Végzetes lehet ez a vereség

Bár senki sem beszélt róla, nyugodtan tekinthettük iránymutatónak Kótai Mihály, illetve klubja, a Polish Boxing Promotion számára a Steve Conway elleni hartlepooli találkozót. A magyar bunyósnak ugyebár vissza kellett vágnia brit riválisának a decemberi pontozásos vereségért, és nem csupán azért, hogy megtarthassa az IBO (Nemzetközi Bokszszervezet) nagyváltósúlyú vb-övét, hanem azért is, hogy egy reménybeli amerikai fellépés helyett nehogy „elnyelje” őt a szürke középszer. Mert kudarc esetén az fenyegetett, hiába kozmetikázott volna utána rangon alulinak tűnő címmeccsekkel a menedzsment, a találkozó előtti szintre csak olyan hosszú idő után tudta volna visszajuttatni, amelyet a magyar öklöző nem biztos, hogy kivárt volna. A Polishnak pedig Matolcsi József múlt heti kudarca után Kótai maradt az egyetlen világbajnoka, a rövid távú (hosszabb távon ott lehet a lengyel Grzegorz Proksa) megélhetés fő forrása.

Péntek este aztán – egy időre feltétlenül – elveszett a Krzysztof Zbarskinak a közelmúltban szép bevételt fialó Kótai Mihály is.

Hiába volt kedvező a magyar öklözőnek a manchesteri helyszín (korábban négyszer bunyózott itt, három győzelem és egy döntetlen volt a mérlege), hiába volt veretlen a világbajnoki címmeccseken (hét győzelem, egy döntetlen), Conwayjel másodszor sem bírt, és december után újra kikapott tőle, megint pontozással, csak most nem tíz, hanem tizenkét menetben.

A legrosszabb az egészben, hogy – utólag visszatekintve – igazából egyetlen esélye lehetett volna a győzelemre: ha valahogyan kiüti kihívóját. A brit ugyanis ismét taktikus, okos boksszal rukkolt ki, azt csinálta, amit Kótai ellen kell.

A címvédő már az első menetekben sem volt csúcsformában, de akkor még ha szorosan is, de hozta a felvonásokat, aztán az összecsapás felénél megtört. Conway őszinte harcban átvette az irányítást, ellenfele pedig kissé széteső mozgással nem tudott reagálni. Hajtott, erre sohasem lehetett panasz nála, de valamiért nem volt az igazi. Nem jöttek be a „halálosnak szánt” ütései, és úgy a nyolcadik-kilencedik menettől már csak arra építhetett, hogy „elsül” a keze, és kiüti Conwayt. Azonban az ütőereje, amely korábban 16 találkozón is gyors befejezéshez segítette, most cserbenhagyta.

Az eredmény nem lehetett más, mint egyhangú pontozásos vereség.

Hogy lesz-e innen visszaút, látjuk-e még a ringben Kótai Mihályt, egyelőre nehéz megmondani. Sorozatban a harmadik mérkőzésén maradt nyeretlen, a bunyójában egyre kevésbé érződik a 2004-ben még tomboló tűz, és a szorítóban eltöltött húsz év sem múlhatott el nyomtalanul.

Veres László edző szerint „a vereség fájdalmas, de nem tragikus, és ha Misi úgy gondolja, természetesen folytatjuk”, ettől még tény: Kótai Mihály minden bizonnyal válaszúthoz érkezett. ---- H ----