Pécsi kulcsembertelenség

Elképesztő mennyiségű fordulatot tartogatott a MiZo-Pécs–Lietuvos Vilnius párharc sorsdöntő harmadik felvonása. Az elején a litvánok ugrottak meg 4–0-ra, aztán úgy tűnt, a magyarok szereznek megnyugtatónak mondható előnyt, ám nem sikerült tíz pont fölé tornászni a különbséget.

„A védekezésünkkel nem volt semmi baj, hiszen hatvanhárom pontot szabad kapni egy találkozón, de hazai pályán lényegesen több kell az ellenfél palánkja alatt – mondta Béres Tímea. – A második félidőben nem jött át a labda az egyik oldalról a másikra, nem sikerültek a befutások sem, ezért nem tudtunk pontokat szerezni.”
A második félidőt sokkal agresszívebben, más ritmusban kezdte a litván bajnok, a magyaroknál pedig zavart okozott, amikor a csapat játékának főszervezője, Iványi Dalma a Jennifer Derevjanikkal történt ütközés után óriásit esett, és kivált a játékból. Az irányító könyöke csúnyán nézett ki, kiugrott a helyéről, maga a játékos rakta helyre, majd visszament a pályára.

„Szerencsére már túl vagyunk a röntgenvizsgálaton és az ultrahangon is, s nem olyan súlyos a sérülésem, mint az első pillanatban hittem. Sem törést, sem szakadást nem mutattak ki a vizsgálatok, egy hét pihenőt írtak elő az orvosok, de a jövő vasárnapi, Sopron elleni rangadón mindenképpen játszani szeretnék” – adott pontos diagnózist állapotáról Iványi Dalma.

A magyar csapat játékában kialakult szervezetlenséget kihasználva, a harmadik negyedben 21 pontot szerezve – az első kettőben összesen 25-ig jutottak –, a litvánok a játékrész végére egyetlen ponttal átvették a vezetést. A pécsiek visszaküzdötték magukat, 55–50-re vezettek, aztán azonban hat percen keresztül nem született hazai kosár. Fegyverneky Zsófia ebben az időszakban kétszer is szabadon kapta a labdát a sarokban, ha bármelyik dobása bemegy, borítékolható lett volna a magyar továbbjutás, ám a labda mindkétszer leszédült a gyűrűről.

„Tudom, sokan azt gondolják, még mindig ifjú tehetség vagyok, de én azt mondom, nekem nem az a dolgom, hogy rádobjam a labdát hasonló szituációban, hanem hogy bedobjam” – elemezte a két helyzetet a meccs után három órával még mindig láthatóan maga alatt lévő válogatott kosárlabdázó, aki a mérkőzésen jól és bátran játszott, ellentétben mondjuk Amra Dapóval, aki – bedobó létére – a kosár felé sem mert nézni, miként Vickie Johnson sem lehet büszke az 1/8-as mezőnymutatójára. A pécsiek a két rutinos légiós visszafogottsága miatt játszották a figurát a dicséretesen önkritikus Fegyvernekyre.

A végén aztán, amikor végképp elúszni látszott a hajó, Albena Branzova már sokszor megcsodált kötélidegei ezúttal is meghozták a Pécsnek az egyenlítést.
„Ilyen a játék, kiélezett szituációkban nem sikerül minden. Miután bedobtam azt a triplát, amellyel 59–59-re felzárkóztunk, már nem jutott el hozzám a labda” – mondta a bolgár center. Következett a végjáték, az utolsó 20 másodperc, Algirdas Paulauskas időkérése, a vitatott labdafelhozatal, a szabálytalanság, majd Katie Douglas final four-szereplésről határozó büntetői.

„Miután arra készültünk, hogy a félpályáról hozzák a labdát a litvánok, visszahúzódtunk a saját térfelünkre. Katie Douglas a saját alapvonaláról, lendületből vezette ránk a labdát, így kénytelen voltam szabálytalankodni, különben szabadon törhetett volna be a palánkunk alá. Sajnos nem hibázta el egyik büntetőjét sem, a mi támadásunknál pedig nagyon gyorsan visszazártak a litvánok, senki sem volt tiszta helyzetben, el kellett dobnom a labdát” – elevenítette föl az utolsó 20 másodpercet Iványi Dalma.

„Ezen a meccsen a litvánok jobban játszottak, megérdemelték a győzelmet, most sajnálhatjuk igazán a kinti találkozót, amelyen nyerési esélyt szalasztottunk el. Ennek a meccsnek a végjátékát sokkal jobban bírták a vendégek” – értékelt Béres Tímea.

„Előre megmondtam, hogy teljesen mindegy, hol játszunk, Vilniusban, vagy Pécsen. Mi mindenhol képesek vagyunk ugyanolyan jó színvonalon kosárlabdázni, akárhol legyen is a mérkőzés. Aki Pécsen nyerni tud, megérdemli a final fourt, nem gondolja?” – hangzott az ellenpólus, a háromfelvonásos viadal egyik legjobbja, az első találkozón 14, a másodikon 15, a harmadikon 13 pontot szerző Jurgita Streimikyté sommás véleménye.

Nehéz vele vitatkozni. ---- Hosszú másodpercekig dermedt csönd honolt a Lauber Dezső Sportcsarnokban az Euroliga-negyeddöntő befejezését jelző dudaszót követően. Senki sem akart hinni a szemének. Létezik ilyen, hogy a Pécs hatezer fanatikus rajongója előtt ki-ki meccset veszítsen?! S hogy már március elsején befejeződjön számára az Euroliga-szezon?

– Szakmailag már Prágában kiestünk, amikor január közepén mindössze két ponttal tudtuk legyőzni a mezőny egyik leggyengébb csapatát, az USK Prahát – mondta Rátgéber László. – Most pedig érzelmileg és fizikailag omlottunk össze. A négy ponttal elbukott találkozó után – amelynek utolsó két pontja már nem osztott, nem szorzott – természetesen millió lehetséges fordulópontot sorolhatnék, amelyek ezúttal nem a mi javunkra dőltek el, de az is igaz, hogy például 59–59-nél Albena Branzova egyenlítő triplájához a szerencse is kellett.

– Mi a helyzet az óvással?
– Ráírtuk a jegyzőkönyvre, azóta többször is megnéztem a mérkőzés felvételét, egyértelmű műhibát követtek el a bírók, amikor húsz másodperccel a vége előtt, a Branzova tripláját követő időkérés után – a nyár óta érvényes szabályokat felrúgva – engedték, hogy a vendégek ne a félpályától, hanem az alapvonalról hozzák játékba a labdát. Miközben én a felezővonalnál állítottam fel a csapdahálós védekezésünket. Sorsdöntő momentum volt.

– Ennek ellenére hivatalos emberek – névtelenséget kérve – azt mondták, kizárható, hogy helyt adjanak a tiltakozásnak.
– Persze, de nekem kötelességem az utolsó leheletemig küzdeni a csapatért. Különben az egyik játékvezető, az olasz Marcello Reatto is elismerte, hogy tévedtek. „Fogalmam sem volt, mi történik” – mondta a meccs után, persze ez hivatalosan aligha felhasználható nyilatkozat. Ettől függetlenül megérdemelten győzött a Vilnius, az öltözőben elmondtam a csapat előtt, hogy az óvást felejtsék el, csak adminisztratív jelentősége van.

– Nem szívesen teszem, de meg kell kérdeznem: a klub anyagi gondjai befolyásolhatták-e az eredmény alakulását?
– Ugyan! El tudja képzelni, hogy egy játékos ne tegyen meg mindent a győzelemért, amikor a final fourba jutásért még az ő szintjükön is szép prémium jár?! Ha egyáltalán okozhat szakmai gondot a pénzhiány, akkor az a csapat talpra állításánál, a játékosok további motiválásánál jelentkezhet. Elvégre a jövő szerdai Euroliga All Star-mérkőzés után vasárnap a Sopront fogadjuk, a meccs tétje pedig az alapszakasz első helye.

– Az All Star-gálának lesz némi pikantériája a litván bajnok elleni meccs függvényében.
– Az élet furcsasága, hogy nyolcadikán Jurgita Streimikytének leszek az edzője az európai All Star-csapat élén, aki a Vilnius egyik vezéregyénisége volt szerdán. ---- Katie Douglas 22 percnyi értékelhetetlen teljesítményt (nulla pont, 0/8-as dobószázalék mezőnyből) követően az utolsó 18 percben 16 pontot szerzett, s megnyerte a mérkőzést a Vilniusnak.

– Mire gondolt az első félidőben?
– Arra, hogy tovább kell próbálkoznom, mert előbb-utóbb bemennek majd a dobásaim – mondta Katie Douglas. – Meg arra is, hogy amíg nem mennek be, lepattanókkal, szerzett labdákkal kell segítenem. Különben egy másodpercre sem adtuk fel, akkor sem, amikor több ízben is nyolc ponttal elhúzott a Pécs.

– Milyen Litvániában kosarazni?
– Ez a második idényem Vilniusban, mindkétszer bejutottunk a final fourba, tavaly és az idén is én voltam a mezőny legeredményesebb játékosa, a legtöbb labdaszerzést is én jegyeztem. Remélem nemcsak én vagyok elégedett Vilniusszal, hanem a klub vezetői is velem.

– Mi jut eszébe március nyolcadikáról?
– Az, hogy megint jövök Pécsre, két hét leforgása alatt harmadszor. Az All Star-meccsen a szép játék lesz majd a középpontban.