Ruha a pályán, ruha a padon

"Kedd van, döntés még sincs - mondta Détári Lajos. - Mint kiderült, csak szerdán kell mennem az elnökhöz. Különösebben nem izgat az ügy, biztos vagyok az igazamban. Szerda délre össze is hívok egy sajtótájékoztatót, hogy elmondjam a görög újságíróknak, mi is történt. Persze, elképzelhető, hogy kirúgnak, de az ügyvédem csak nevet az egészen…"

Egyelőre Détári Lajos is mosolyog, de belül azért dühös, mert a jelek szerint igen gyorsan véget ért a görögországi karrierje. Ráadásul csupán azért, mert nem volt hajlandó beleszólást engedni a csapat összeállításába, így az elnök kedvencei a kispadra szorultak. Más kérdés, hogy a klub első embere számára a bíróság előtt ez azért aligha lenne nyerő érv. Détári Lajos amondó, tiszta sor lenne, ha nem tartana edzést, hiszen az benne van a szerződésében, hogy kötelező megjelennie a tréningeken. Ha nincs ott, akkor jogosan rúghatják ki, mert az itthoni szokásokkal ellentétben a bíróság aligha neki adna igazat, ha nem jár be a munkahelyére.

Gondban is van szegény elnök, hogy mit találjon ki - folytatta Détári Lajos. - Most az a legújabb változat, hogy nem vagyok hajlandó felvenni a csapatot támogató cég ruháját a kispadon. Ami igaz is, nem vagyok hajlandó. Benne van a szerződésemben, hogy abban kell parádéznom? Nincs. Akkor meg hadd döntsem el én, mit is kapok magamra aznap."