Tüzes trón lett a Vasas-kispad

Az MTK kupabúcsúval, a Vasas edzőváltással hangolt a záró fordulóra. A két csapat egykoron emlékezetes rangadókat vívott, mára mindez tucatmeccsé degradálódott, igaz, erről legkevésbé sem az ifjú tehetségek egész sorát felvonultató MTK tehet. A télies szürke délutánon már a kezdés előtt joggal tapsolt a hazai publikum, hiszen kedvencei remek őszt produkáltak. Néhány éve még a pénz és a gazdagság miatt irigyelték az MTK-t, ma pedig a sokra hivatott, nagy jövő előtt álló játékoskerete okán. Nem véletlenül bízott a győzelemben a kék-fehér tábor, s ezen még az sem változtatott, hogy az edzőcsere után nagy volt a fogadkozás Angyalföldön: "Győzni megyünk a Hungária körútra" – mondta szinte mindenki a Fáy utcában, pedig egy morálisan szétesett, kilátástalan futballt produkáló csapat egyik napról a másikra aligha képes teljesen átalakulni.

A meccs igazolta is mindezt. Foghíjas lelátók előtt, unalmas passzolgatással kezdődött a játék. A Vasas sokáig egyenrangú partnernek bizonyult, mi több, az első valamirevaló ziccer is a vendégek előtt adódott, ám a krónikus önbizalomhiánnyal küszködő Waltner Róbert elpuskázta a lehetőséget. Az pedig híven jellemzi a jelenlegi Vasast, hogy az ellentámadásból azonnal gólt is kapott, s ez a találat megrogyasztotta az amúgy is padlón lévő angyalföldi alakulatot. Az MTK nem futballozott csúcsformában, de ha a kék-fehér ifjak elkezdtek gyorsan egyérintővel támadni, a piros-kék védelem rendre kapitulált. Antal Péter úgy érezhette magát a Vasas kispadján, mintha Dózsa György tüzes trónjára ült volna. Bár az is igaz, hogy ha ezen a meccsen José Mourinho vagy Fabio Capello irányítja az angyalföldieket, alighanem ők sem tudták volna felrázni az erőtlen, formán kívül futballozó Vasast.

A második félidőre kikocogó hazai csapatot ütemes taps fogadta, és az egyik lelkes MTK-drukker megígérte: "Hrepka Ádám lesz az új Albert Flórián, meglátják…" A kékek fiatal csatára valóban remek teljesítményt nyújtott, érthető, hogy elvárták tőle és a többiektől, hogy folytatódik majd a gólgyártás. Nem így történt. A második 45 perc elég unalmasra sikerült: az MTK már nem erőltette különösebben a góllövést, a Vasasban pedig most sem volt erő és lendület. Szép lassan csordogáltak a percek, s a mintegy háromszáz angyalföldi drukker csendben figyelte kedvencei újabb szenvedését, és lelki szemeik előtt talán már az lebegett, hogy tavasszal – a kiesést elkerülendő – gyilkos harc vár a Vasasra.

A találkozó hajrájában néhány percre még feléledt az MTK, és szurkolói vastapsától kísérve tűzijátékot rendezett az angyalföldi kapu előtt, de az eredmény már nem változott. Amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést, ünnepelt a stadion közönsége – legalábbis a hazai oldal – s tegyük hozzá, joggal lehet büszke fiatal csapatára. A vendégdrukkerek pedig csendben távoztak, bár nem nekik kellene szégyellniük magukat, sokkal inkább a Vasas labdarúgóinak: minősíthetetlen őszt produkáltak, s ez a meccs "méltó" befejezése volt az egész idénynek. ---- M ---- &