A Sampdoria magyar ásza

Az ungvári születésű, ám egyéves korától Szombathelyen nevelkedő Koman Vladimír tavaly augusztus óta él Genovában, ugyanis a világhírű Sampdoria szerződtette. A hároméves megállapodás nemcsak azt jelenti, hogy a technikás középpályás teljes ellátást kap a klubtól és játszik a Sampdoria juniorcsapatában, hanem azt is, hogy hosszú távon számítanak rá, s máris fizetést kap az olaszoktól. A pénzét nem költi el, hanem hazahozza a családjának. A nemzetközi futballban járatosaknak nem véletlenül ismerős a Koman név: Koman Mihály az ötvenes évektől a Dinamo Kijev és a szovjet futball legendás csatára, majd edzője volt. Vladimír nem rokona a nagy futballistának, de természetesen hallott róla, mint ahogy már az édesapjáról is sokan azt gondolták, fia a híres csatárnak. Többen ugyanakkor – a holland futballsztár után – egyszerűen „Koemannak” nevezik a futballistát.

Koman Vladimír a társai szavazata alapján évek óta kapitánya az ifiválogatottnak, amelybe mindig nagy örömmel jön haza. Kedden, a sérülése miatt ugyan nem szerepelhetett a románok ellen 3–0-ra megnyert meccsen, de Mecseki Sándor csapatorvos immár játékra alkalmasnak nyilvánította, így ott lehet a csütörtöki viszszavágón.

Genovában a tipikus irányítónak járó 10-es mez a magyar légiósé, ugyanaz, mint egykor az Itáliában jól ismert Détári Lajosé volt, igaz, Koman Vladimír már nem láthatta játszani az utolsó magyar világválogatott labdarúgót. Az ő hazai kedvence Gera Zoltán, és Németh Krisztián, akit Garami József ezúttal elkért a válogatottól, hiszen az MTK-nál van szükség a fiatal csatárra.

– A bajnokságban jól megy a Sampdoriának?
– Nem egészen, ugyanis a tizenkét együttes közül csak a középmezőnyben állunk – válaszolta Koman Vladimír. – A Primaverában, amely a magyar ligabajnokság megfelelője, négy tizenkettes csoportban zajlanak a küzdelmek, és minden csoport első két helyezettje jut be a rájátszásba. A Juventus kiemelkedik a mezőnyből, de a második helyre még odaérhetünk. Az idén szerencsére sok találkozón jutottam lehetőséghez, és gólt is szereztem.

– Az őszi szezonja viszont kevésbé volt sikeres.
– Mindössze két bajnokin játszottam, aztán három hónap kihagyás következett. A felnőttcsapattal játszottunk edzőmérkőzést és egy összecsapás során letalpaltam Samuele Dalla Bonát, és nekem tört el a talpközépcsontom. A sérülés szerencsére már a múlté, és most már újra jó erőben érzem magam. Mivel a felnőtteknél rengeteg a sérült, a napokban együtt edzhettem Emiliano Bonazzoliékkal.

– Jól érzi magát Olaszországban?
– Nagyszerűen, és sokat segítettek a csapattársaim is. A teljes együttest kollégiumban szállásolták el, és kezdetben csak angolul társalogtunk, de az olasz nyelvleckéknek köszönhetően már jól megértetem magam. Rengeteget köszönhetek a szüleimnek, akik mindenben támogattak, és mivel annak idején Kijevből költöztünk Magyarországra, átérzik a távollét nehézségeit.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy a közeljövőben bemutatkozhat az olasz élvonalban?
– Elsődleges célom, hogy állandó csapattag legyek a Sampdoriában, és a Primaverában közelebb kerüljünk a Juventushoz. Remélem, eljutok a Sampdoria profi öltözőjéig, ám persze a Milan az álmom, vagy az, hogy az Internazionale, esetleg a Juventus csapatában szerepelhessek. ---- S ---- &