Megtört a Ciudad-átok

Egy órával az F-csoport sorsdöntő rangadója előtt szinte képtelenség volt parkolót találni a veszprémi sportcsarnok környékén. A szurkolók megrohamozták a termet, és miközben várakoztak a bebocsátásra, megszokott és ismerős csatakiáltásaikat gyakorolták. Ezt folytatták a lelátón is, miközben a csapatok az öltözőben készülődtek a csoportrangadóra. Akiket már legyúrtak a masszőrök, azok az öltözőfolyosón ketrecbe zárt oroszlánként jöttek-mentek. Nemcsak a veszprémieken látszott az idegesség, hanem a vendégeken is.

"A héten kimondottan a Ciudad taktikájára készültünk – mondta Iváncsik Gergő. – Sokat videóztunk, láttuk több részletét a Ciudad legutóbbi bajnoki mérkőzéseinek. "

Zdravko Zovko edző hozzáfűzte: "Főleg a spanyolok támadásait elemeztük, mert döntő lehet, hogy miként tudjuk megállítani őket."
A régi ismerősök, a Veszprém hajdani játékosai "frontbarátkozással" igyekeztek levezetni a feszültséget. Mirza Dzomba "átszökött" a hazaiak öltözőjébe, amelyben a legnagyobb barátsággal üdvözölték. Ölelgette őt Lazarov és Pásztor István, sőt néhányan tréfából marasztalták is.
"Szép éveket töltöttem itt, csakis jó emlékeim vannak Veszprémből – mondta Dzomba. – De azért ma nyerni jöttem."

Hasonló cipőben járt Sterbik Árpád, aki ugyancsak a közönség nagy kedvence még ma is Veszprémben.

"Amikor bejöttem a folyosóra, automatikusan a Veszprém öltözőjébe akartam menni - mondta Sterbik. – A műtött térdem már csaknem százszázalékos, és úgy tűnik, sikerül viszszanyernem a régi formámat."

Csak sóvárogva nézte társait a válogatott Gulyás Péter, aki térdsérüléséből lábadozik.
"A jövő héten talán már elkezdhetem a futóedzéseket, de most rettentően izgulok, hiszen csapatunknak meg kellene szakítania a Ciudead Real győzelmi sorozatát" – vélekedett a jobbszélső.

A közönség is érezte, hogy BL-döntőnek is beillő csata vár kedvenceire. Már a bemelegítéskor fergetegesen buzdította Pérezéket, ugyanakkor tapsorkánnal és éljenzéssel fogadta a bemutatáskor Dzombát és Sterbiket.

Nem volt ekkora sikere a hét nemzet játékosait felvonultató Ciudad Real új edzőjének, a kirgiz-spanyol Talant Dusebajevnek, akiről csúnya, sőt véres ütközetek emlékét őrzi a veszprémi publikum. Igaz, a vérző fél éppen Dusebajev volt a tavasszal, amikor a BL-negyeddöntőben még a Ciudad játékosaként okozott sok szomorúságot a magyar bajnok védőinek és híveinek.

Majdnem leszakadt a plafon, amikor Sola bravúrsorozata szinte önkívületbe hozta a B-közép üstdobosait. A hatalmas hangszerek hangjától megremegtek a falak, és olykor remegett a BL-döntős vendégcsapat világsztárjainak keze is.

"Harcoljatok, harcoljatok!" – hangzott kórusban a közönség tanácsa, amikor Pérez már második kétperces büntetését töltötte, Sterbik pedig védhetetlennek tűnő lövéseket hatástalanított. Továbbra is furcsa, vagy legalábbis nem könnyen megszokható látvány volt, hogy Csoknyai István nem játékosként, hanem másodedzőként lépett pályára, amikor időt kért Zdravko Zovko. Csoknyai ebben a szerepkörben azonban mintha még feszültebb, izgatottabb lett volna, mint hajdan a Veszprém csapatkapitányaként, a védelem tengelyében.

"Veletek vagyunk" – váltott a kórus, amikor átvette a vezetést a Ciudad Real, és ebből a biztatásból mintha némi együttérzés is kihallatszott volna.
A szünetben azt találgatták a szurkolók és a díszpáholy vendégei, miként lehetne megállítani a volt nyíregyházi Julio Fist, valamint hogyan kellene bátrabb, vállalkozóbb támadásra ösztökélni a veszprémi átlövőket. Ötletekben nem volt hiány, ugyanakkor a felvetődő kérdésekre Zdravko Zovko az öltözőben adott választ tanítványainak.

"Árpi, te is magyar vagy, gyere le!" – kiáltotta valaki Sterbiknek, amikor éppen elcsendesedett az aréna. A kapus meghallotta a kérést, de csak mosolygott.
"Ria, Ria, Hungária!" – tombolt a csarnok, amikor Lazarov góljával visszavette a vezetést a Veszprém, majd újabb négy hazai találat következett sorozatban. Persze elszabadult a pokol a lelátón, hiszen biztosan vezetett a csapat, Sola pedig remekül védett. Az önfeledt ünneplés ideje azonban még nem érkezett el, hiszen a hajrá drámainak ígérkezett – és az is lett.

Pérez és Gál nevét skandálta a publikum, amely lélegzetét visszafojtva figyelte, miként ápolják a szintén remeklő, de a hajrában bordasérülést szenvedő Lazarovot.

A végén a boldogságban úszó szurkolók a legszívesebben beözönlöttek volna a pályára, hogy keblükre szorítsák a győztes csapat valamennyi tagját, de különösen a sikerben főszerepet játszó Solát, Pérezt, Gált és Lazarovot. A csata valamennyi veszprémi hőse megérdemelte a hosszan tartó és mindent elsöprő ünneplést, hiszen Zdravko Zovko játékosai kisebb csodát tetttek: négy vereség után végre legyőzték a világ leggazdagabb együttesét.

A meccs legjobbja: Pérez Carlos
"Nem szoktam a játékvezetőkkel foglalkozni, de ezúttal nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a bírók gátlástalanul engedték a spanyolok túlzottan durva, a sportszerűség határait messze túllépő védekezését – mondta Pérez Carlos. – Az első játékrészben nekünk nem sikerültek a támadásaink, a figurákat nem tudtuk végrehajtani. A szünetben Zdravko Zovko arra hívta fel a figyelmünket, hogy igyekezzünk széthúzni a Ciudad védelmét, ne akarjunk mindent középen megoldani, mert ott nagyszerűen tömörül és hatékonyan áll támadásaink útjába a magas védőfal. Fordulatos csatában nyertünk, amelynek a végjátékában ezúttal mi kerekedtünk felül. Nagyon örülök, hogy végre sikerült legyőznünk egyik legnagyobb vetélytársunkat, amely a korábbi négy találkozónkon rendre megvert bennünket."

---- Kőkemény védekezéssel akarta meglepni Zdravko Zovko a Ciudad Realt. Ráadásul a veszprémiek váltogatták a hatosfalas és az öt plusz egyes védekezést, s ez nem ízlett a spanyoloknak. Sorra szerezték a labdákat a vendéglátók, a lerohanásokkal pedig nem tudott mit kezdeni a Ciudad. Vlado Sola is elkapta a fonalat, hiszen az ellenfél első nyolc, kapura tartó lövéséből hatot hatástalanított, miközben az első tíz percben Sterbik Árpád jobbára csak akkor találkozott a labdával, amikor kiszedte a hálóból.

A kemény védekezés nem tetszett a norvég játékvezetőknek, sorra lőhették a büntetőket a spanyolok, s a könnyű gólok megnyugtatták őket. Az sem jött jól, hogy a játékrész második felében Sola került hullámvölgybe, így Julio Fisék átlövésből többször betaláltak. A határozott spanyol védőfal mögött Sterbik lehúzta a rolót, így a négygólos MKB-vezetés eltűnt, sőt a spanyolok térhettek előnnyel pihenőre.

A folytatásban pedig úgy tűnt, ezúttal is csak álom marad a Ciudad Real legyőzése, hiszen megugrott a vendégcsapat a védekezésben és támadásban egyaránt bizonytalankodó Veszprémtől. Mielőtt azonban elúszott volna a hajó, jött Kiril Lazarov. Az első 30 percben semmi sem sikerült a macedón átlövőnek, látszott, hogy a spanyolok tökéletesen felkészültek a veszprémi bombázóra. Lazarov azonban társai segítségével megtalálta a védekezés ellenszerét, s amint elkezdte szórni a gólokat, megnyílt az út Pérez Carlos előtt is. Így 20–22-nél összehozott egy 6–0-s rohanást a Veszprém, s ezután már nem engedte ki kezéből az irányítást. Kulcsfigura volt a védekezésben és támadásban egyaránt emberfelettit produkáló beállós, Gál Gyula is, akit ezen a napon rövid ideig sem tudott pótolni a norvég Bjarte Myrhol, hiszen a Ciudad Real éppen a meccs azon periódusában fordított, amikor Zdravko Zovko szusszanásnyi pihenőt akart adni Gálnak. ---- Zdravko Zovko: Örülök, hogy végre nyertünk

– Elégedett lehetek csapatommal, és örülök, hogy végre nyertünk – mondta Zdravko Zovko, a veszprémiek edzője. – Ennek már éppen itt volt az ideje, a korábbi négy vereség után.

– Mi volt a sikerük titka?
– Főleg együttesem védekezését tudom kiemelni, valamint kapusunk, Sola parádésan védett. Nem éreztem különösebben nagy különbséget a két félidő között, mert csapatom mindegyikben megcsillantotta erényeit.

– Miért alakult szorosan a végjáték?
– Nem szabad elfelejteni, hogy a világ legjobb gárdája ellen játszottunk, és győztünk. A Ciudad az utolsó pillanatig elszántan harcolt, és kitűnően játszott. Forró pillanatok voltak, amikor kétgólosra olvadt az előnyünk, hiszen a mai gyors kézilabdában ez nagyon rövid idő alatt ledolgozható, de szerencsére most nem így történt.

Talant Dusebajev: Akadtak gyermeteg hibáink

– Akadtak gyermeteg hibáink, ez azonban nem írható a felkészülés rovására. Sűrű a programunk. Hetente két-három találkozót kell játszanunk – mondta Talant Dusebajev, a Ciudad trénere.

– Melyek voltak a fordulópontok?
– Amikor sikerült fordítanunk, Sola felvette a meccs ritmusát. A veszprémiek nem veszítették el a fejüket, míg nekünk nem valósultak meg az elképzeléseink.

– Mi a véleménye a Veszprémről?
– Az európai élcsapatok közé tartozik, benne van a legjobb tízben, amelyek bármikor képesek egymást legyőzni. Kiemelkedő egyéniségei mérkőzésről mérkőzésre fantasztikusan kézilabdáznak. Sola, Pérez, Lazarov és Gál volt a csata négy legjobbja. Végül egy mondat a bírókról, rajtuk is sok múlott ezen a találkozón…

Szóról szóra
Vlado Sola: – Végig padlógázzal játszottunk, s úgy érzem, megérdemelten nyertünk.
Jevgenyij Lusnyikov: – Ahogy ígértük, hatvan percig küzdöttünk a győzelemért.
Gál Gyula: – Ragyogóan védekeztünk, és káprázatosan támadtunk, ez volt sikerünk titka.
Sterbik Árpád: – A vereség ellenére elégedett vagyok, mert otthon le tudjuk győzni három góllal egykori csapatomat.
Mirza Dzomba: – Káprázatosan játszott a Veszprém, megérdemelten nyert. Ám mi így is csoportelsők leszünk.
Julio Fis: – A második félidőben különösen jól kijött a lépés a Veszprémnek. Gyorsabban, eredményesebben kézilabdázott. Pérez Carlos továbbra is a világ talán legjobb balátlövője. ---- "Nagyon tetszett a veszprémi játékosok hozzáállása: ellensúlyozni tudták a bírók időnként furcsa ítéleteit. A találkozó elején olykor bátortalanul kézilabdáztak a mieink, de aztán tudtak váltani. A hatosfaluk sem volt mindig hatásos, ráadásul az átlövők az első félidőben nem túl bátran vállalkoztak, ezért hatékony lehetett az erőszakos spanyol védőfal. Sterbik szenzációsan védett, akárcsak a Veszprémben Sola. A két kapus teljesítménye mindkét csapat bombázóinak játékát befolyásolta. A második félidőben káprázatosan kézilabdázott a Veszprém, és ha a további mérkőzésein is így fog teljesíteni, akkor akár a Bajnokok Ligája döntőjébe is bejuthat. Kiemelkedően jó teljesítményt nyújtott Pérez, Gál és Sola. A horvát kapus lélektanilag fontos pillanatokban hárította a lövéseket. A Ciudad Real sorokat cserélt, ezért nehezebben lendült játékba. Olykor úgy tetszett, játékosai nem tökéletesen ismerik egymás mozgását."

Éles József a Zürich edzője