Persze hogy kicsinek bizonyult a Körmend otthona a Vas megye-szerte oly nagyon várt összecsapáshoz. Az, hogy a hazai szektorok megteltek, nem jelentett meglepetést, de a vendégszurkolók is próbálták tágítani a részükre kijelölt szektort. Például úgy is, hogy az alapvonal felé tolták a kordonokat. Erre azonban a rendezők, érthetően, nem voltak vevők: valahol ugyanis a játékosoknak is játszaniuk kell.
A Körmend–Falco meccs errefelé több egyszerű kosárlabda-mérkőzésnél. Aki Vasban ezt a sportágat szereti, évtizedeken át a Körmend játékán nőtt fel. Noha az elmúlt 10-15 évben ütőképes csapat verbuválódott Szombathelyen is, a Falco B-közép jelentős része a nyolcvanas évek végén még Körmendre járt szurkolni, az első vidéki bajnokcsapat sikeréért szorított.
Kálmán Lászlónak, a Falco irányítójának viszont nem kellett utaznia ahhoz, hogy lássa az idősebbik Németh, Trummer, Fodor, Vavra fémjelezte korosztályt. Ő ugyanis Körmenden kezdett.
Ellenben Szombathelyen vált sztárrá. Persze hogy kettőzött akarással küzd minden hazatérés alkalmával. S nem meglepő, hogy nehezen viseli az idegborzoló bírói ítéleteket. Jött is a büntetés az első hevesebb reakciója válaszául. Vezetett a Körmend, ezen a meccsen jelentősnek tekinthető előnnyel, négy ponttal. Miroslaw Lopatka pöttyintette a hímzőasszonyok öltéseire jellemző puhasággal a gyűrűbe a büntetőket. A lelátóról zúgott a "Miroslaw-szimfónia!", a túloldalon Kálmán szervezte a válaszcsapásokat, de hathatós segítséget kapott a hosszú, fehér térdzoknijával is kitűnő, produkciójával pedig a hajdani szovjet időket idéző Mindaugas Kalvelistől, aki hatalmas zsákolással mutatkozott be magyar pályán. A zárszót Pankár Tibor dudaszó pillanatában elengedett duplája jelentette az első félidő végén.
A harmadik negyedben Kálmán továbbra is káprázatos volt, a plusz két ponttal megtoldott hazai vezetést a megtáltosodó Kutasi Gergely három triplája (Tezale Archie hamar begyűjtötte a negyedik személyi hibáját, így sokat volt pályán a 21 éves körmendi) és Lopatka kosarai hozták el.
Unger Tamás
A szombathelyiek új szerzeménye, a litván Mindaugas Kalvelis (9) sem bírt Miroslaw Lopatkával
Aztán jött a negyedik negyed. Mint később kiderül, nem az utolsó. Lopatka húzta a lábát, lement, lekenték, visszajött. Majd blokkolt és talált. Kálmán a másik oldalon nem görcsölt. A szombathelyi tábor Litvániát éltette, Kalvelis neve nem jutott a sárga-feketébe öltözöttek eszébe, de garantálható: gyorsan megtanulják. A Falco vezethette az utolsó támadást. A kosár elmaradt, a hosszabbítás nem.
A ráadásban majd két percig találat nélkül harcoltak. Aztán itt is, ott is behullott egy tripla, a többit Miroslaw Lopatka elintézte. Kosár jó, plusz egy dobás, két visszaszedett lepattanó, dupla, büntető.
A sluszpoén a dudaszó pillanatában Kálmáné volt, a győzelmet azonban nem lehetett elvenni a Körmendtől.
Mestermérleg
Sajnos néhány esetben úgy éreztem, hogy hét közben nem ennek a csapatnak tartottam az edzéseket. Saját magunknak tettük nehézzé a mérkőzést, ám végül a szerencse mellénk szegődött. Sabáli Balázs, a Körmend edzője
A rendes játékidő végén a kezünkben volt a győzelem lehetősége, de sajnos nem éltünk vele. A hosszabbításban a kipontozódások miatt már nem tudtunk olyan hatékonyak lenni, mint korábban. Váradi Attila, a Szombathely edzője