A hatékonyság után jöhet a hit

- Megnézte, újraélte már a mérkőzést?
- Néha előfordul, de általában legfeljebb egy-egy jelenet villan be, összességében nem jellemző rám ez a módszer. Most például még nem is jutottam el idáig.
- Csak azért kérdezem, mert a találkozó után azt mondta, most egyértelműbben megverte Garayt, mint tavaly, sokan viszont kívülről másképp látták.
- Belülről valóban sokkal könynyebbnek tűnt minden. Jobban, tisztábban találtam, mint az argentin, és tudtommal a bunyó tiszta találatokra menő sportág.
- Akkor miért láthatják sokan sokféleképpen ugyanazt a mérkőzést?

- Fogalmam sincs. Sokkal összeszedettebbnek tűntem, mint egy éve, a tizenegyedik menetig jól tartottam magam, csak az utolsóban voltak gondjaim. De ha tényleg azt kell nézni, hogy ki indított el több ütést, ki volt az agilisabb, a rámenősebb, akkor tény, hogy ezekben a versenyszámokban ő volt a jobb. Csak egyben nem, a tiszta találatokban. Tisztán jobbára én találtam, a jobbkezeseim nagyon tetszettek, aminek külön örültem, mert az első meccsemen jobbára csak csapkodtam és kapálóztam vele. Most tempó jobbokat ütöttem, fejen találtam, mondhatni, ez a kezem behozta a lemaradást. Kontroll alatt tartottam magam, csak a tizenkettedik menetben nem, ott megpróbáltam tartani az argentin iramát, de nem bírtam.
- Meglepte valamiben Garay?
- Nem. Ugyanazt csinálta, mint Dortmundban, csak kicsit agreszszívebben támadott, és jött előre, mint az őrült. Még az első pillanatban bemutatott nekiugrása sem lepett meg, számítottam rá. Sőt, kicsit mosolyogtam is, mert beigazolódott, amit előzetesen vártam tőle.
- Hogyan lehet ilyen ellenfelet legyőzni?
- Például ki lehet fárasztani, ki lehet üttetni. Garay most szétverte a könyökömet és az alkaromat, én visszaütögettem, de sajnos ezt nem az összes bíró vette észre. A televíziós "szakértők" sem értékelték ezt, legfeljebb a védekezést. Senkinek sem akarok visszavágni, én megtettem a dolgomat, bajnok maradtam. Annyit edzettem, mint az állat, és ha ez sem elég, akkor lehet, hogy nem nekem találták ki ezt a sportágat. Ez is előfordulhat…
- Holtpontja viszont most talán csak egy akadt.
- Volt azért több is, de az utolsó menetbelit leszámítva egyik sem volt vészes. Ha az ember keményen melózik, akkor elfáradhat. Nem hiszem, hogy gond lett volna a kondíciómmal, lehet, azért tűnt így, mert az ellenfélé jobb volt. Lehet, hogy a korával kell ezt magyarázni… Jóval kevesebbet dolgoztam, mint ő, talán a harmadát, de az biztos, hogy a hatásosabb én voltam.
- Mint ahogyan ebben előzetesen reménykedett.
- És ezért is örülök ennek különösen. De várnék a végső ítélettel, hátha a televízióból többet lehet leszűrni. Nem szoktam elfogult lenni magammal, ezúttal sem szeretnék az lenni, de úgy érzem, jobb voltam, mint Dortmundban. Lezártam az ütéseit, ellentámadásokat indítottam, nem voltak látványos ütéseim, de találtam, és én szereztem a pontokat. Csak az a baj, hogy én érzem magam hülyének, mert magyarázkodnom kell egy győzelem miatt, mert fórumokon, illetve különböző helyeken azt írják, elvesztettem a mérkőzést. Olyan emberek teszik ezt, akiknek talán sohasem volt bokszkesztyű a kezükön.
- Erősítheti a győzelmével kapcsolatos állításait, hogy az argentinok most nem cirkuszoltak.
- Éppen ez volt a furcsa. Most elismerően jöttek oda hozzám, kezet fogtak velem, még ha a sajtótájékoztatón mást is mondtak. Lehet, hogy van valami a tarsolyukban? Óvni próbálnak? Nem tudom, van-e rá mód, de nem is érdekel. Nem verték a palávert, talán ők is érezték, hogy nyertem. Szerintem érezték, hogy a jobbfelütéseim és -egyeneseim bent voltak. Garay latin srác, rajta nem annyira látszódnak meg a zúzódások, de most elég szépen kidekoráltam.

- Mivel volt elégedett?
- Az okos, taktikus, fegyelmezett bunyómmal. Levédtem az ütéseit, tisztákat ütöttem, nem dobáltam el a jobbomat, ebben sokat fejlődtem.
- És mi az, ami nem tetszett?
- A magamba vetett kevés hitem.
- Mit ért ezen?
- Hogy meccs közben elvesztettem. Úgy éreztem, nem megy, ezen kezdtem gondolkozni, és az jutott az eszembe, hogy de jó lenne, ha vége lenne. Ahelyett, hogy azt mondtam volna: gyere, öcsi, most majd adok neked! A felvillanyozó dolgok helyett negatívumokra gondoltam, és ez rengeteg energiámat elszívta.
- Ha van valamilyen receptje, miért nehéz megvalósítania?
- Mert nincs pontos recept. Azt tudom, mi az, amit nem kellene csinálnom, de a hogyanról fogalmam sincs.
- Eljön az idő, amikor lesz?
- Legalábbis remélem. Az utóbbi időszakban kapcsolatban voltam a pszichológusommal, Fisher Miklóssal, és biztos, hogy majd felkeresem őt. A meccs alatt felfedeztem néhány olyan mozzanatot, amelyet személyes beszélgetés során szeretnék megosztani vele.
- Mennyi ideje jut a pihenésre?
- Nem tudom. Nagyon nagy felkészülés volt, ráadásul a vége is tizenkét menet lett, irtózatos hajtással, amit férfi módjára végigcsináltam. A csontjaim nem fiatalodnak, regenerációra, nagy rápihenésre van szükségem, hogy újult erővel tudjam megkezdeni a felkészülést a következő mérkőzésre. ---- Az alábbiakban a bokszban, illetve az Universum berkeiben járatos személyeknek az Erdei Zsolt-Hugo Hernán Garay mérkőzéssel kapcsolatos véleményéből szemezgettünk.

Balzsay Károly, Erdei Zsolt klubtársa: "Ha csak a tiszta találatokat nézzük, azokból lényegesen többet ért el Madár. Ha a könyökre és a kesztyűre mért ütéseket is számolnák a bokszban, én 1999-ben világbajnok lettem volna Houstonban…"

Dámosy Zsolt, Erdei Zsolt menedzsere: "Úgy gondolom, Zsolt Dortmundban hangyányival nyert, most pedig kéthangyányival. Tudtam közben a pontozást, hogy az amerikai hölgy hihetetlenül elvitte Garay irányába a találkozót, de azzal is tisztában voltunk, hogy a másik kettőnél nem állunk rosszul. Ez olyan volt, mintha kosárlabdában kétszer 101-100-ra nyer az egyik csapat. Ebben semmi szégyen sincs. Hallottam, hogy az argentinok a sajtótájékoztatón visszafogottak voltak, talán azért, mert előtte kitombolták magukat. Garay menedzsere például leöntötte az egyik bírót, úgyhogy megint garantálva van az utójáték."

Klaus-Peter Kohl, az Universum tulajdonosa: "Zsolt okosan, jól bokszolt, jól védekezett ezen a nehéz meccsen. Garay még fiatal bokszoló, ő az első menetekben talán túlságosan is vad volt. A döntő meneteket Zsolt nyerte meg, ez jelentette a különbséget."

Kovács István, a WBO alelnöke: "Szerintem az volt a baj, hogy Zsolt úgy ment fel a ringbe, hogy nem szabad kikapnia, ahelyett, hogy úgy indult volna, nekem itt igenis nyernem kell. Garay mindenáron nyerni akart, ment előre. Érdemes lenne megnézni az ütésstatisztikát, mert simán előfordulhat, hogy Garay több ütést indított, Madár pedig többször talált. A pontozásról pedig csak annyit, hogy ez nonszensz. A két amerikai eredménye között tizenkét pont volt a különbség, ami azt jelenti, hogy minden menetet másképp láttak." ---- Ritkán láthatóan sűrű, hangulatos, hajnalba nyúló sajtótájékoztató követte a gálát, egyrészt a három vb-címmérkőzésnek, a háromból kettő esetben számos kérdést felvető végeredménynek, no meg Dariusz Michalczewski figurájának köszönhetően.
Az vitathatatlan, hogy Madár kedve volt már jobb, mint kevéssel a meccse után, de mégiscsak megőrizte a trónját, ugyanakkor a félnehézsúly WBO-uralkodója a média kérdéseinek kereszttűzében már tudott mosolyogni, és gyorsan az ujja köré csavarta a nagyrészt német sajtót.

Az ideges Hugo Hernán Garayt például nyilván elképesztette azzal a kijelentésével, hogy ez sokkal könnyebb győzelem volt, mint a tavaly májusi, igaz, az argentinnal dupla bajok voltak: amúgy sem a szellem óriása, ráadásul a Madártól kapott ütések miatt gyakorlatilag nem tudott beszélni, úgy bedagadt a szája.
Ezzel együtt - ellentétben az első mérkőzést követő sajtótájékoztatóval - Garay nem tajtékzott, elismerte a vereségét, és gratulált Erdeinek. Figyelemre méltó, hogy belülről hasonlóan érezték a két meccset.

Dariusz Michalczewski érkezésekor már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a Color Line Arena legfelső szintjén berendezett kávézóban, Tigris arcát kissé átrendezte a francia Tiozzo ökle, a volt világbajnok nagy óvatosan folymatosan egy szalvétával törölgette a szemét, ám nyaktól lefelé hibátlanul festett: első osztályú öltönyben, könnyed eleganciával válaszolgatott a kérdésekre.

Előbb persze másodpercek alatt eltüntetett egy üveg sört, majd röviddel ezután még egyet - ezzel is ékesen jelezve, hogy túlzott optimizmus a jövőjét firtatni. Bár Dariusz azt mondta, alszik egyet a történtekre, beszél Fritz Sdunek edzővel, az istálló vezetőivel és a családjával, majd csak ezután dönt. Egyébként láthatóan megnyugodott a ringben, majd közvetlenül a veresége után is rendkívül ideges Tigris. Ugyan egy újságírót egyszerűen (és okkal) leanalfabétázott a kérdésfeltevés bugyutasága miatt, de ezt leszámítva rendben, már-már békebeli hangulatban zajlott az éjféltájt kezdődő beszélgetés.

Fabrice Tiozzo menedzsere például egyetlen szavával elnémította a termet, hiszen olyan rekedt hangon szólalt meg, hogy Szántó Öcsi bácsié hozzá képest selymesnek hat. A francia úr az egekig magasztalta "Dariüszt", ezzel is emelve védence teljesítményének a jelentőségét.

Igaz is, nem mindennapos dolognak lehettünk tanúi: a három címmeccses, hazai sikereket is hozó Universum-gálát követően vitán felül egy vendég, esetünkben Fabrice Tiozzo volt a legboldogabb.
Pedig nekünk sem illett volna fanyalognunk. ----
Bizony, nem volt tanulság nélküli, ami szombat este történt a hamburgi Color Line Arenában. Tiger is back - hirdették a plakátok, a 16 ezres tömeg a végletekig felfokozott lelkiállapotban várta az ő Tigrisét, így a magukat már a kapunyitásra holtrészeggé ünneplő lengyelek is több százan ittak előre a medve bőrére.
Medve helyett egy rendkívül szimpatikus francia úr, bizonyos Fabrice Tiozzo jutott nekik, a nagy Dariusszal együtt több mint hetven évet húztak már le, régi motorosok mindketten. Tiozzo inas, borzasztóan kemény figura, és ha már az olasz Silvio Brancótól elvette a WBA (Bokszvilágszövetség) félnehézsúlyú övét, Hamburgban sem szerette volna otthagyni.

Nem is hagyta. Az Universum Box-Promotion egy cím (Erdei Zsolté) megtartásával és kettő (Michalczewski és a harmatsúlyú Vladimir Szidorenko) megszerzésével kívánta letudni a szombat estét. Kétharmados sikerrel, pont a legdrágább kincs, a sok millió eurós büdzsé talpköve, Tiozzo koronája nem került az Elba partjára.
Erdeit szépen kifütyülték a hamburgiak, és csak tetézte a kellemetlenségeket, hogy a ringszpíker sem élete legjobbját nyújtotta ezen az estén, hiszen az eredményhirdetésnél az egyik pontozó adatait fordítva közölte. Talán ezért is ugrott akkorát örömében Madár, amikor elhangoztak a kulcsszavak, hogy régi és új világbajnokot avatnak.

A hamburgi istállónak mostanáig egy férfi világbajnoka volt (Erdei), ezentúl kettő is van, és nem Michalczewski a másik. A kis Szidorenko a mexikói Julio Zarate derekáról csatolta le az övet - extrákat nélkülöző produkcióval, megérdemelten. Ide tartozik, hogy a korábbról kétszeres amatőr Európa-bajnok kis ukrán profikarrierje hajnalán a reménytelen menedzserválasztásának a levét sokszor megivó Lakatos Pált is elintézte. És most Zaratét is.

Szóval, Dariusz Michalczewski mérkőzésének közeledtével már-már elviselhetetlen volt a feszültség a gyönyörű, hipermodern arénában. A lépcsőkön is ültek, amikor a német közszolgálati televízió a csarnokban is követhetően elkezdte az élő közvetítést, szabályosan őrjöngő, artikulálatlan hangon üvöltöző fanatikusok várták a 16 hónap után ismét kesztyűt húzó Tigrist.

Aki Zakopane mellett kétezer méter magasan a hóban alapozott, akinek a hivatalos papírok tanúsága szerint a bunyó mellett a család a hobbija, és aki ötvenedik profimeccsén itt szerette volna feledtetni a González ellen tavalyelőtt októberben elszenvedett, egyébként vitatható vereséget.

Hogy nem Tigris nyerte az első meneteket, azon senki sem lepődött meg, néhány, a bajnokhoz méltatlan töltelékembert leszámítva senki ellen sem szokta, a meccs fele szinte mindig ráment arra, hogy jelentős ponthátrány mellett félig agyonveresse magát, és elérje az üzemi hőfokot. Aztán beindult.
Most nem volt rá módja. Csak a negyedik menetben lódult meg olykor, de hiába vitt be időnként brutális jobbegyeneseket Tiozzónak, ha a francia feje is betonból volt, és azonnal válaszolt a próbálkozásokra. Mit válaszolt?! A hatodik felvonásban egy irtózatos jobbcsapottal halántékon vágta a lengyelek és a németek bálványát, aki ledőlt, és innentől már csak másodperceket töltött a ringben.
A lelátó villámgyorsan kiürült, a nép fele hazamenekült, a maradék meg sörbe fojtotta mérhetetlen bánatát.

Az Universum Tigrise alighanem a visszatérés helyett a visszavonulás napjaként jegyzi majd 2005. február 26-át. Vagy ahogyan jó barátja, Kokó fogalmazott: "Addig kell befejeznie, amíg még képes megszámolni a pénzét…" ---- Tipikusan magyar volt, amit az Erdei-Garay meccs kapcsán hazánkfiai műveltek. Egymással szöges ellentétben álló vélemények hangzottak el és láttak napvilágot szombat este óta, a kritikátlan dicséret és a rosszindulatot sem nélkülöző bírálat között kevés volt az igazán józan hang.

Volt, aki alig bírta palástolni örömét, hogy beleköthet Madárba, mások azt nem vették észre, hogy a mi fiunk is irtózatos pofonokat kapott, akadt, aki tudomást sem vett az első kilenc menet világszínvonalú védekezéséről, más meg arról nem, hogy a meccs második felében Zsolt szinte nem is ütött.

A véleményalkotás nehézségét kiválóan jelzi, hogy egy újságíró kolléga a hetedik menet után magabiztosan kijelentette: eddig mindegyik Madáré, a végén meg biztosra mondta, hogy elúszott a hajó. Pedig egy számolás nélküli meccsen a kettő matematikailag is szinte bizonyosan kizárja egymást.

Jobb is, ha a puszta tényeknél maradunk: a tekintélyes boxrec.com honlap számítógép alapú, azaz a szubjektivitást nélkülöző, szervezetektől független világranglistáját tegnaptól félnehézsúlyban Erdei Zsolt vezeti. Egyedüli veretlenként Fabrice Tiozzo, Glencoffe Johnson és Antonio Tarver, továbbá természetesen Garay, González vagy éppen Michalczewski előtt.
Na, ebbe tessék belekötni, ha lehet!