Bozóky Imre az elnök, Kisteleki István a főnök

– Rosszul kombinálok, ha úgy érzem, hogy a liga teljes fölényt szeretne kiharcolni a szövetséggel szemben?
– Nem fölényt, hanem egyensúlyt akarunk – mondta Kisteleki István, az MLL elnöke. – Azt szeretnénk, hogy a liga által képviselt érdekek hangsúlyosabban jelenjenek meg az MLSZ-ben, és gyorsan hozzáteszem, ezzel nem az amatőröket szeretnénk háttérbe szorítani. Bízom benne, hogy alelnökként a szerepem nem megosztó, hanem összetartó lenne.
– Kívánkozik netán feljebb is? Akar ön MLSZ-elnök lenni?
– Egyelőre azt szeretném, ha a szövetségben ugyanaz a rend lenne, ami a ligában már három hónap alatt megvalósult. A jó cél érdekében ki kell alakulnia a megfelelő erőegyensúlynak. Csak így látok lehetőséget arra, hogy együtt dolgozzunk az MLSZ vezetőségével. Meggyőződésem, hogy sokkal hatékonyabban kell működtetni a szervezetet. Nem úgy, mint eddig.

– Ezt az együtt dolgozást erősíti, hogy egyfajta kompromisszumról hallani a liga és az MLSZ elnöke között, amely szerint Bozóky Imre maradna a szövetség élén, ugyanakkor mellé kerülne egy vezérigazgató, akit a liga delegál. Ez lefordítva azt jelenti, hogy Kisteleki István intézheti a magyar futball minden ügyét, cserében a protokolláris szerepét megtartó Bozóky Imre mosolyog a vébédöntőn?
– Én biztos nem lennék az a vezérigazgató, vagy nevezzük bárminek, hiszen nem szeretnék átköltözni a ligából az MLSZ-be. Ugyanakkor az imént is említettem, hatékonyabban kellene irányítani a focit, mint ahogy azt az MLSZ vezetősége tette. Igen, született egy megállapodás, amelynek az a célja, hogy a szövetségben végre nagyobb rend legyen. Két héten belül bemutatjuk azt az embert, aki ezentúl vezérigazgatóként dolgozik. Rengeteg fiatal, tehetséges munkatársam van, bár azt nem tagadhatom, egy ilyen átszervezés vezéráldozatokkal járhat.
– Bozóky Imre helye ezek szerint biztos, és mellette csak Berzi Sándor főtitkár tekinthető vezérnek…
– Valóban, sokan így látják.
– Világos. Pellady Péterre is hasonlóan sanyarú sors vár?
– Nem szeretnék olyan cégről beszélni, amelynek az üzletről alkotott felfogása alapvetően ellentétes az enyémmel! Nem értem a helyzetet ugyan, de nem is biztos, hogy meg akarom érteni. Egy szerződéshez két ember kell, és én nemcsak azt teszem felelőssé, aki felkínálta a munka nélküli pénzt, hanem azt is, aki elfogadta.
– Már elnézést, de ha én leteszek ötvenmillió forintot önnek, hogy csukja be az ablakot, mert hideg van, nem csukja be?
– Nem.
– Na ne!…
– Csak azt a pénzt tisztelem, amiért megdolgozom. Emlékszem, régen arról álmodoztam, legyen egymillióm. Amikor hazajöttünk a feleségemmel a nászútról, leültünk a szobában, éhes voltam, és kiderült, tíz deka párizsira sincs pénzünk. Mondtam, szaladj át édesanyádhoz, kérj tőle. Kért, de én közben azon gondolkodtam, el kell kezdeni keményen dolgozni. Elkezdtem, nagyon sokat dolgoztam, és legközelebb már az álmom is teljesült.
– Akkor ez még Berzi Sándornál is világosabb… Nem fél attól, hogy ha elzavarják Pellady Pétert, akkor vele megy Lothar Matthäus is? Hiszen állítólag húsz százalékkal ő is részesedik minden üzletből.
– Én először is szeretném ezt látni, mert eddig még nem sikerült a szerződést megtekintenem. Azért tájékozódom a labdarúgás érdekében az MLSZ pénzügyi lehetőségeiről, mert enélkül nehéz jól dönteni. Elvégre ha kimegyek a piacra, és veszek egy kiló almát, akkor is körbenézek legalább három standon, hogy hol a legkedvezőbb az ár–minőség arány. Lothar Matthäus körül már így is óriási a hisztéria, de szerintem az igazi hisztéria csak akkor jön, amikor egyszer hiába várja majd a fizetését… Meg kell tudnunk, hogy idehozhatjuk-e akár José Mourinhót is, vagy meg kell elégednünk Piri nénivel.
– Piri nénit biztos csípnék a szurkolók, de Lothar Matthäust egyenesen istenítik.
– Nem baj. A szurkoló a futball legfontosabb eleme, de az biztos, hogy a játékban első az eredmény. És ha az egyszer jobb lenne, akkor a magyar labdarúgók lennének a félistenek. Mert Isten csak egy van. Az eredményeink viszont nagyon szerények, ugyanis Lothar Matthäusszal sem léptünk semmit sem előre.
– Idehozta viszont a brazilokat és az argentinokat.
– Ja, ez elég nekünk? Akkor legközelebb menjünk ki vagy húszezren a Puskás-stadionba, és nézzük meg kivetítőn együtt az ötvennégyes világbajnoki döntőt. Az is lesz akkora élmény.
– Cinikus?
– Dehogy! Nagyon elkeseredett vagyok. De mondok mást: tegyük ki a magyar labdarúgásra a Zárva táblát. Itt tényleg az elejéről kellene kezdeni mindent ahhoz, hogy egyszer majd legyen futball.
– Összességében azért csak elégedett lehet: győztesen került ki a liga kontra MLSZ, vagy konkrétabban Kisteleki István–Bozóky Imre háborúból.
– Nem volt itt háború, és egyelőre győztes sincs. De van egy nagy vesztes, és az a magyar foci.