Széchynek megváltás volt Gyurta ezüstje

Gyurta Dániel nem "ezüstfiú". Sokan vannak a magyar sportolók között olyanok, akik a mai napig nehezen dolgozzák fel, hogy "csak" ezüstérmesek voltak az olimpián. Ők az "ezüstfiúk" és az "ezüstlányok". Gyakran panaszkodnak is, hogy Magyarországon kizárólag az olimpiai bajnokokra irányul a figyelem, a többi érmest és helyezettet hamar elfelejti a szponzor, a média, a közvélemény. Az ifjú magyar úszó, Gyurta Dániel valószínűleg másképp érzi. Őt egyszerűen szétszedik, amióta Athénban 200 mellen második lett a japán Kitadzsima Koszuke mögött, megelőzve a világcsúcstartó amerikait, Brendan Hansent is. Azóta gálák, közönségtalálkozók, tévéshow-k, levelek ezrei jelzik: ezt az ezüstöt aranyként értékelik. Ami a dolog pozitív oldalát illeti: Gyurta a héten megkötötte első egyéni szponzori szerződését. A népszerűségnek azonban árnyoldalai is vannak.
De félre az elmélkedéssel, hiszen Gyurtával éppen azokról a problémákról, dilemmákról beszélgettünk, amelyek a hirtelen jött népszerűséggel együtt az ő és a családja nyakába szakadtak.

- Őszintén szólva nálam úgymond kiverte a biztosítékot, amikor az egyik bulvárlap címlapján megláttam egy fürdőruhás hölgy mellé montírozva, azzal a szöveggel: "Feküdj le velem Dani!" Az első gondolatom az volt: te jó Isten!
- Valójában másképpen történt az egész. Az egyik televíziós showműsorban zsűritagnak hívtak. Az egyik játékostól Bochkor Gábor műsorvezető megkérdezte, ki lenne az a zsűritagok közül, akivel ágyba bújna. A lány eléggé zavarban volt, de mivel kötötték az ebet a karóhoz, végül azt mondta, ha nagyon muszáj, akkor Gyurta Danival. Én viccből azt mondtam, szívesen megtanítom neki a mellúszást.

- Ettől csak kicsivel tűnik ártalmatlanabbnak ez az egész jelenség. A szülei mit szóltak hozzá?
- Anyukám enyhén szólva nem örült neki.
(Folytatás a következő oldalon >) ---- - Azt képzelem. Kérdés, hogy ön hogyan dolgozza fel. Szerelmes levelek postán és e-mailen, az csak hagyján. De ez…
- Jó, akkor mondok még pár érdekes dolgot. Soha nem szoktam chatelni az interneten, de múltkor az egyik haverommal körülnéztünk, és azt kellett látnom, hogy három-négy ember is az én nevem alatt osztja az észt. Aztán egyszer csak postán kaptam levelet egy lánytól, aki azt írta, nagyon örül annak, hogy a barátnőjével is elbeszélgettem Windows Messengeren. Én soha nem használtam ezt a programot. A másik meglepetés akkor ért, amikor Athénban a 200 mell döntője után megdöbbentően sok ismeretlen lánytól kaptam hívást és sms-t a mobilomra, amit az olimpia előtt három hónappal vettem. Most már tudom, hogy az internetre fel volt rakva a telefonszámom és az e-mail-címem. Biztosan valami jóakaróm csinálta.

- Jó, akkor ezek után újra megkérdezem: hogyan tudja mindezt kezelni? Tizenöt évesen önnek más feladata lenne, mint elmerülni a sztárság mocsarában.
- Nemrég felhívtam Dopeman Lacit (Gyurta kedvenc magyar előadója a józsefvárosi rapper - a szerk.), hogy megkérdezzem tőle, mi van ilyenkor. Ő már tíz éve benne él a sűrűjében, így nagyon sok jó tanácsot kaptam tőle, és ezeket meg is fogadtam. Dopemant az olimpia után ismertem meg személyesen, és elmondhatom, hogy egy nagyon rendes, érzékeny ember, aki sokat aggódik a súlyosan beteg kishúga miatt.

- Jobban megfogadja a tanácsait, mint mondjuk az édesapjáét?
- Az teljesen más.

- Miért az ő zenéjét szereti?
- Azért mert az életről szól. A valódi életről.
(Folytatás a következő oldalon >) ---- - Van itt még valaki: Széchy Tamás. Már nem érhette meg, hogy Gyurta Dánielt olimpiai bajnoknak lássa. Viszont az athéni kétszáz mell döntő után azt mondta: ez a fiú mostantól kezdve nyerni fog. Ezt a jóslatot önnek kell beteljesítenie.
- Tamás bácsi fantasztikus volt, szinte a madár röptéből ki tudta számítani, mikor mire van szüksége egy úszónak. 1999-ben ismertem meg. Lejött a délutáni edzésekre, és elkezdett nekünk beszélni. Ittuk a szavait, hihetetlenül fölnéztünk rá. Az az edző, aki a tréninget tartotta, persze nem örült annyira, hogy végigbeszéli az időt. 2001. április 18-án volt az a baleset a családjával. Az edzésről hazafelé menet kapta a hírt, én utána az uszodában többé nem találkoztam vele. Az utóbbi három évben otthon ült, több mint negyven kilót fölszedett, és komoly cukorbetegségben szenvedett. De én utána is rendszeresen felhívtam, ha valami gondom volt, ha nem ment az úszás.
Az olimpia előtt azt mondta nekem: érmes leszek. Mindent megfogadtam, bármit mondott, de ezt nem hittem el. Amikor hazajöttem Athénból, felhívtam, és ezt bevallottam neki. Ő viszont megköszönte, és azt mondta, számára ez volt a megváltás. Amikor hallottam, hogy elment, az nagyon szíven ütött. Edzés közben még most is be-bevillan, hogy ha végeztem, este felhívom.

- Tudja mit, szakmázzunk egy kicsit! Azt mondta, szeretné a kétszáz méteres vegyes úszással is kibővíteni a repertoárját.
- Igen, de jövőre, a montreali világbajnokságon még csak kétszáz mellen indulok. A vegyest a budapesti Eb-re tervezem. Az az igazság, hogy háton most még nem vagyok túl jó, abban fejlődhetek a legtöbbet.

- Miért, nem szereti a hátúszás?
- De igen! Nincs olyan úszásnem, amit nem szeretek.
(Folytatás a következő oldalon >) ---- - Azt mondta, Montrealban javítani szeretne a legjobbján, aztán kiderül, hogy ez mire elég. A közvélemény azonban nem titkoltam aranyat vár majd. Ön erre azt mondja, még csak tizenhat éves lesz. Tehát nem hajlandó a nyakába venni az esélyesség terhét.
- Nem izgat az esélyesség, az sem, hogy mit várnak el tőlem. Az számít, amit az edzőm és a szüleim várnak, és az, amit én elvárok magamtól.

- A vegyes úszásról jutott eszembe Michael Phelps, aki szintén tizenöt évesen tűnt fel Sydneyben. Ötödik lett, és nem vegyesen, hanem pillangón. Azóta amolyan all-round man, aki vegyesen, gyorson és pillangón is arat. Ráadásul ugyanúgy rapzene-rajongó, és a kedvence Eminem, aki szintén a valódi életről írja a dalait.
- Phelps megismételhetetlen tehetség, hihetetlen, mennyire sokoldalú úszó. Szerintem kettőnk között semmilyen párhuzam nem vonható. Nekem nincsenek olyan ambícióim, hogy öt-hat számban nyerjek az olimpiai aranyérmet. A célom az, hogy egyszer nekem játsszák a Himnuszt.

- Egyszer?
- Legalább egyszer…