Varázslatos második félidő

Amíg a hazai oldal lelkesedett, addig a vendégeknél máris boszszankodhattak, hiszen a bemelegítés során Ibrahim Sidibe azonnal a lábához kapott, majd jelezte, ne várják el tőle a szokásos gazellamozgást, ugyanis fáj a lába. Így került be a kispadról a kezdőcsapatba a "törökországi hadjáratból" hazatért Ferenczi István. Vasárnap délután lévén, meglehetősen sokan várták a meccset, jöttek szép számmal Debrecenből is, a hazai drukkerek pedig úgy hagyták ott a családi ebédet, hogy az igazi csemegét majd az egyre jobb formába lendülő Csőszer futballistái szolgáltatják nekik.

Aztán a Debrecen kezdett jobban, előbb Ferenczi, majd Bojan Brnovics lőhetett volna gólt, ám mindkét Loki-csatár hibázott. A folytatásban aztán egyre inkább magára talált a Tatabánya. Kiegyenlített játék folyt a pályán, látványos akciók, kidolgozott ziccerek nélkül, ám mégsem unatkozott a publikum, mert hajtott, küzdött mindkét csapat. A Loki nem csillogott, de egyértemű volt: a debreceniek kijöttek a keret átalakulása, no meg a Sahtar Doneck okozta sokkból. Mindkét szurkolótábor űzte, hajtotta kedvenceit, bár a hazai szurkolók legtöbbet Fábián Mihály játékvezetővel foglalkoztak, aki néhány mezőnybeli tévedéssel paprikázta fel a hangulatot. A szünetre igazságos döntetlennel vonultak le a csapatok.

A második félidő alighanem az őszi idény egyik legjobb 45 percét hozta: a közönség végigizgulhatta minden pillanatát, hiszen megannyi fordulat és idegborzoló esemény színezte a meccset. A Debrecen szerzett vezetést, Sándor Tamás és Halmosi Péter szemfülessége eredményezte a Loki-előnyt, hogy aztán ötödik, sőt hatodik sebességbe kapcsoljon a Tatabánya, és valami csodálatos győzni akarástól vezérelve megfordítsa az állást. Nagy Tamás gyönyörű találata hozta meg az egyenlítést, hogy aztán a szokásos Márkus-gól után már felállva tapsoljon, tomboljon a publikum. Egyenlő erők harca folyt a pályán. A két klub költségvetését összevetve, a debreceniek minimum duplaannyi pénzből gazdálkodnak, mint a "bányászok", csakhogy a pályán nem látszott ez a különbség, és Sisa Tibor remek munkája, no meg csapatának lelkesedése akár győzelmet is hozhatott volna a tavalyi bajnok ellen.

Dicséret illeti azonban a Lokit is, mert bár nem játszott kirobbanó formában, volt ereje ismét fordítani. Amikor már azt hittük, hogy a Debrecen – amely több mint húsz éve nem nyert Tatabányán – győztesen távozhat a Bányász-stadionból, jött egy furcsa bírói ítélet, egy újabb tizenegyes s egy még újabb fordulat. Emlékezetes meccs volt ez, amely végül igazságos végeredményt hozott, és ha hétről hétre azért kritizáljuk a magyar futballistákat, mert nemcsak képességekben, hanem lelkesedésben is elmaradnak a várakozástól, hát most nem lehet panasz rájuk, a Tatabánya és a Debrecen labdarúgói beleadtak apait-anyait, elszórakoztattak mintegy háromezer embert, és megmutatták: lehet igazi élvezetes futballmeccset játszani Magyarországon (is).

---- Mestermérleg
Sisa Tibor, a Tatabánya vezetőedzője: Ezért az egy pontért nagyon sokat futottunk és küzdöttünk, sőt, bele is sérültünk. Remélem, megérte…

Supka Attila, a Debrecen vezetőedzője: Az első játékrész gyengébb játéka után a második félidőben mindkét csapatnak volt esélye a győzelemre. Amikor idegenben három gólt rúgunk, nem szabad pontot veszítenünk.

A játékvezető értékelése
Fábián Mihály (6). A játékvezető rengeteget hibázott a mezőnyben, bizonyos szituációkban erélytelen volt, a két büntető jogosságát pedig mindkét csapat vitatta. Asszisztensek: Ortó Gy., Kispál R.

Bizonyítvány
A tatabányai kapuban Turi Gézának több remek védése volt, bár a harmadik debreceni gólt gyorsabb vetődéssel talán háríthatta volna. A védelem nagy csatát vívott a Loki támadóival, a középpályások pedig kivették részüket a védekezésől és a támadásvezetésből is. Külön ki kell emelni a súlyos sérülés miatt lecserélt, ám addig feltartóztathatatlan Nagy Tamást, valamint a mezőny legjobbját, a két gólt szerző Márkus Tibort. A debrecenieknél sok jó, vagy közepes teljesítményt láthattunk, Sándor Tamás ezúttal nem villogott anynyira, mint szokott, Halmosi Péter viszont újra megmutatta Lothar Matthäusnak, hogy rengeteget tud futni, hogy minden támadásban benne van, és a kapura is bagyon veszélyes. ---- Lothar Matthäus a helyszínen tekintette meg a vasárnap kora délutáni összecsapást, és bár szeretettel, lelkesedéssel fogadták a tatabányai drukkerek, nem úszhatta meg, hogy ne kérdezzék meg tőle: miért nem válogatott az a Márkus Tibor, aki tavaly 37 találattal lett másodosztályú gólkirály, most pedig újra ő vezeti a gólvadászok versenyét. "Természetesen tisztában vagyok Márkus Tibor képességeivel, tudom, hány gólt lőtt tavaly, s hogy az első osztályban sem hagyta abba a góltermelést. Elismerem, felkészült, rutinos, és kapura veszélyes csatárról van szó, ám a mezőnyben keveset dolgozik, így nálam nem jöhet számításba. Most semmiképpen sem." – válaszolta még a szünetben a kapitány, ám úgy tűnik, hogy csatár második félideji teljesítménye megváltoztatta a véleményét, ugyanis a lefújás után Márkus Tibort és az újpesti Rajczi Pétert is meghívta a keretbe.