Veretlen tizenhét évesek

Magyarország - Románia 3–0 (0–0)
Nyíregyháza, 100 néző. V: Bendik G.
MAGYARORSZÁG: Balikó – Szekeres, Lengyel, Debreczeni, Présinger – Simon Á., Tóth P. (Nikházi,0 a szünetben), Busai – Dudás (Kocsis, 64.), Simon A. (Boda, 60.), Szabó L.
G: Dudás, Simon A., Nikházi

„A mi csapatunknál ez olyan, mintha Eto'o és Ronaldinho hiányozna a Barcelonából” – érzékeltette Both József szövetségi edző, hogy mit jelent a magyar U17-es válogatott életében Németh Krisztián és Koman Vladimír kiesése. Előbbi kétségtelenül a csapat sztárja, az NB I-ben játszik, mégpedig az MTK első csapatában, utóbbi, a Sampdoria játékosa pedig sérülés miatt nem vállalhatta a játékot kedden a románok ellen. Tartani lehetett tehát attól, hogy ezúttal vérszegény lesz a mostanában egyre nagyobb érdeklődéssel kísért magyar ifiválogatott támadójátéka. Nos, nem így lett, a fiúk pompás gólokat lőve a második félidőben negyedóra alatt padlóra küldték az agresszív és gyors románokat, mi több, a folytatásban lefocizták őket a pályáról. Igazolták tehát azt, amiről egyre többen beszélnek: újra van egy magyar válogatott, amely nagy sikerekre van hivatva.

Ha ehhez hozzávesszük, ahogy ezek a srácok az olyannyira óhajtott 2012-es Európa-bajnokság idején lesznek 23 esztendősek, akkor különösen szomorú, hogy a csapat körül nincs minden rendben. Annak örülhetünk, hogy a válogatott gerince az MTK-nál, illetve a Sándor Károly Akadémián jó kezekben van, de az, hogy a veretlenül megvívott Eb-selejtezők óta alig-alig tudott együtt készülni a keret, egyáltalán nem segíti a fejlődést. Főként, hogy tudjuk, a hasonló tudású válogatottak Európa tekintélyesebb szövetségeinél egyik tornáról, egyik kontinensről utaznak a másikra, hogy minél erősebb ellenfelekkel, illetve minél többször játszhassanak. A románok, például, a múlt héten verték meg az olaszokat, hogy most velünk, aztán a szlovákokkal játszhassanak két-két meccset. Ők is a selejtezők második, „elit” fordulójára készülnek, miközben az első kört hibátlanul záró mieinknek már nem lesz meccsük a hó végéig, amikor is Portugália, Svédország és Ukrajna ellen kellene kiharcolni a továbbjutást jelentő első helyet.

Amíg például az ír szövetség megfigyelőt küldött (!) Nyíregyházára, feltérképezni leendő ellenfelüket, a románokat, addig nálunk a stábtagok hónapok óta nem kapnak fizetést az MLSZ-től, és Both József, aki 13 éves koruk óta figyeli, teszteli, képezi a korosztály legjobbjait (miközben egyik irányítója volt az edzőképzésnek és a Bozsik-programnak is), gyakorlatilag már lemondott minden pozíciójáról a magyar futballban kialakult légkör miatt, csak Kisteleki István és Nyilasi Tibor határozott kérésére vállalta el a csapat vezetését az Eb-ciklus végéig. Pedig – mint mondja – most kellene nagyon sokat dolgozni ezekkel a fiúkkal, mert megérné. Az ő célja ráadásul nem is az, amit mindenki elvárna, s ami eddig sikerült is, hogy eredményesen szerepeljen a csapat, sokkal inkább az, hogy hat-nyolc év múlva innen kerüljön ki a magyar válogatott jó néhány meghatározó játékosa.
Hogy az a válogatott legyen majd olyan, amilyenre régóta várunk…

A BEK-győztesnek nem tetszett

Talán még maguk a magyar futballisták sem tudták, hogy a nyíregyházi edzőpályát szegélyező hótorlasz tetején, sapkáját mélyen a szemébe húzva, egy kétszeres BEK-győztes futballista is figyeli őket. Pedig a román válogatott kabátját viselő megtermett úr nem volt más, mint a nyolcvanas évek sztárja, Miodrag Belodedics. A hajdani klasszis védőjátékos előbb a bukaresti Steauával, majd – miután kiszökött Jugoszláviába – a belgrádi Crvena zvezdával jutott fel az európai klubfutball csúcsára. Ma már újra Romániában él, és mindössze két hónapja nevezték ki a román utánpótlás-válogatottak szakágvezetőjévé. Belodedics végignézte a keddi összecsapást, és csöppet sem volt elragadtatva a látottaktól: „Jól játszottak a magyarok, de ehhez az is kellett, hogy mi rosszak legyünk.”