A legrövidebb út: Svájcon át

Szóval a helyzet meglehetősen bonyolult, de a versenyben lévő csapatok közül a berni rangadó főszereplői legalább elmondhatják magukról: sorsuk a saját kezükben van. A franciákat sújtó sérüléshullám (Henry, Trezeguet, Sagnol) mindenesetre kellő alapot teremt arra, hogy a lelkes svájciak egyenlő eséllyel szállhassanak szembe erősebbnek tűnő vetélytársukkal.

"Valószínűleg nem szerzünk sok gólt a két legjobb támadónk távollétében. De van néhány nagyon hatékony és sokoldalú csatár a keretünkben, úgyhogy nem aggódom" – próbálta optimistán láttatni a nehézségeket Raymond Domenech, a franciák szövetségi kapitánya, minden bizonnyal Djibril Cissére és Sylvain Wiltord-ra gondolva – potenciális helyettesként. Nem szabad persze elfelejteni, hogy Zinedine Zidane-t is sérülés kínozta az utóbbi hetekben, és ha a játékmester nagyjából meg is gyógyult, némi meccshiánya van. De ő, valamint Vieira és Gallas csütörtökön legalább már edzett, nem úgy Thuram, aki nem teljesen egészséges. Ami a meccs kimenetelét illeti, bár szeretnék már Svájcból elérni a döntőt, győzelmi kényszer nem feszíti a "kékeket", nekik jobbnak tűnik a döntetlen, mint az ellenfelüknek – ráadásul jóleső érzéssel gondolhatnak arra, hogy Domenech tavaly nyári kinevezése óta még nem kaptak ki.

Ez igaz a svájciakra is, akik 11 mérkőzéses veretlenségi sorozatukat éppen a franciák elleni tavalyi Eb-meccs (1–3) után kezdték meg. "Nem lesz kisebbségi komplexusunk, különösen, hogy Párizsban döntetlenre végeztünk velük. A siker záloga az egységességünk lehet" – fejtegette Köbi Kuhn, a svájciak szövetségi kapitánya, aki nem számíthat a sérült Hakan Yakinra. Ott lesz viszont a csapatában Alexander Frei, aki a legutóbbi öt válogatott találkozón gólt szerzett – ráadásul francia gólkirály! "Ha úgy játszom, mint ma este – mondta önkritikusan a legutóbbi bajnoki után –, akkor Svájc valójában tíz emberrel küzd majd…" Igaz, ami igaz, ebben az idényben mindössze egy bajnoki gólnál tart a Rennes támadója, a francia válogatott kapuját védő Grégory Coupet-t pedig még sohasem mattolta.

Végezetül tegyünk említést egy, első látásra meglepőnek tűnő statisztikai érdekességről: az utóbbi hét évben világ- és Európa-bajnoki címet szerző franciák 1986 óta először vívhatják ki saját erőből a részvételt! 1998-ban ugyebár rendezőként, 2002-ben címvédőként voltak ott a 32-es mezőnyben.

Győzni, majd imádkozni

A címben idézett receptet a Jerusalem Post fogalmazta meg, jelezvén, hogy Izrael válogatottja hiába zár rendkívül sikeres, veretlenségi sorozatot Feröer valószínű legyőzésével, az korántsem biztos, hogy legalább pótselejtezős helyen végez. "Ha nem lennék erős hitű ember, sohasem vállalom el ezt a posztot" – mondta ugyanakkor Avraham Grant szövetségi kapitány, feltüzelve a munkájáért Ariel Saron miniszterelnöktől frissiben és személyesen begyűjtött gratulációtól. Grant óvatosan közelít a Ramat Gan-i záró mérkőzéshez, mint mondta, az ugyanúgy 0–0-ról kezdődik, mint a többi, felesleges lenne a gyengébb ellenfél "lemészárlását" ígérni.

Beérné a picinyke győzelemmel a Ciprusra látogató Írország is, amelynek hasonló a helyzete: két győzelem esetén (szerdán Svájc lesz az ellenfele) is előállhat olyan holtverseny, amelyből szomorú harmadikként kerül ki. Ezért is "kóstolgatja" az ír sajtó Brian Kerr szövetségi kapitányt a franciáktól odahaza elszenvedett szeptemberi vereség óta. "A kapitány pontosan tudja, mit kell tennünk, és ha ezúttal meg is valósítjuk a terveit, meglesz a két kívánt eredmény" – védte meg főnökét Steven Reid, aki a sérülések (Roy Keane, Gary Breen) és eltiltások (Clinton Morrison, Andy Reid) következtében valószínűleg a kezdőbe kerül. Támogatásban nem lesz hiány: állítólag 10 000 ír szurkoló repül a szigetországba, ami – tekintettel a ciprusiak motiválatlanságára – döntő segítség lehet. A találkozót a magyar Kassai Viktor vezeti.