II. Martina ismét a fedélzeten

Százhuszonnyolc hölgy a mezőnyben, benne tíz Grand Slam-bajnokkal és nyolc olyan teniszezővel, aki hosszabb-rövidebb ideig vezette a világranglistát. Ez önmagában is garancia a jó és látványos teniszre, a kiélezett küzdelmekre, amit egyébként a közelmúlt eseményei is alátámasztanak, elvégre a legutóbbi hét Grand Slam-tornán hét különböző bajnokot avattak női egyesben. A tavalyi US Openen diadalmaskodó, újabban – sajnos – ismét sérüléssel bajlódó, ezúttal a csípőjét fájlaló Kim Clijsters például határozottan kijelentette: "Mivel egyre többen teniszezünk ugyanazon a szinten, csak a pillanatnyi forma dönti el, ki jut a döntő közelébe. Csak mert nekünk nincs Mister Federerünk."

Hogy néhány nevet is említsünk Clijstersen kívül: az aktuális világelső, a tavalyi Australian Openen döntőt játszó Lindsay Davenport, a világbajnok Amélie Mauresmo, az Ausztráliában rendkívül népszerű, tavaly fenomenális évet záró Mary Pierce, a sydneyi felvezetőversenyt megnyerő Justine Henin-Hardenne, a wimbledoni győztes Venus Williams, a melbourne-i címvédő Se-rena Williams, no meg Marija Sarapova is ég a vágytól, hogy megkoronázzák – az utóbbi kettő borzasztó nehéz helyzetben van, hiszen már a nyolcaddöntőben találkozhatnak. (Tavaly ők játszották az egyik elődöntőt, Serena meccslabdákat hárítva nyert végül 2:6, 7:5, 8:6-ra.)

Eleinte azonban nem az ő szereplésükre lesz a leginkább kíváncsi Melbourne népe, erre mérget vehetünk. Hanem Martina Hingisére, akit nagyon szeretnek és tisztelnek arrafelé, hiszen 1997 és 2002 között sorozatban hatszor játszott döntőt az Australian Openen. Az első hármat meg is nyerte, ám a második hármat elveszítette, különösen az utolsó volt fájó a számára, 2002-ben ugyanis meccslabdákról bukta el a címmérkőzést az utóbbi időben "kámforrá váló" Jennifer Capriatival szemben.

Nem a melbourne-i fiaskó, sokkal inkább súlyos lábsérülései miatt a 2002-es idény végén visszavonult a még mindig csak 25 esztendős Swiss Miss, és akkor amondó volt, soha többé nem szerepel a WTA Touron.
Aztán csak kiderült, maradt még vágy Martina Hingisben, és mivel nem szenved pénzhiányban, az amúgy is őszinte svájcinak elhihetjük: tényleg a versenyzés miatt kezdett el ismét teniszezni. Hogy nem felejtett, az a két hete megrendezett Gold Coast-i tornán is kiderült, amelyen az elődöntőig jutott (az volt az első versenye), igaz, Sydneyben nem bírt a későbbi bajnok Henin-Hardenne-nel az első fordulóban.

Akik látták a legújabb Martinát, egyöntetűen úgy vélik, van keresnivalója a legjobbak között, bár ami azt illeti, a magunk részéről kissé szkeptikusak vagyunk ezzel kapcsolatban, mert más egy "mezei" WTA-torna, amelyen már négy győzelemmel is lehet nyerni, és más a kéthetes Grand Slam, hét erőpróbával, a második héten általában csupa klasszis teniszező ellen. Ráadásul Hingis játékából mindig is hiányzott az őserő – ami az elmúlt jó néhány évben egészen más mederbe terelte a női teniszt –, annak híján pedig a mezőny felfalja az embert, hiába képes olyan finom megoldásokra, mint senki más ezen a bolygón.

"Annak idején azt vallottam, senkit sem érdekelnek a második helyezettek, mindig az első, a legjobb van a középpontban. Most huszonöt éves vagyok, valószínűleg nem a legjobb, úgyhogy nincs különösebb célom, csak játszani szeretnék, lehetőleg minél jobban" – fogalmazott Martina Hingis, aki a 30. helyen kiemelt orosz Vera Zvonarjova ellen kezd az első fordulóban.
Hogy mi lesz a sorsa, hamarosan kiderül, de addig se felejtsük el: ha valakit, őt sohasem szabad lebecsülni.


A NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE! ---- E ---- A