A hét csapata: a 8 csapata

Akik figyelemmel kísérik a Bajnokok Ligája küzdelmeit, felfigyelhettek rá, hogy a francia csapatoknak mostanában ki-kicsúszik egy-egy nagy gólkülönbségű győzelem. Tavaly a Monaco intézte el fölényes 8-3-mal a Deportivo La Corunát, az idén a Lyon vágott egy hetest a Werder Bremennek (7-2). Ilyen szempontból a Lille nekibuzdulása nem meglepetés - a "dogoknak" éppen ilyen győzelemre volt szükségük, hogy maguk is álmodozhassanak a BL-ről…

A jelenleg az L1 második helyén álló északiaknak volt már korábban is 8-0-s meccsük (1989-ben még az akkoriban itt védő Bernard Lama is betalált a Lavalnak, tizenegyesből), ám az utóbbi hetekben nem éppen a kapu előtti határozottság volt a különös ismertetőjelük. A mostanit megelőző nyolc bajnokijukon - egyiket sem nyerték meg - mindössze négyszer találtak a kapuba, ezért nem véletlen, hogy az Istres elleni meccs előtti napokban szinte kizárólag a kapu előtti szituációkat gyakorolták. "Nagyon jól sikerült a felkészülésünk, és örömmel láttam, hogy a fiúk kifejezetten nagy kedvvel kísérleteztek az ellenfél kapuja előtt" - nyugtázta Claude Puel vezetőedző.

A kísérletezésben egy bizonyos Matt Moussilou járt az élen, aki hat perc leforgása alatt (már a 18. percben) mesterhármasnál tartott, majd a második félidőben lőtt egy negyedik gólt is. Ô a "02-02-02-es ügynök" - ahogyan alkalomadtán emlegetik, utalva arra, hogy éppen 2002. február 2-án játszotta első mérkőzését a francia élvonalban. "Mint mindenből az elsőre, erre is jól emlékszem, bár nem tartott sokáig ez a boldog korszak" - idézte fel a múltat. Abban az idényben több meccs nem jutott neki… Bár az első élvonalbeli góljára a 16. meccséig kellett várnia, az előző (22/7) és a mostani (27/9) idénybeli mérlege már ad némi támpontot ahhoz, miért vigyáz rá becses kincsként a Lille (2008-ig él a szerződése) - és miért hozták hírbe a legjobb francia támadókra előszeretettel vadászó Arsenallal. A 23 éves, kongói származású támadó ugyanúgy Párizs keleti elővárosi dzsungelének neveltje, mint Steve Marlet, Louis Saha vagy éppen Sylvain Wiltord, akik mindannyian a válogatottságig vitték. A származás kötelez - a "kékek" U21-es nemzeti csapatában már Matt is megfordult.

Végezetül - noha egy alapos verés után inkább a "verők" az érdekesek - érdemes idéznünk egy Franciaországban szállóigévé vált mondást, egy olyan klaszszikust, amely azóta is vigaszul szolgál a nagy vesztesek számára. Nem akárkitől származik a bölcs megállapítás: a francia válogatottat 1998-ban világbajnoki címig vezető Aimé Jacquet bökte ki némi mérlegelés után 1986 telén, miután az általa irányított Bordeaux 9-0-ra kikapott a Monacótól. (Mellesleg azon a mérkőzésen is volt egy négygólos játékos Bernard Genghini személyében, sőt - hogy megtestesüljék az örök körforgás - akkoriban a hercegségbeliek sorait erősítette a fentebb emlegetett lille-i edző, Claude Puel is.) Tehát: "Ha választani lehet, inkább kikapok egyszer 9-0-ra, mint kilencszer 1-0-ra…"

---- A ---- &