A régi dicsőség nyomában

A nagyobb mérethez kattintson a képre!

Nuno Gomes 29 esztendősen mintha újjászületett volna, a Benfica csatára megállás nélkül ontja a gólokat. Nem mintha korábban eredménytelen lett volna, viszont a mostani évadban eddig jegyzett hét gólja éppen annyi, mint amennyit az előzőben összesen szerzett.

Meglepő, de Gomes (aki csak utólag vette fel ezt a művésznevet a nyolcvanas évek portói csatárlegendájának, Fernando Gomesnek a tiszteletére) korábban egyszer sem kezdte ilyen parádésan a szezont, pedig immár több mint tíz éve – 1994 szeptembere óta – ostromolja a legmagasabb szinten az ellenfelek kapuját. Pályafutása eddigi legeredményesebb évadjában (1998–1999) 24 gólt szerzett, de az első hetet tizenhárom forduló alatt gereblyézte össze.

Ami azt illeti, ezt az idényt sem kezdte valami fényesen, hiszen a harmadik körig egy gól nem sok, annyit sem szerzett – ráadásul éppen ekkor, a Sporting elleni szuperrangadóra érkezett a Benficához az olasz Fabrizio Miccoli, és Gomes azonnal a kispadon találta magát. A Benfica kikapott az örök riválistól az Alvaladéban, Miccoli nem volt meggyőző, így hősünk egy hét múlva ismét helyet kapott a kezdőben, és a Leiria ellen már letette a névjegyét. Klasszikus mesterhármasával az addig mindössze egy pontot gyűjtő Benfica (ez volt története leggyengébb bajnoki rajtja) végre megízlelhette a győzelem ízét.

Fontos fordulópont volt ez a mérkőzés mind a csatár, mind csapata szempontjából, ugyanis a folytatásban mindkettő megállíthatatlannak bizonyult. Noha Nuno Gomes a Guimaraes ellen nem volt eredményes, a Benfica pedig kikapott a Manchester Unitedtől a Bajnokok Ligájában (Gomes az Old Traffordon sem szerzett gólt), a bajnokságban az első sikert zsinórban három követte, a támadó pedig a Penafielnek, majd most szombaton a Portónak is kettőt vágott. Érdekesség, hogy ez utóbbi két csapatnak korábban egyszer sem rezegtette meg a hálóját. A jelenleg az élvonalat alkotó gárdák közül a Naval az egyetlen, amelynek még nem köszönt be, de a Figueira da Foz-iak is csak azért úszhatták meg eddig, mert az idén debütálnak a legjobbak között, a Benfica pedig még nem volt másodosztályú.

Gomest persze a Porto ellen szerzett duplája miatt emeljük most piedesztálra, ugyanis az örök ellenfél otthonában igen ritkák az effajta parádézások. A Benfica színeiben például tizennégy éve vitt véghez hasonló bravúrt egy játékos, César Brito 1991. április 28-án a kispadról beszállva hintett kettőt a kék-fehéreknek, aminek köszönhetően a Sven-Göran Eriksson vezette lisszaboniak hatalmas lépést tettek a bajnoki cím felé. Pedig akkor nem volt könnyű dolguk Portóban: buszukat kőzuhatag fogadta, a játékosok pedig a Das Antas folyosóin voltak kénytelenek átöltözni, mert a vendégöltöző bűzlött a kutyaürüléktől. Különös egybeesés, hogy a két kolosszus szombati találkozójáig ez számított a Benfica utolsó portói sikerének.

Nuno Gomes egyébként azt ígérte a szurkolóknak, hogy úgy teljesít az idényben, mint a klubnál eltöltött első három évében. Akkor összesen 60 gólt jegyzett. ---- A ---- &