<kep4>Közel az Olümposzhoz

Pláne, hogy a végső győzelemre is esélyesnek tartott spanyolokat ütötte el a nyolc közé kerüléstől, ám Görögországban úgy tartották, hogy ha már idáig eljutott a csapat, csak ezt a három meccset kellene valahogy kibekkelni vereség nélkül. Az örök pesszimista tréner, Otto Rehhagel azért nem hazudtolta meg önmagát, szerinte már az is fantasztikus eredmény, hogy ilyen remek világsztárok ellen játszhatnak (na jó, azért egyetlen görög játékost sem láttunk, aki gyorstüzelő Kodakkal a kezében várta Trezeguet feltűnését…), és innentől kezdve már minden Portugáliában töltött perc ajándéknak számít. A középpályás, Cartasz még rá is tromfolt mesterére, könnybe lábadt szemekkel rebegte, hogy élete nagy napjának tartja a péntekit, mert az isteni Zidane ellen futballozhat. A monológ aztán sírógörcsbe fulladhatott, mert Rehhagel nem tette a kezdőcsapatba Cartaszt…

A franciák nagyot néztek az ellen altató taktikáján, és ők nem kerteltek: egyöntetű volt a vélekedés a "kékeknél", hogy ezt a görög együttest el kell intézni, és nem lehet gond az elődöntőbe jutás. Minderre a múlt mellett (az eddigi hat görög–francia csatából ötöt a gallok nyertek meg) a jelen is kötelezte őket, elvégre vitán felül jobb játékosállományuk van, mint a lelkes, kőkemény, megbízható, ám a futballt még egyáltalán nem nagymesteri szinten művelő görögöknek.
Szóval lefutott ügy, gondolhattuk előzetesen.
Persze a futballban már rég le kellett szoknunk az efféle bolondságokról. A franciák például olyan kényelmes iramban kezdtek, hogy félő volt, valamelyik játékosuk elszenderedik a nagy nyugalom közepette – ezzel szemben a görögök megindultak, mint akik rajzszögbe csücsültek, és egyre-másra kezdték kialakítani helyzeteiket. Ám nem volt szerencséjük, Kacuranisz lövése után javarészt már a gólvonal mögé került a labda, de Ekström partjelző szenzációsan vette észre, hogy nem kell gólt jeleznie. Szegény, utána majdnem elbotlott, vélhetően a sasszeme mellé tyúkszem is párosult… Meg is zavarodtak szépen a franciák, Pires és Lizarazu olyan hévvel szaladt egymásnak, mint egy felhúzott szerelmespár, de a Rehhagel-csapat nem tudta kihasználni az ellenfél néhány perces tétovaságát. Pedig megpróbáltak ám mindent a görögök, Fisszasz amúgy Tomasson módra ágyúzott kapura, de Bartheznek egyszeriben másfél méterrel megnyúlt a karja, és a léc fölé simogatta a labdát. Az esélytelenebb fél tehát támadott, az esélyesebb meg vélhetően azon törte a fejét, hogy vajon miként kellene átjátszani ezt a kiválóan tömörülő görög védelmet. Az első félidőben azonban ez nem sikerült: a játékmester Zidane egyetlen értékelhető megmozdulása példának okáért az volt, amikor sárga lapot érően koccantotta össze Karagunisz lábát…

Henry és Baszinasz lövése vezette be a második játékrészt, ám a felhördülés eltérő mértékű volt, mert amíg a francia két centivel, a görög úgy 15 méterrel talált mellé. Feltámadott és letámadott Santini alakulata, Lizarazu annyi kötényt kiosztott, amennyi még egy falusi dédnagymamán sincs, Henry pedig továbbra is minden helyzetből tüzelt – bár egyre meszszebb került a kaputól. A gól azért már nagyon érett, és nem is kellett túl sokat várnunk rá: igaz, tátva maradt a szánk, mert a görögök szerezték. Zagorakisz úgy ment el a jobb oldalon, hogy az átvert Lizarazu nagy igyekezetében leamortizált két reklámtáblát, majd beadása után Hariszteasz elképesztő könnyedséggel bólintott Barthez kapujába.
A hátralévő időben a hátrányba kerülő franciák ugyan mindent megpróbáltak, ám képtelenek voltak a remekül védő Nikopolidisz kapujába találni, így óriási meglepetésre Görögország jutott a legjobb négy közé. Arra pedig továbbra is várnunk kell, hogy egy nemzeti tizenegy megvédje az Európa-bajnoki címét.
Na, ennyit a lefutott ügyekről. ---- 5. perc: Fisszasz remekül ívelt be a bal oldalról, a labdáról épphogy lemaradó Hariszteasz most bánhatta igazán, hogy "csak" 191 centire nőtt… Ha 193, szinte bizonyos, hogy a hálóba fejel.
14. perc: Hariszteasz pöckölte vissza a labdát Nikolaidisz elé, aki 19 méterről, jobbal, egyből lőtt – a helyükről felpattanó görög drukkerek legnagyobb bánatára éppen Barthez kezébe.
15. perc: Megint csak két centin múlott… Baszinasz bal oldali szabadrúgását követően Kacuranisz hat méterről, estében tette kapura a labdát, amely Barthez kezéről a kapufára perdült, majd már-már a hálóban landolt, amikor a frizurájával nem éppen a rockereket idéző francia portás – az utolsó pillanatban – menteni tudott.
25. perc: Kiderült, a francia csapat is akar gólt szerezni… Amilyen pici Lizarazu, olyan gyorsan futott el a bal oldalon, úgy adott középre, hogy azt még a Sorbonne-on is tanítani lehetne, ám Henrynak nem sikerült feltennie a pontot az i-re, mivel 9 méterről, kecsegtető helyzetből a bal felső sarok mellé fejelt.
27. perc: Az esti torna jegyében Kacuranisz mozgatta meg Barthezt: 15 méteres lövése a francia kapus kezében kötött ki.
37. perc: Egy hajszálpontos keresztlabdát Fisszasz úgy vett át mellel, hogy a következő pillanatban már lövésre lendíthette bal lábát: távoli, 28 méteres kísérlete nyomán Barthez bizonyította, hogy bokszolni is tud, hiszen nagy bravúrral a léc fölé ütötte a labdát.
49. perc: Zidane csúsztatott Henry elé, aki gyakorlatilag ugyanazzal a mozdulattal vette a labdát és fordult kapura, majd 14 méterről lőtt. Hellaszt azonban megmentette Dellasz: a közbeugró bekkről szögletre pattant a labda. Más kérdés, hogy Frisk kirúgást ítélt…
65. perc: Amikor Zagorakisz akkora esernyőt adott Lizarazunak, hogy azt még Mary Poppins is megirigyelné, nos, akkor még csak felhördült a nép, amikor a hellének 7-ese középre tekert, akkor már talpon volt a lelátó nagy része, amikor pedig Hariszteasz kilenc méterről védhetetlenül bólintotta a labdát a bal felsőbe, a támadóhoz hasonlóan egész Görögország a levegőben volt.
0–1 ---- Immár nem kilencen, hanem csak ketten tartják a szereplési rekordot az Európa-bajnokságokon. A francia–görög mérkőzés előtt még Dennis Bergkamp, Laurent Blanc, Didier Deschamps, Thomas Hässler, Jürgen Klinsmann, Paolo Maldini és Peter Schmeichel is csúcstartónak vallhatta magát, azonban péntek este Zinedine Zidane (képünkön), valamint Lilian Thuram ellépett mellőlük. A két francia futballista egyaránt a 14. Eb-összecsapását játszotta, ami unikumnak számít.
További érdekesség, hogy ők ketten ugyanazokon a találkozókon szerepeltek. 1996-ban Románia, Spanyolország, Bulgária, Hollandia és Csehország, 2000-ben Dánia, Csehország, Spanyolország, Portugália és Olaszország (Roger Lemerre kapitány a Hollandia elleni csoportmeccsen pihentette őket), 2004-ben pedig Anglia, Horvátország, Svájc és Görögország ellen erősítették a "kékek" sorait.