A túlélés szolnoki művészei

Sok törlesztenivalójuk van ugyanis a mostani vendégeknek 2004 tavaszáért. Nem volt olyan régen, de azért felelevenítjük: az ominózus év májusában előbb a Magyar Kupa fináléjában futott össze a két együttes, majd az NB I A-csoportjának elődöntőjében, és mind a kétszer az akkor MÁV-Coop SE-nek hívott csapat került ki győztesen a párharcból.

Azok a boldog, szép napok

A szolnokiak számára szép emlék a 2003–2004-es szezon: amellett, hogy kupát nyertek a kék-sárgák, és az élvonal rájátszásában egészen a döntőig meneteltek, az Európa-kupában is ezüstérmesek lettek. Nyugodtan fokozhatjuk tehát a jelzőt, történelmi idény volt ez az ő szempontjukból, csúcs a javából!

Már csak azért is, mert azóta is hiába próbálják az akkori eredményeiket megismételni, sőt, egyre távolabb kerülnek a honi bajnokságban az élmezőnytől. Meg a nemzetközi porondtól is, holott tavaly ilyenkor még euroligás csapatnak mondhatták magukat, azaz a kontinens legerősebb női kosarasvetélkedésének voltak állandó résztvevői. Történetük legszebb napjait élték meg az előbb említett évad során a szolnoki vasutasok – miközben már akkor is szinte csak névleg volt közük a MÁV-hoz, mert támogatást tőle vajmi keveset kaptak. A pénz nagy része a Cooptól érkezett, amely bőkezű mecénásként szállt be 2000 környékén, és egyre feljebb segítette, mit segítette, szinte repítette a kompániát. Üstökösként tört előre a Szolnok, amely 2002-ben, még Palkovits Tamás irányításával hetedik lett a bajnokságban, aztán jött Tapodi Péter és egy ötödik pozíció, majd megint csak Tapodi Péterrel a már említett második hely, aztán…

Feltört az olaj, elindultak lefelé

Aztán megindult a társulat lefelé. Érdekes összefüggés, hogy eközben a korábban bajnoki aranyat is nyerő helyi férfiak pedig elindultak felfelé a nagyon mély gödörből, vagyis újra az Olaj lett a város legnépszerűbb kosárcsapata – no de ne szakadjunk el a vezérfonaltól. Egyre több tartozásról lehetett hallani, aminek következtében előbb az euroligás együttes kezdett el szétszéledni, később a sikeredző is távozott, végül pedig a főszponzor is kiszállt – adná magát a sztori folytatása, de nem így történt. A Coop nem szállt ki, csak csökkentette az apanázst, ám kitartott, és ennek köszönhető, hogy a klub nem került a Ferencváros vagy a Soproni Postás sorsára, nem esett szét elemeire, hanem ha összehúzott nadrágszíjjal is, de továbbra is létezik. Persze az már ránézésre is szembeötlő, hogy ez sokkal olcsóbb csapat lehet, mint a tavalyi vagy a tavalyelőtti volt, mivel a magyar mag nagyon fiatal, sőt nagyon fiatal az a két idegenlégiós – az egyaránt 1983-as születésű Patechia Hartman és Mina Makszimovics – is, akire az idén futotta. A keret legidősebb tagja mindössze a 27. esztendejét tapossa, az átlagéletkor pedig, írd és mondd 20.1 év… És hogy el ne felejtsük: mintegy jelezvén a MÁV és a Coop háttérbe vonulását, a név is megváltozott, mert most már Szolnoki Női Kosárlabda Klubnak hívják Hortiékat.

"Ez az előző évad annyira kimerítő volt… – sóhajtott egy nagyot Tóth Attila, a jelenlegi első számú elöljáró, aki régi bútordarab, hiszen korábban edzője is volt a csapatnak, és a sikerek idején is ott ült a vezetőségben. – Elkalkuláltuk magunkat, na. Az előző évekből is toltunk magunk előtt egy kis tartozást, ráadásul a főszponzornál is nagyon nehéz volt az év gazdaságilag, emiatt nem tudott úgy támogatni bennünket, mint korábban, és az egyéb szponzorok sem hoztak annyit, amennyit reméltünk tőlük. Az euroligás indulás előtt azonban, amikor még viszonylag rendben mentek a dolgok, ígéretet kaptunk a várostól. A problémáink mellett ezért is mertünk belevágni a nemzetközi szereplésbe, de a beígért összegnek csak töredékét tudták adni a városatyák, ez is érzékenyen érintett bennünket. Persze tudomásul vesszük, hogy az önkormányzatoknak annyi a pénzük, amennyi, nehéz a helyzet, tudjuk… Mindenesetre mi – akármilyen rosszul is esett pofozógépnek lenni – végigküzdöttük az Euroligát, és nem csupán a pályán, hanem anyagilag is szó szerint, pedig olyan helyekre kellett még az alapszakasz végén elutaznunk, mint például Belgium. Ezt a magyar kosárlabda miatt tettük, hogy ne érje szó a ház elejét, és a bajnokságot is becsülettel befejeztük, mi több, az azóta eltelt idő óta a tartozásaink jelentős részét viszszafizettük. Hogy mennyi most a költségvetésünk? A negyede a két évvel ezelőttinek…"

Nyolc számjegyű tartozások

A pénzről azonban Tóth Attila nem akart többet beszélni. Azt is csak nehezen csikartuk ki belőle, hogy a tartozások összege nyolcszámjegyű volt, de hát ebben nincs semmi meglepő, elvégre aki tisztában van a mai válogatott szintű játékosok fizetésével, az tudja, hogy csak a legritkább esetben csúsznak éves szinten tízmillió forint alá. Információink szerint egyébként úgy állapodtak meg a szolnokiak korábbi sztárjaikkal, hogy 2006 decemberéig fizetik ki őket, ez viszont azt jelenti, hogy a liga legújabb, adósokat érintő szankciója szerint ebben a bajnokságban már nem igazolhatnak több játékost. Marad tehát a már említett, nem éppen öreg keret Gálos László keze alatt, amellyel az MKB-Euroleasing Sopron elleni találkozó előtt egy 38–80-as és egy 53–68-as hazai vereséget könyvelhettek el a kék-sárgák szimpatizánsai. A cél továbbra is a túlélés, a bentmaradás, amit élénken illusztrált a mérkőzés is, hiszen Hontiék visszavágtak Hortiéknak, méghozzá alaposan.

Az eredményjelző táblán megmerevedő 57–106-os vereségnél talán csak a Tiszaligeti Sportcsarnok kongó lelátói nyújtottak szomorúbb látványt…

Mestermérleg
Papírforma-győzelmet arattak a soproniak, nem tudtuk megszorítani őket. Remélem, hogy ők is teljesítik terveiket, és mi is elérjük kitűzött céljainkat.
Gálos László, a Szolnok edzője

Ezen a meccsen azt is tudtuk gyakorolni, ami a későbbiekben hasznos lehet a számunkra. Ez olykor sikerült, néha nem. Támadásban elégedett vagyok a csapatommal, ám az ötvenhét kapott pontot soknak tartom
Natália Hejková, a Sopron edzője ---- D ---- 2