Ez felejthető hat három volt

Valamit félreérthettek.

A mester, Pat Cortina a szlovénok elleni meccset követően arról beszélt, hogy csapatának meg kell tanulnia függetleníteni magát az éppen aktuális eredménytől. „Higgadt játék!” – adta ki az ukázt a kapitány. Mi tagadás, ez most túl higgadtra sikerült…

Már a kezdés is felettébb meglepően alakult: játékosaink emberelőnyben álmosan adogattak, amikor is Viliam Chovanec szerzett korongot közöttük. Éppen készült volna kiemelni a pakkot, amikor kapcsolt: itt meg lehet iramodni, s el is indult a kapunk felé. Védőink díszkíséretében oda is ért, s itt újabb meglepetés érte: Szuper Levente bátortalanul mozdult ki. Talán maga Chovanec is meglepődött, milyen könnyen üthetett gólt.

Vezettek a horvátok, de a mieink nem idegeskedtek. Tulajdonképpen csupán függetlenítették magukat az állástól. Ki tudja, talán éppen ezért kettős emberelőnyök, szimpla fórok maradtak kihasználatlanul. Kicsit bágyadtnak tűnt a társaság – pedig a 15 órás kezdéshez is jó lesz hozzászoknia, elvégre az áprilisi, amiens-i divízió 1-es világbajnokságon nem a főmeccseket vívja majd!

Nagy nehezen tört meg a jég, Ladányi Balázs a kék vonalról lőtt irtózatosan nagy gólt a bal felső sarokba – az addig hibátlanul védő Vanja Belic is bólintott: „Ez igen, pajtás!”– gratulált a csatárnak. A nyolcadik létszámfölötti helyzetnél Tokaji Viktor lövése után a korong a felső vason csattant, a kipattanót Ocskay Gábor ütötte be. A 2–1-es harmad után az ember úgy vélte, fél gőzzel is sikerülhet nyerni.

Pedig dehogy! A második harmad elején Palkovics Krisztián találata, a 3–1-es előny altatóként hatott, e szunyókálást kihasználva a rivális pillanatok alatt kiegyenlített. Előbb Tomislav Grozaj volt eredményes öt a négy ellen, majd másodpercekkel később Mato Mladenovic ütött gólt. Ez érthetően feldobta a horvát játékosokat, akik úgy lehettek a meccsel, mint mi pénteken, a szlovének elleni csatával: hatalmas bravúr lett volna elkapni a magasabban jegyzett vetélytársat. Nem álltak messze tőle.

A kábulatból lassan ébredező hokisaink fokozatosan kapcsoltak nagyobb fokozatba, az önérzetüket sértette a 3–3-as állás. Mert már figyeltek az eredményre! Ladányi lövése gólt ért volna, Peterdi Imréé nemkülönben – igen ám, de előbb Belic ölelte magához a korongot, majd a botjával állította meg, amely a hatalmas bombától ki is repült a kezéből. A szlovénok ellen ügyesen játszó fradisták is jelezték, a jégen vannak: a Hoffmann Attila, Feil Arnold kettős egymás után kétszer teremtett veszélyt.

A gól végül a harmadik harmad közepén jött össze, amikor Gergely Csaba brusztolása járt eredménnyel, a korongot Peterdi Imre ütötte a kapuba. A győzelemhez a végén az olasz Asiagóban védő kapusunk nagy védései is kellettek. Az egyenlítés érdekében ugyanis hat az öt ellen támadtak a horvátok, nem kis veszélyt teremtve ezzel. A vezetést foggal-körömmel védő csapatunkból Palkovics Krisz-tián szerzett korongot, és vezette egészen az üres kapuig, slusszzpoénként pedig Hoffmann Attila szerzett gólt két másodperccel a vége előtt. A vége így lett 6–3, ami csak az eredményt nézve tűnik könnyed, fölényes győzelemnek, pedig nem volt az. Ennek ellenére egy pillanatig se fanyalogjunk, elvégre az ilyen meccsekre is szükség van a fejlődéshez, nem lehet mindig A-csoportos ellenfelekkel játszani. Különben is, a győzelmet sohasem kell megmagyarázni.

Mestermérleg
Pat Cortina, a magyarok kapitánya: - Passzolásban pontatlanok, korcsolyázásban lassúk, összességében tompák és álmosak voltunk, s ezt az állapotot nagyon nehéz meccs közben megváltoztatni – de végül is sikerült. Az eredménnyel elégedett vagyok, a játékkal semmiképp.
Bruno Bregant, a horvátok kapitánya: - Ez volt a legjobb meccsünk, a legszorosabb eredményünk az utóbbi években a magyar csapat ellen, úgyhogy teljesen elégedett vagyok. A vége előtt két felesleges gólt kaptunk, úgyhogy a végeredményből nem is látszik, mennyire szoros, jó meccs volt.