Elveszíthetjük a vb-ezüstöt is

Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy csupán a Bonhams aukciósház ügyes reklámfogásáról van szó, s az ő sugallatukra cikkezik az angol sajtó Puskás Ferencről. Nem tudni, de arra mindenesetre jó volt az elmúlt napok kiemelt nemzetközi figyelme, hogy rávilágítson: elkeserítő és minősíthetetlen, ahogyan Magyarország a leghíresebb polgárával bánik. Nem túlzás ez, ha azt nézzük, hogy mi történt, történik a Real Madrid pesti meccse körül, s mi a legújabb ügyben, az árverésre szánt Puskás-relikviák esetében.

A Real csak a legenda miatt jött budapestre

Kezdjük a legnagyobb tévhit eloszlatásával: Puskás Ferenc egyáltalán nem szegény ember. Soha senkitől nem kért sem ő, sem pedig a családja anyagi segítséget. A 66 éves koráig a közéletben is aktív Puskás Ferenc az utóbbi években már értelemszerűen nem kap fizetést, a különféle nyugdíjak, életjáradékok (beleértve a Nemzet Sportolója-életjáradékot is) pedig meg sem közelítik azokat az összegeket, amelyeket Öcsi bácsi korábban játékosként vagy edzőként keresett pályafutásának helyszínein.

Puskásék sohasem kértek, sohasem szorultak rá senkire.

Ezért lepődtek meg, amikor a nyáron "jótékonysági" meccset szerveztek a Real Madridnak Budapestre, mert ezt nem a család kérte. A felkérést elfogadó Real Madrid jóhiszeműsége nem kérdőjelezhető meg, az azonban enyhén szólva is kérdéses: nem megalázó-e, ha az embernek alamizsnát akarnak adni ország-világ előtt, jóllehet nem is szorul rá.

A Real Puskás Ferenc kedvéért jött el Pestre, a hazai csapatot Öcsi bácsiról nevezték el, fogytak a Puskás arcképével ékesített jegyek, egy gond volt csupán: Puskásékat nem kérdezték meg, hogy akarják-e ezt az egészet…

Sokaknak fájó lehet az igazság

S igaza van Grosics Gyulának: nagy bajban van az az ország, amelyben egy Puskás Ferenc szintű nemzeti szimbólum egészsége jótékonysági kérdés. A felvetés önmagában megalázó. Ebben az igazán arcpirító ügyben a minap odáig jutottunk, hogy a Real-meccs egyik szervezője anyagiassággal vádolta meg Puskás Ferencnét, s úgy állította be, mintha tőle kellene megóvni az Öcsi bácsinak szánt összegeket. Attól a feleségtől, aki 55 éve hűséges társa a legendás játékosnak, jóban és rosszban, s aki öt esztendeje mindennap ott van a férje betegágya mellett. S aki – még egyszer hangsúlyozzuk – soha, de soha nem panaszkodott, és nem kért senkitől semmit a hazai nyilvánosság előtt. A bűne most az, hogy egy brit lapban elmondta az igazságot: ő maga két és fél millió forintot kapott a több száz milliós költségvetésű rendezvény után.

Idehaza védekezésképpen mindenki arról beszél, hogy hamarosan tényleg létrejön a húszmilliós alapítvány, amely majd fedezi Puskás kórházi költségeit. Csakhogy az angolok nem véletlenül háborogtak, és Sepp Blatter FIFA-elnök sem arról beszélt, hogy az alapítványnak akar pénzt adni, hanem arról, hogy "Elizabeth" asszonynak segít.

S rögtön itt az újabb kérdés, a november 2-án esedékes árverés ügye. A Reuters hírügynökség cikke döbbentette rá Magyarországot, hogy örökre külföldi kézbe kerülhet néhány olyan tárgy, amelyeket a magyar sporttörténelem legbecsesebb relikviáiként jó lett volna itthon tartani. Talán szentségtörőnek hat, de tény, a világon többen tudnak Öcsi bácsi világbajnoki ezüstérméről, mint – bocsánat a profán összehasonlításért – akár a Szent Korona létezéséről.

A szenvedélyes gyűjtŐk nagy pillanata

Könnyen lehet, hogy késő bánat siratni Puskás góllövőcipőjét és ezüstérmét (amelyek 98 más személyes tárgy társaságában kerülnek kalapács alá), hiszen a szerződés megköttetett, a licitálásra sor kerül Londonban. S egyelőre csak bízhatunk abban, hogy valamelyik magyar közintézmény vagy akár az állam képes lesz megvásárolni a legbecsesebb relikviákat. A családnak megint csak nem kell magyarázkodnia: Puskás Ferenc 14 esztendővel ezelőtt a jól jövedelmező ausztráliai szerződését bontotta fel, hogy ismét a hazájában élhessen. A hazája azonban újra hálátlan volt hozzá: azóta sem jutott eszébe senkinek pénzt áldozni egy állandó Puskás-kiállításra. Csoda-e, ha a család a relikviákat nagyrabecsülő angol piacon bocsátja áruba? A vb-ezüstöt és társait, amelyek így valóban szenvedélyes gyűjtők birtokába kerülnek, akik majd vigyázni is fognak az értékekre.

Magyarország magára Puskás Ferencre sem tudott vigyázni.

Ma is kísért a sötét múlt
Kísért a múlt. Ábrahám Attila, a sportért felelős államtitkár azt nyilatkozta, hogy a magyar állam is beszáll majd a licitálásba Puskás Ferenc értéktárgyaiért: "De csak addig a határig, amíg a költségvetésünk megengedi" – tette hozzá a sportvezető. Képzelhetjük, hogy a megszigorított költségvetésű állami hivatal mire lesz képes az aukción…

Nagyon hasonló a helyzet, mint amikor a futballzseni Puskás Ferencnek a megtartása volt a cél. Az akkori sporthivatal vezetői is sajnálkozva széttárták a karjukat: Puskás elvtárs, mi nem tudunk magának századannyit sem fizetni, mint a Real Madrid. Sajnos, nem akartak, így Puskás kilenc éven át a Real Madridnak szállította a dicsőséget és a világsikereket. S azt mondták rá, pénzsóvár, nem pedig önmagukról vallották be: pitiánerek.
Az ügyben megkerestük Batiz András kormányszóvivőt, aki a Puskás-relikviák ügyében hétfőre ígért részletes választ Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől. ---- M ---- E