Előbb a csömör, majd Iváncsa

- Miket festett? Tudom, nem tájképet, a pletykák szerint két évig szobafestő-mázolóként kereste a kenyerét.
- Ha így lett volna, sem szégyellném - mondta Salamon Miklós. - Ez a szakmám, s az egyik rokonommal elhatároztuk, festést-mázolást vállalunk, alapítunk egy brigádot, aztán gyerünk, jöhet a meló. De valahogy csak nem akart beindulni az üzlet, úgyhogy mindez megmaradt afféle ábrándnak.

- Egy huszonkilenc éves futballista nem pemzliről, hanem válogatott dresszről álmodozik.
- Amikor először húztam magamra a címeres mezt, még a saját esküvőmet is otthagytam, csak azért, hogy valóra váltsam gyerekkori álmomat, hogy aztán az Izrael elleni meccsen a Fáy utcában másfél perces játéklehetőséget kapjak. De nem ezért lett elegem a futballból. Illetve… Nem is a futballtól kaptam csömört, hanem a közegétől. Nem szeretnék beállni a panaszkodók sorába, abból mostanában is van elég, de Dunaújvárosban, ahol tíz évet lehúztam, és talán volt valami közöm a klub történetének legnagyobb sikereihez, annyi, de annyi pénzzel tartoznak nekem, hogy ha ma összefutok valamelyik korábbi Dunaferr-vezetővel, hát inkább átmegyek az utca túloldalára. Azóta be sem tettem a lábam a városba. Az ETO-nál is rengeteg pénzzel tartoztak, ráadásul a győriektől már nem igazolhattam első osztályú klubhoz, a vita miatt kicsúsztam az átigazolási időszakból, és így fogtam magam, felkerestem Bozóky Imrét, az MLSZ elnökét, és segítséget kértem. Gondoltam, válogatott játékosként majd mellém áll, ehelyett széttárta a kezét.

- Szóval ezért menekül Iváncsára. Hétfőn viszont már a Debrecen csatárait szerelte le, nem maradt le egyetlen sprintnél sem…
- A télen már játszottam edzőmeccset a Vasasban, s azt követően hetente egyszer Angyalföldön tréningeztem, de nem voltam biztos abban, hogy bírom majd a terhelést, az iramot. Tudja, sokat gondolkodtam azon: a magyar futball kritikája-e, hogy én két év kihagyás után az élvonalban tudok játszani, vagy az én érdemem? Korábban biztos voltam abban, hogy soha senkinek a kedvéért nem játszom az első osztályban, de Egervári Sándor kitartóan hívott. Jó helyen vagyok, nagyszerű közösségben és jó csapatban. Majd meglátjuk, mindez mire lesz elég. ---- A ---- J