Vízilabda

A versenyek időpontja: 2004. augusztus 15–29.HELYSZÍNOlimpiai ÚszóközpontBefogadóképesség Nyitott uszoda (nők): 11 000Fedett uszoda (férfiak, nők): 6 500Távolság az olimpiai falutól: 13 km. További sportágak: úszás, mű- és toronyugrás (Van még egy nyitott uszoda, amelyben a szinkronúszás versenyeit rendezik meg.)A KIOSZTANDÓ ARANYÉRMEK SZÁMA2: nők (augusztus 26.), férfiak (augusztus 29.)A LEBONYOLÍTÁSI FORMAA férfiaknál 12 csapatot osztottak két csoportra, a résztvevők körmérkőzést játszanak. A két első helyezett egyből az elődöntőbe jut, míg az A- és B-csoport másodikja a másik hatos harmadikjával játszik keresztbe a négy közé jutásért. A legutóbbi két olimpián az első négy-négy helyezett mindjárt negyeddöntőzött. A nőknél nyolc együttes alkotja a mezőnyt, amely két csoportra tagolódik. A lebonyolítási forma ugyanaz, mint a férfiaknál.Férfiak. A-csoport: Oroszország, Szerbia-Montenegró, Horvátország, Egyesült Államok, MAGYARORSZÁG, Kazahsztán. B-csoport: Németország, Egyiptom, Olaszország, Spanyolország, Ausztrália, GörögországNők. A-csoport: Görögország, Ausztrália, Olaszország, Kazahsztán. B-csoport: Egyesült Államok, MAGYARORSZÁG, Oroszország, KanadaVISSZATEKINTÔA vízilabdázással elsőként az angolok kezdtek foglalkozni, ők uralkodtak a medencében az 1920-as évekig. Az újkori olimpiák történetében 1900-ban szerepelt először a programban a sportág, az angol hegemóniát 1924-ben a párizsi játékokon törte meg a magyar válogatott (háromszori hosszabbítás után 7–6 ide), amely akkor még nem szerzett aranyérmet. A mieink tündöklése 1932-ben kezdődött, s azóta hétszer játszották el a magyar himnuszt az olimpiákon, ezen kívül három-három ezüst- és bronzérmet lóbáltak össze legjobbjaink. Az említett adatok a férfi vízilabdáról mesélnek, a nők csak az ötvenes esztendőkben kezdtek belemerülni a sportág rejtelmeibe, mégpedig Hollandiában, majd az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában. Nem is csoda, hogy a hölgyek első olimpiai fellépésére 2000-ig kellett várni, akkor hat együttes indulhatott, Athénban már nyolcan lesznek, köztük a magyar válogatott. Sydneyben az ausztrálok zsebelték be a történelmi sikert, mégpedig Görgényi Istvánnal a kispadjukon.AZ OLIMPIÁK LEGNAGYOBB CSILLAGAI VOLTAKGyarmati Dezső (1927. október 23.)Balkezessége miatt annak idején a "Suta" becenevet kapta társaitól, jóllehet zseniálitása révén hátvédként és középcsatárként is kiemelkedőt nyújtott. Öt olimpián vett részt, három arany-, egy-egy ezüst- és bronzérme magáért beszél. Már a vízben is szellemi vezére volt csapatainak, így nem csoda, hogy edzőként is lemásolta fantasztikus játékos-pályafutását. Irányítása alatt mindent megnyert a válogatott: olimpiai (1976), világbajnoki (1973), Európa-bajnoki (1974) arany és Világkupa-siker (1979) került a zsákba. Ô az egyetlen pólós, akit játékosként és trénerként is beválasztottak a Vízilabda-hírességek Csarnokába.Németh János (1906. június 12.–1988. március 15.)Az első nagy magyar generáció gyémántköve két olimpiai (1932, 1936) és három Európa-bajnoki aranyérmet tudott felmutatni, mindehhez 11 hazai bajnoki cím is társult. Ôserő feszült benne, amelynek révén kíméletlen ítéletvégrehajtóvá, kegyetlen befejező csatárrá nőtte ki magát. A gének adta tulajdonságokhoz páratlan technikai repertoár kapcsolódott, jobbal és ballal egyaránt szórta a gólokat. Az 1932-es olimpián az ezüstérmet szerző németek ellen aratott 6–2-es sikerből négy találattal vette ki részét. Az 56-os forradalom után menekülnie kellett, s élete hátralévő részében külföldön élt, Madridban hunyt el.Kárpáti György (1935. június 23.)Gyarmati Dezsőhöz hasonlóan háromszoros olimpiai bajnok (1952, 1956, 1964), igaz ő "csak" négy alkalommal vett részt az ötkarikás játékokon. Talentumáról annyit, hogy mindössze 17 évesen, 1952-ben mutatkozott be a magyar válogatottban, s Helsinkiben ő is felállhatott a dobogó tetejére – ezzel minden idők legfiatalabb olimpiai aranyérmes vízilabdázója. Kifejezetetten alacsony termete ellenére hosszú évekre bebetonozta magát a világ legjobbjai közé, amit ravaszságának, mívesen csiszolt technikájának és gyorsaságának köszönhetett. Ô volt az első magyar vízilabdázó, aki egy percen belül úszta a száz gyorsot, s nemcsak pólósként, hanem úszóként is nyert országos bajnokságot.Faragó Tamás (1952. augusztus 5.)Három olimpia (1972, 1976, 1980), három érem, három színben. Röviden így jellemezhető Faragó Tamás ötkarikás pályafutása. Szorgos és eredményes ténykedése idején a világ legjobb pólósaként tartották számon, fantasztikus fizikai adottságai, lövőereje kiváló technikai érzékkel párosult. A montreali olimpián a magyar csapat 39 góljából 22-t vállalt, ráadásul az olaszok elleni, mindent eldöntő 6–5-ös meccsen négyszer talált be az ellenfél kapujába. Továbbra is aktív részese a pólóéletnek, hiszen negyedik esztendeje tölti be a szövetségi kapitányi posztot a női válogatottnál.Igor Milanovics (1965, jugoszláv)Azon három jugoszláv vízilabdázó egyike, akik megcsinálták a Grand Slamet, azaz olimpiát, világ- és Európa-bajnokságot, valamint Világkupát is nyertek. A plávik 1984-ben és 1988-ban is az amerikaiakkal vívtak meg az aranyért (Szöulban már klasszikus fináléban), s mindkétszer a sírból hozták vissza a meccset. Los Angelesben 3–5-ről, négy évvel később 4–6-ról fordítottak az utolsó negyedben. Milanovics legemlékezetesebb meccse a 86-os madridi vb-döntő, hiszen a negyedik hoszszabbítás második játékrészében, 0.3 másodperccel a lefújás előtt szerezte meg a győztes gólt (12–11) az olaszok ellen. Az 1996-os olimpián is szerepelt.1900-ban két bronzérmet osztottak, mégpedig két francia csapatnak, 1904-ben három amerikai gárda állhatott fel a dobogóra.A CÍMVÉDÔKFérfiak: MagyarországNők: AusztráliaAZ ESÉLYEKA magyar férfiakat és nőket is a nehezebbik csoportba osztották, a hölgyek például a világbajnoki címvédő amerikaiak, a harmadik oroszok és a negyedik kanadaiak társaságát "élvezhetik". Ugyanakkor hasznot is húzhatunk nehéz helyzetünkből, mert ha, mondjuk, a második helyen végez a csoportban a Faragó-csapat, a másik kvartett harmadikjával (görögök vagy kazahok?), azaz nálánál gyengébb riválissal találkozik az elődöntőbe jutásért. Az ausztrálok ugyan olimpiai címvédők, ám az elmúlt években kicserélődött a csapat, s a tavalyi vb-n csak hetediknek futott be. Az olaszok viszont mindenképpen aranyvárományosok, csakúgy mint a mieink, az oroszok és az amerikaiak. A férfiaknál amolyan kőkemény közép-kelet-európai hatos jött össze az A-jelű csoportban, aminek a nőknél felhozott módon lehet napos oldala is. Vagyis egyáltalán nincs gond, ha netalán a Sydneyben bearanyozódó Kemény-legénység nem végez a csoport élén. A lényeg, hogy az 1984-ben és 1988-ban diadalmaskodó jugoszlávokhoz hasonlóan esélyes a trón megőrzésére. Rengeteg királyváltásra kész együttessel kell felvenni a versenyt, így a szerb-montenegróiakkal, a horvátokkal, az oroszokkal, az olaszokkal és a hazai pályán a szokottnál is többre képes görögökkel.Magyar aranyérem: 65 %Magyar érem: 80 %Magyar pontszerzés: 99 %A MAGYAR INDULÓKA keretekFérfiak: Benedek Tibor, Vári Attila, Molnár Tamás, Kiss Gergely, Biros Péter, Szívós Márton, Fodor Rajmund, Gergely István (Honvéd), Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, , Varga II Zsolt, Madaras Norbert, Vindisch Ferenc (Vasas), Jászberényi Gábor, Szécsi Zoltán, Kiss Csaba (Brendon-ZF Eger), Varga Dénes (UTE), Kásás Tamás (Savona), Varga Tamás (Nervi)Nők: Benkő Tímea, Bódi Anett, Brávik Fruzsina, Primász Ágnes, Sipos Edit, Sós Ildikó, Tiba Zsuzsanna, Tóth II Andrea, Zantleitner Krisztina (valamennyien Dunaújváros), Kisteleki Dóra, Tomaskovics Eszter, Horváth Patrícia (mindhárman Vasas), Szremkó Krisztina (Szentes), Györe Anett (Polo SC), Tóth Ildikó (BVSC), Stieber Mercedes, Valkay Ágnes, Valkay Erzsébet (mindhárman Pescara, olasz), Drávucz Rita, Pelle Anikó (mindketten Catania, olasz)