályát. Szahírban, merthogy egészen pontosan ebben a városban (még pontosabban: a sivatagban) kanyarog az aszfaltcsík, már minden készen áll az idei első Formula–1-es futamra. Megérkeztek a csapatok felszerelései, a technikát a szorgos csapattagok bepakolták a garázsokba, amelyekben természetesen makulátlan tisztaság uralkodik.

Alonso higgadtan tűrte a fotósok rohamát

Nem sokkal később az összes fotóriporter és tévés operatőr egy mozgó, lélegző tömeggé rándul össze, amely „Fernando, Fernando!” kiáltásokat hallat. A világbajnok a szezon első futamán kötelezően előírt fotózásra siet, illetve sietne, ha a tömeg engedné. Mivel azonban nincs más választása, a 24 éves spanyol türelmesen megvárja, míg mindenki elkészíti róla a képet. Arcán az a magabiztos, öntudatos mosoly ül, amely alighanem csak a világbajnokokra jellemző…

Néhány másodperc múlva elegánsan, rugalmas léptekkel megérkezik, sőt szinte belibben a paddockba Michael Schumacher. A trónjától tavaly éppen Alonso által megfosztott hétszeres bajnok talán kissé furcsán érezheti magát, mert csak néhány fotós követi. A német pilótának az idén szokatlanul hosszú utat kell megtennie a bejárattól a Ferrari helyiségeihez, hiszen a paddockban elfoglalt hely a tavalyi konstruktőri világbajnokság végeredménye szerint alakul ki. Az idősebbik Schumacher elsétál tehát a Renault előtt (egy irigykedő pillantást azért megereszt az éppen ebédelő kék-sárgák felé), majd a McLarent is elhagyja, és csak ezután lélegezhet fel. Az övéi között már láthatóan jól érzi magát, üdvözli néhány mérnökét, viccesen megállapítja, hogy ők felszedtek néhány kilót, majd bemenekül a 28 fokos hőség elől a hűvösbe. Mellettem felsóhajt egy olasz szerelő: „Még mindig ő a legnagyobb…!” Ehhez azért néhány pilótának az idén még lesz egy-két szava.


A már említett kötelező fotózáson természetesen mindenki megjelenik (most egyesével fényképezik a versenyzőket, a közös, „családi” fotó vasárnap lesz a rajt előtt), így a jelenlegi mezőny harmadik világbajnoka, Jacques Villeneuve is. A Sauber-csapatot megvásároló BMW kanadai pilótája alighanem bosszankodik, a tulajdonosváltással járó információcsere ugyanis tökéletes volt: tavalyi versenyoveralljához hasonlóan az idei is legalább három számmal nagyobb, így az az érzése az embernek, mintha Villeneuve pizsamában lenne.

Tisztán japán alakulat – reális célokkal

Mindeközben egy kellemesen hűvös helyiségben sajtótájékoztatót tart a legújabb, tizenegyedik Formula–1-es csapat, és érthető módon leginkább a felkelő nap országának újságírói vannak jelen. Az egykori kiváló pilóta, a csapatfőnök Szuzuki Aguri nevét viselő Super Aguri Team ugyanis tisztán japán alakulat: japán támogatókkal, japán motorral (Honda), japán versenyzőkkel. Egyikük a negyedik szezonját kezdő Szato Takuma, aki alig győzi dicsérni csapattársait. Tény, az istállót rekordidő, alig négy hónap alatt „rántották össze”. Hogy ezt hogyan sikerült véghezvinni? „Van három órája, hogy elmeséljem?” – kérdez vissza Aguri-szan, amikor ezt firtatom.

Szato csapattársa a Formula–1-es újonc, Ide Judzsi. A 31 éves pilóta megnyerte a japán Formula–3-as bajnokságot, és a Formula–Nippon sorozatban is remekül ment. A versenyző nem ereszti bő lére, „nagyon izgulok” – mondja tört angolsággal. A 2002-es Arrows-csapat kasztniját használó Super Agurinak egyelőre reálisan nézve nem lehet más célja, mint a tanulás és a fejlődés.

Csak a fiatalok buliztak a verseny előtt

Este szezonnyitó buli, a helyi rendezők élő zenével, pezsgővel, akrobatákkal próbálják szórakoztatni a megfáradt szerelőket, riportereket. A „nagyfőnök” Bernie Ecclestone a világbajnok csapat főnökével, Flavio Briatoréval parolázik. Láthatóan jó kedvük van (persze miért ne lenne, előbbi nyilvánvalóan jó üzletet csinált azzal, hogy Bahreinbe hozta, azaz ide adta el a szezonnyitó futamot, utóbbi pedig világbajnoki címvédőként érkezett), Ecclestone még egy több millió forintot érő fényképezőgépet is kikap az egyik fotós kezéből, hogy kattintson néhányat.

A főváros egyik legelőkelőbb szállodájának privát szigetén (!) eközben megelevenednek az ezeregy éjszaka meséi. Tűznyelők és hastáncosnők veszik körbe az ámulattól szólni sem bíró vendégeket, a pincérek ínycsiklandó falatokat szolgálnak fel. A Red Bull csapatának tavaly óta hagyományos szezonnyitó rendezvénye ez, amelyen a pilóták azért annyira nem tudnak ellazulni. A McLarennél eltöltött kilenc szezon alatt felvett merevségét érthetően nehezen levetkőző David Coulthard csak ennyit mond: „Buli? Ugyan, felejtsd el, a hétvégén dolgozom, már megyek is haza aludni.” Bulizzanak csak a fiatalok, a csapattárs Christian Klien és a szintén az energiaital-gyártó tulajdonát képező Minardi-utód Toro Rosso-istálló pilótái, az amerikai Scott Speed és az olasz Vitantonio Liuzzi.