Licitáljon Magyarország a Puskás-relikviákra!

A nemzetközi labdarúgásban egyelőre aprócska szerepet betöltő, ám magának annál nagyobb jelentőséget tulajdonító FIFPRO vezetői egyszerűen érthetetlennek tartják, miként fordulhatott elő az, hogy amíg a Real Madrid 320 millió forintnak megfelelő összeget kapott az augusztus 14-i budapesti mérkőzésért, addig Puskás Ferenc családja egyelőre mindössze két és fél millió forintot fordíthatott Öcsi bácsi gyógykezeltetésére. Tették mindezt úgy, hogy a mérkőzés Puskás Ferenc gyógykezelésének finanszírozására jött létre.

Az üggyel kedd óta mindennap foglalkozó angol lap, a Daily Telegraph csütörtökön is nagy terjedelemben közölt cikket a Puskás Ferenc körül kialakult anyagi vitáról. Az angolok nem értik, hogy a Puskás Ferencet segítő alapítványt mind a mai napig miért nem jegyezték be. A cikkben a FIFPRO tiszteletbeli elnöke, Gordon Taylor hangzatosan nyilatkozik az ügyről.

"Biztosíthatok mindenkit, hogy alaposan kivizsgáljuk ezt az ügyet – idézi a Daily Telegraph a FIFPRO elnökét. – Kíváncsiak vagyunk, mi folyik Magyarországon, és némi nyomást szeretnénk gyakorolni az érintettekre, hogy minél hamarabb pont kerüljön ennek a csúfos esetnek a végére."

A cikkben Gordon Taylor nagyot rúg a spanyolokba is, az elöljáró szerint érthetetlen, hogy egy olyan klub, mint a Real Madrid miként engedhette meg, hogy Öcsi bácsi családja a gálamérkőzés bevételéből beígért huszonkét és fél millió forintból a mai napig mindössze két és fél milliót kapjon meg.

Korábban egyébként arról volt szó, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége a csütörtöki ülésén fogadja el az Öcsi bácsi kezeltetését finanszírozó alapítványt, ám mivel az ülés elmaradt, az alapítvány bejegyzésére még néhány napot várni kell. A Puskás-ügy másik vonulata az ugyancsak Angliából származó azon hír, amely szerint a londoni Bonhams aukciósház november 2-án a legendás labdarúgó sportemlékeiből árverést rendez, s kalapács alá kerül többek között Puskás Ferencnek az 1954-es vb-n nyert ezüstérme, valamint az a futballcipő, amelyet az 1952-es helsinki olimpia döntőjében viselt. Mivel az árverés napját már hivatalosan bejelentették, ezért nem elképzelhetetlen, hogy az ereklyék nincsenek is az országban, ami jogi és persze erkölcsi kérdéseket is felvet. Ha ez utóbbi oldalról közelítjük meg az esetet, ki kell jelentenünk: az említett emléktárgyak a magyar sporttörténelem részét képezik, s mindent meg kell tenni azért, hogy ezek az országban maradjanak.

"A megdöbbentő hír után egyeztettem Szabó Lajossal, a Sportmúzeum igazgatójával, aki megerősítette, hogy a múzeum méltó helye lenne ezeknek a nemzeti értékeknek – mondta Ábrahám Attila, a Nemzeti Sporthivatal elnöke. –. A Nemzeti Sporthivatal megpróbál kapcsolatba lépni a Puskás család vagyonát kezelő ügyvéddel, valamint a családdal, hogy közösen találjunk megoldást."

A Nemzet Sportolójának járó havi 500 ezer forint, a Real-meccs bevételéből származó 2.5 millió forint, valamint a fentebb említett alapítvány bejegyzése után rendelkezésre álló 20 millió forint is Puskás Ferenc és családja megsegítését szolgálja. Arra a kérdésre pedig, hogy ha lesz árverés Londonban, a Sporthivatal – megőrizvén a nemzeti kincseket – licitál-e a Puskás-ereklyékre, Ábrahám Attila azt válaszolta "Igen, addig az összeghatárig, amelyet még elbír a költségvetésünk".

Azt pedig már csak mi tesszük hozzá: ezt igenis el kell bírnia…