A mérkőzés előtt leginkább az foglalkoztatta a szurkolókat, hogy a hetek óta formán kívül játszó Ronaldo lehetőséget kap-e a Highburyben kezdőként. Nos, a brazilnak bizalmat szavazott López Caro edző, a csatár azonban az első megmozdulásaival nem igazolta a szakvezető döntésének helyességét.
Persze megítélés kérdése, hogy közelről leadott fejes, illetve olyan szituáció, amelyben már csak a kapussal áll szemben a támadó, erénynek tekinthető-e vagy sem (elvégre helyzetbe kerülni is tudni kell), ám az nem lehet vita tárgya, hogy ha kimaradnak az említett lehetőségek, az a csatár sara. Ez esetben Ronaldóé, aki az elsőnél Jens Lehmannt találta el, a másodiknál pedig hagyta, hogy Gilberto Silva beérje.
Thomas Gravesen előtt is adódott tiszta lövési lehetőség – a labda kipattant a védőkről –, és David Beckham is próbára tehette szabadrúgáslövő tudományát – Lehmann hárított.
Talán a fent említettekből kiderül, hogy a Real Madrid természetesen bátran kezdett, ám fél óra után az Arsenal vette át a kezdeményező szerepét, ezen időszak csúcspontjaként José Antonio Reyes a lécet találta telibe.
A fordulást követően újult erővel kezdte a rohamokat a királyi gárda. Beckham szabadrúgása majdnem meglepte Lehmannt, nem sokkal később pedig a csapatkapitány Raúl forgácsolta szét a kapufát jobblábas lövéssel, hogy aztán Ronaldo fejese kerülje el az Arsenal kapuját.
A fokozódó madridi nyomásból azonban egyre gyakrabban bújt ki a hazai csapat: Alekszandr Hlebnek pontosabban kellett volna céloznia, Thierry Henry pedig csak azért nem talált be, mert Iker Casillas előbb a fejesét, néhány perccel később a lövését hárította bravúrral.
Az utolsó percek természetesen hatalmas birkózással teltek el, és ugyan a Real nagyon akart, nem jött össze az életmentő gól, így az „ágyúsok” várhatják a negyeddöntő pénteki sorsolását.
Az új elnök, Fernando Martín pedig elkezdheti a rendcsinálást a Bernabéuban…