Profizmus helyett olimpia

- Három világbajnokságon három döntő, két arannyal. Melyik a kedvesebb a szívének?
- Érdekes, hogy nem az idei, mert szerintem három éve Antalyában nehezebb dolgom volt. De persze ha azt veszem, hogy milyen nehéz időszak
végén sikerült most nyernem, ezt is nagy becsben kell tartanom.

- A térdsérülésére gondol, ugye?
- Persze, szépen ráment ennek az évnek az első fele. Áprilisban szakadt el a keresztszalagom, így bokszoltam az Európa-bajnokságon, nem is jutottam tovább az ezüstnél. Aztán május végén megműtöttek, következett három hónap rehabilitáció, a kondicionális edzésekre nem is maradt több a vébé előtt másfél hónapnál.

- Annyi is elég volt.
- Szerencsére igen.

- Ezek szerint végérvényesen bejött a váltás, hiszen Csepelről indult, így lett pécsi színekben, ám Szegeden edzve világbajnok.
- Olyannyira bejött, hogy ma már nemcsak lendületből bokszolok, hanem az eszemet is használom a ringben, hála Gál Lászlónak, az edzőmnek.

- Nem csupán aranyat, de kettőezerötszáz dollárnyi pénzdíjat is zsebre rakhatott Podolszkban.
- Higgye el, a győzelem sokkal fontosabb volt. De a pénzjutalom sem jön rosszul, hiszen bármenynyire is furcsa, egyáltalán nincsenek támogatóim, majd talán mostantól nagyobb kedvet kapnak hozzám.

- A profikat több millióan nézik a kereskedelmi csatornákon. Nem vágyik közéjük?
- Sokkal nagyobb kihívásnak érzem az amatőrműfajt, lényegesen jobb ellenfelekkel találkozom, mint ha a kevés hivatásossal körbe-körbe vernénk egymást. No meg ha a női ökölvívás bemutatóként végre az olimpiai programba is beférne, akár hetvenöt kilóig is le tudnék fogyasztani, mert mindennél többet jelentene a részvétel.