Egyre többen próbálnak menekülni a tőzsdéről

A pangást megérzik a klubok és a nemzeti, nemzetközi szövetségek egyaránt, sőt még a nézők is, hiszen a Bajnokok Ligája második csoportkörét azért szüntették meg, mert a túl sok mérkőzés miatt elaprózódott a televíziós közvetítési jogokból befolyó bevétel. Más kérdés, hogy az UEFA úgy kommunikálta a döntést, mintha a kiszipolyozott játékosok túlterhelését igyekezne csökkenteni.
De ha már a játék főszereplőinél tartunk, annyiban őket is érintették-érintik a változások, hogy a - persze az átlagember számára még így is horribilis - fizetések sok helyütt nem érik el az ezredfordulón kívántos szintet. Vagy gondoljunk arra, hogy az időtlen idők óta rekordokat döntögető átigazolási díjak emelkedése 2001-ben, Zinedine Zidane-nak a Real Madridba szerződésével megállt. Azóta a francia klasszis csúcsát meg sem közelítő összegek cserélnek gazdát, még a marketingszempontból a világ legértékesebb futballistájának számító David Beckhamet is jóval kevesebb pénzért kapta meg a Real a remek üzleti érzékű emberek által irányított Manchester Unitedtől.
A folyamat, amelyet (egyebek mellett, de elsősorban) nyilván a világgazdaság általános állapota befolyásol, lassanként sok egyesületet arra késztet, hogy felülvizsgálja eddigi stratégiáját. Mindenekelőtt azokról van szó, amelyek a két évtizeden át tartó konjunktúra idején részvénytársasággá alakultak. Akkoriban ez számított a pénzügyi progresszivitás netovábbjának, most pedig az érintettek egymás után vonulnak ki a tőzsdéről. Egyelőre nem a legnagyobbak, de a jelenség őket is elérheti.
A nyolcvanas évek elején a Tottenham Hotspur volt az első, amely eladásra kínálta a részvényeit, hamarosan a Manchester United, az Aston Villa, a Chelsea, a Sunderland, a Newcastle United, a Southampton, a Leeds United, a Celtic, sőt még néhány másodosztályú csapat, mint például a Millwall is csatlakozott, aztán a kontinensen is akadt követőjük.
"Abban az időben virágzott a futballbiznisz, csúcsra járatták a televíziós jogdíjak értékesítését, de nem hiszem, hogy manapság stabil volna a klubok helyzete a piacon" - véli David Glen, a PriceWaterhouseCoopers pénzügyi tanácsadó cég munkatársa. Szavait alátámasztja, hogy az utóbbi időben az Aberdeen, a Bolton Wanderers és a Sunderland, majd a Gera Zoltánt foglalkoztató West Bromwich Albion jelentette be a kivonulást.
S hogy mi ennek a közvetlen oka, amellett, hogy a tőzsdei jelenlét jelentős adminisztratív költségekkel jár? "Egy vállalat azért jegyezteti magát a tőzsdén, mert számít rá, hogy a reménybeli jutalék miatt befektetők fognak sorban állni a részvényeiért. De állandó financiális nehézségekkel küzdő, eladósodott klubok részvényei, amelyek rövid vagy középtávon semmiképp, de még hosszú távon sem valószínű, hogy tisztességes nyereséget hoznak, senkinek sem kellenek" - magyarázza Glen, miért nem állnak sorba a papírokért legalább a szurkolók.
A szerencsésebbek persze úgy hagyják ott a tőzsdét, hogy egy feneketlen pénztárcájú tulajdonos veszi meg őket. Ez történt a másfél éve még adósságtengerben úszó Chelsea-vel, amelyet az orosz milliárdos, Roman Abramovics vásárolt fel mindenestül, tömérdek pénzt fektetve a londoni egyesületbe. És ez a sors vár a földkerekség leggazdagabb klubjára, az MU-ra is, ha az amerikai mágnás, Malcolm Glazer erőfeszítéseit siker koronázza. A csapat drukkerei egyelőre mindent megtesznek, hogy ellehetetlenítsék az üzletet - csak az a kérdés, helyesen teszik-e.