Nemzeti ünnepet tartottak

Talán éppen a töretlen nemzeti hit volt, ami lendületet adott a portugál válogatottnak, mostanra ugyanis a gárda duzzad az önbizalomtól, és ami ennél is lényegesebb, eredményesen és jól játszik. Oroszország ellen csikorogva mozdult meg a gépezet, Spanyolország ellen helyenként már kifejezetten látványosan mentek előre a házigazdák, csütörtökön Anglia ellen pedig szinte a kapujuk elé szegezték ellenfelüket.
Nem csoda, hogy az idegőrlő 120 percet, majd a tizenegyesrúgásokat követően – a szó jó értelmében – megőrült az egész ország. A Benfica stadionjából hosszú percekig nem mozdultak a portugál szurkolók, lelkesen éltetve hőseiket. Ismeretlenek ölelkeztek öszsze, és Scolari kapitányhoz hasonlóan többen elsírták magukat boldogságukban.ú

Az ünneplés persze az utcákon teljesedett ki. Lisszabon és a többi település utcáit másodpercek alatt embertömeg és piros-zöld zászlók erdeje lepte el. A főváros főbb útvonalain akkora volt a hangzavar a dudálástól és az éneklésektől, hogy az ember a saját hangját sem hallotta. A rendőrség nagyon felkészülten lezárta a kulcsfontosságú utakat, hogy az úttesten örömtáncot lejtők nyugodtan tombolhassanak. Az autókból fürtökben lógtak ki a zászlókat lengető emberek, sokan a kocsik tetején, menet közben ugráltak, és szinte a város minden teherautója felajánlkozott a szurkolók tömeges szállítására. A legtöbben persze gyalogosan vették nyakukba a várost és szállták meg az utcákat-tereket.
A legnagyobb buli a főváros legfontosabb körforgalmában, a Marques de Pombal-téren kezdődött, ahol azonban a hatalmas tömeg egy idő után már nem fért el… Röviddel később ez már nem volt gond, a nép ugyanis megindult a belváros főtere, a Praca do Rossio felé, hogy – miként az A Bola pénteki számában fogalmaz – "visszafoglalja, ami az övé". Történt ugyanis, hogy az Európa-bajnokságon eddig a hatalmas tömegben felvonuló angol drukkerek uralták a Rossiót, ám a piros-fehérek ezúttal csendesen visszavonulót fújtak. ---- Alig egy órával a mérkőzés lefújása után az egész belvárost ellepték a diadalittas portugál drukkerek, és láss csodát világ, a mutatóban maradó angolokkal (akik azért így is szép számban képviseltették magukat) közösen, botrány nélkül ünnepeltek. Sokat mondó jelenet volt, amikor az egyik helyi szurkoló egy hatalmas portugál nemzeti lobogóval a bikaviadalok mozdulatsorát idézve játszadozott egy angol drukkerrel. Az is igaz, hogy a szigetországból érkezett drukker mosolya keserű érzéseket takart, de fél pillanattal később, egy, az iménti jelenetben nem szereplő portugál szimpatizáns által a kezébe nyomott pohár sör minden keserűségét elfeledtette vele.
A portugáloknak egyelőre nem kell elfeledniük semmilyen keserűséget sem, sőt, most a következő mérkőzésig fürdőzhetnek a sikerben és a gyönyörben. Ebben leginkább a helyi sajtó segít, amely pénteken – a néphez hasonlóan – euforikus hangulatú írásokkal ünnepelte a Scolari-csapatot. "Hősök" – állt hatalmas betűkkel a már említett A Bola címlapján, a mérkőzés négy kulcsfigurájának – Rui Costának, Hélder Postigának, Ricardónak és Scolarinak – az örömtől eltorzult fényképével együtt. A belső oldalakon csak szuperlatívuszokban fogalmaz a lap, és bár a címlapra nem került ki, a mezőny legjobbjának Ricardo Carvalhót választották a szerkesztők a következő szöveggel: "Van egy luzitán Beckenbauer: Ricardo Carvalhónak hívják".
A Record a síró Scolari és a döntő tizenegyest értékesítő Ricardo ölelkezését tette címoldalára, főcímnek pedig Durao Barroso miniszterelnök szavait adta: "Határ a csillagos ég". A lap elemzése szerint "Ricardo aranykeze és Beckham ólomlába" vezetett a portugálok sikeréhez.
A Sporting kapusa igazán az O Jogotól kapott jelentős elismerést, a portói újság ugyanis panoráma első oldallal jelent meg, amin az látható, hogy Ricardo kesztyű nélkül hárítja Vassel tizenegyesét. A cím is sokatmondó: "Pofon kesztyű nélkül".
A nem kifejezetten sporttal foglalkozó újságok is vezető hírben írták meg a válogatott sikerét. A Diário de Notícias címlapján a széttárt kezekkel rohanó Ricardo látható, a főcím pedig úgy van elhelyezve az oldalon, mintha a kapus szájából jönnének ki a betűk: "Yes!" ---- A hatalmas portugál öröm közepette akadt egy kisebb polémia is, mégpedig Luis Figo lecserélésének ügye. A csapatkapitányt a 74. percben, az angolok egygólos előnyénél hozta le Scolari, válaszul Figo félreérthetetlen gesztusokkal fejezte ki nemtetszését, majd ahelyett, hogy leült volna a kispadra, az öltözőbe vonult, ahonnan a tizenegyesrúgásokra sem tért vissza.
"Mindig a pályán szeretek lenni. A szakvezető döntött úgy, hogy le kell mennem, de a legfontosabb, hogy igazságos módon jutottunk tovább. Én az öltözőben szenvedtem, több emberrel egyetemben, és mondhatom, legalább olyan nehéz pillanatokat éltem át, mint a pályán maradók" – reagált tömören Figo az esetre, és többet nem is volt hajlandó nyilatkozni.
Scolari kapitány is kikerülte az ügyet a következő szöveggel: "Nem láttam, hogy bosszankodott volna, ugyanis ha egy játékossal lennék elfoglalva, nem figyelhetnék a mérkőzésre. Márpedig engem ezért fizetnek. Egyébként is, akik ott voltak vele az öltözőben, elmondták, hogy Figo a Fátimai Szűzanya képével imádkozta végig a tizenegyespárbajt."
Úgy tűnik, a csapat nyugalma érdekében mind a válogatott berkein belül, mind a sajtóban lezárták az ügyet.
Egyelőre… ---- A találkozót követő sajtótájékoztatón egy láthatóan megkönnyebbült Luiz Felipe Scolari jelent meg a sajtó munkatársai előtt. A brazil szakvezető, aki a torna előtt azt ígérte a portugáloknak, hogy a legjobb négy közé vezeti a válogatottat, ezúttal is a tőle megszokott intenzív érzelmi kitörésekkel válaszolt a kérdésekre. Mindenekelőtt azonban köszönetet mondott a szurkolók támogatásáért.
"Minden portugál negyvenezer angollal ért fel, azzal, ahogyan ma és a torna alatt eddig mindig kiállt a csapat mellett. Köszönöm, Portugália!" – így a szakvezető, aki főleg azoknak az ezreknek volt hálás, akik az alcochetei edzőtábortól a Benfica stadionjáig vezető, mintegy 30 kilométeres útszakaszon álltak élő sorfalat. "Elsősorban a halászoknak ajánlom ezt a győzelmet, akik a Vasco da Gama-híd mentén a hajóikkal követték a buszunkat, és hitet öntöttek a játékosokba. És azoknak is, akik csakúgy, mint eddig, az utakon állva lelkesítettek minket" – mondta Scolari.
A mérkőzésről kevés szót ejtett, mondván, aki mélyebb elemzésre vágyik, szombaton, a válogatott következő munkanapján az alcochetei központban sorra kerülő sajtótájékoztatón érdeklődjön. Az angol újságírók – talán mert akkor már nem lesznek jelen – azért faggaták, de a jelek szerint nem készültek fel Felipao önérzetességéből. Történt ugyanis, hogy a brit sajtó képviselője azt kérdezte tőle, hogy a szerencséjének vagy a szakértelmének köszönhető, hogy három cseréjéből kettő gólt szerzett. "Van, aki még nincs tisztában vele, hogy én nem dolgozom, csak ott pattogok a pálya szélén. Igen, kizárólag a szerencsének köszönhetem, hogy így bejöttek a cseréim – hangzott a cinikus hanglejtésű válasz, majd kis hatásszünetet követően Scolari hozzátette: – És persze csakis szerencsével nyertem eddig tizenhat trófeát…"
A derültség után Scolari még egyszer komolyra fordította a szót, hogy ismét köszönetet mondjon, ezúttal korábbi kenyéradóinak és a braziloknak. "Szeretném még megköszönni Ivata városának, illetve a Jubilo Ivata együttesének azt a rengeteg üzenetet és nyilvános támogatást, amellyel elhalmoztak az elmúlt napokban. Szintén hálás vagyok Kuvait népének, a náluk eltöltött három évem során rengeteg barátot szereztem ott, akik most velem ünneplik a sikert. Végül, de nem utolsósorban brazil honfitársaimnak szeretnék köszönetet mondani, mert tudom, hogy velem és a testvéri portugál néppel együtt ünneplik most ezt a sikert."