A ziccereket be is kell rúgni

Nem túlzás: a Tatabánya és a Zalaegerszeg is remekül rajtolt a tavaszi idényben – a Csőszer Pápán győzött 5–0-ra, míg a ZTE hazai környezetben verte meg 2–0-ra a címvédő Debrecen együttesét –, így joggal remélhették a szurkolók, hogy élvezetes 90 percet hoz majd a második forduló egyik rangadója. Sisa Tibor csapata ott folytatta, ahol Pápán befejezte az első játékrészt: fergeteges támadójátékkal a saját térfelére kényszerítette ellenfelét, és ha Sebők Vilmos nem tisztáz Hajdú Norbert elől, akkor már a hatodik másodpercben vezetéshez jut a házigazda.

Tíz percen keresztül hatalmas nyomás alatt tartotta a „Bányász” a vendégtizenegyet, és ha a hazai labdarúgók pontosabbak a támadások befejezésénél, akár háromgólos előnyhöz is juthatott volna a Csőszer. A hazai gárdában a két szélső középpályás, Tóth Zoltán és Hajdú Norbert befutotta az oldalvonal melletti folyosót, a két elöl lévő támadó, Márkus Tibor és Nagy Tamás pedig az állandó helyváltoztatással hozta nehéz helyzetbe az egerszegi védőket. Mintha a tatabányai futballisták magasabb sebességi fokozatban játszottak volna, mint a ZTE játékosai, és bizony eseményszámba ment, ha olykor-olykor a zalai együttes ki tudott jönni a szorításból, és megközelítette Vukasin Polekszics kapuját.

Az egerszegiek az első játékrészben meg sem közelítették azt a teljesítményt, amelyet egy héttel korábban, a Debrecen ellen produkáltak. A védelmi falban – Sebők Vilmos kivételével – a játékosok rendre rossz döntést hoztak, a két szélső középpályás, Darko Peric és Kónya László előtt le volt zárva a terület, és a hazai futballisták többször is meg tudták előzni őket. Igaz, Szentes Lázár nem volt könnyű helyzetben, hiszen vérbeli támadó nem állt a rendelkezésére, azonban ettől függetlenül a zalai szimpatizánsok alighanem bátrabb támadójátékot reméltek a kedvencektől. A látogatók mintegy félóra elteltével próbálkoztak meg először kapura lövéssel, és a félidő hajrájában majdnem előnyhöz jutott az egerszegi tizenegy, azonban a hazaiak kapusa, Vukasin Polekszics bravúrral hárítani tudta Kónya László parádés ollózását.

A Tatabánya az első játékrészben jól futballozott, azonban rendre kihagyta a helyzeteit, így Sisa Tibor nem lehetett teljes mértékben elégedett a tanítványaival. A ZTE visszafogottabb futballal rukkolt elő, mint egy hete, azonban a játékrész hajrájában már akadt egy-két olyan megvillanása, amely sejteni engedte: a folytatás is hozhat még izgalmakat.

A második játékrészben a Tatabánya nem tudta azt az aktív támadófutballt játszani, amelyet az első 45 percben, igaz, ehhez az is kellett, hogy a ZTE feljavuljon a folytatásra. Amikor a második félidőben a vendégek mestere, Szentes Lázár cserére szánta el magát, a változtatások következtetében támadószellemű lett a csapata, és egy-egy jobb oldali meglódulást követően bizony már helyzetek is adódtak az egerszegi labdarúgók előtt. A hazai csapatban elfáradtak a középpályások, jóval kevesebbet futottak, mint a szünetet megelőzően, és ekkor már a vendégvédőknek nem okozott gondot a Csőszer támadóinak a semlegesítése. Érezni lehetett, hogy ezt a találkozót egyetlen góllal meg lehet nyerni, a kérdés csak az volt, hogy melyik oldalon fognak hibázni a védők.

A csereember Nagy Lajos jóvoltából végül az egerszegiek rúgták a mérkőzés egyetlen találatát, s a házigazdákban már nem volt annyi erő, hogy egyenlíteni tudjanak. A Tatabánya csak önmagát okolhatja a vereségért, hiszen ha az első játékrészben csak a felét értékesíti az adódó helyzeteinek, megnyerhette volna a meccset. Szentes Lázár labdarúgói nem nyújtottak olyan dicséretes teljesítményt, mint egy héttel korábban a Debrecen ellen, az viszont mindenképpen a csapat tartását jelzi, hogy nyerni tudott a szervezetten futballozó, jó erőkből álló Tatabánya otthonában. A ZTE a két tavaszi fellépésén még nem kapott gólt, ugyanakkor a három találatával összesen hat pontot szerzett, és máris felzárkózott a közvetlen élmezőny mögé.

Ki gondolta volna? Az egerszegiek biztosan… ---- M ---- &