Valenciában végre eljött az ünneplés ideje

Szerda este csak néhány momentum erejéig tűnt úgy, hogy az Olympique Marseille nyerheti meg az UEFA-kupa döntőjét, mert bár a másik finalista, a Valencia sem produkált sziporkázó teljesítményt, a fölénye szinte kilencven percen át érezhető volt. Igaz, az első játékrészben a dominancia többnyire csak a biztosabb labdatartáshoz volt elegendő, ám a játékrész utolsó mozzanatai – Barthez piros lapot érő szabálytalankodása Mistával szemben, majd Vicente értékesített tizenegyese – végleg megpecsételték a kék-fehérek sorsát. A második félidőben már tényleg csak a Valencia volt a gyepen, a mérkőzés legjobbja, Mista bevitte a mindent eldöntő találatot, miközben a túloldalon a nem is olyan titkos fegyvernek minősített Drogba inkább az ellenfél, mintsem a labda rugdosásával törődött.
Így nyert a Valencia, megérdemelten, és fennállása során először gyűjtött be két jelentős trófeát egyetlen idény alatt – mint ismeretes, a Turia-parti legénység nemrég a spanyol bajnoki címet is elhódította. Ennek megfelelően Jaime Ortí, a Valencia elnöke nem fukarkodott a dicséretekkel, és szinte csak szuperlatívuszokban beszélt az egész klubról. "Egyre többet várnak tőlünk, a csapatunk pedig rendre megfelel, és bebizonyítja, hogy méltán van helye a legjobbak között. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az idei volt a klub történetének legjobb évadja, és ez mindennél többet mond – szögezte le Ortí, aki azért bölcsen már a jövőre is gondolt. – A ciklus viszont itt véget ért, és az új hamarosan nulláról kezdődik. Ha továbbra is szeretnénk ilyen sikeresek maradni, változatlan elánnal kell dolgoznunk, és azt követően, hogy kiünnepeltük magunkat, elkezdhetünk gondolkodni azon, hogy Monacóban vár ránk egy Európai Szuperkupa-döntő, illetve a Zaragoza ellen a Spanyol Szuperkupa fináléja."
Ahogyan a presidente mondta, most előbb ünnepelnek a Turia partján, ahol csaknem hatvanezren tekintették meg az öszszecsapást a Mestallában, illetve a város különböző pontjain hatalmas kivetítőkön. A tumultuózus jelenetek miatt a mentők 42 személyt részesítettek elsősegélyben vagy szállítottak kórházba (elsősorban rosszullét, illetve alkoholos befolyásoltság miatt kellett kiszállniuk az orvosoknak), de az igazán nagy ünnepségre csak csütörtökön este került sor, azt követően, hogy a hősök hazatértek Göteborgból.

A csapatnak egyébként gratulált János Károly is, a király telefonon hívta fel a döntőt a helyszínen megtekintő valenciai polgármester asszonyt, Rita Barberát. Mindeközben a játékosok és az edzők éppen a pezsgőzés utáni nyilatkozataikkal voltak elfoglalva. "Ezer köszönet mindazoknak, akik hozzátettek valamit ehhez a sikerhez. Igazán jól összekovácsolódott társaság vagyunk, a csapatmunkánknak köszönhetjük a győzelmeket. A játékosok együttes tudása és lelkesedése adja a csapat legfőbb erejét, és ezt a kincset kellene minél tovább megőrizni. Most viszont az ünneplés ideje van itt" – lelkendezett a többnyire nyugodt vérmérsékletű valenciai edző, Rafa Benítez. A csapatkapitány, David Albelda szintén csatlakozott a fiesztázók társaságához: "Feledhetetlen ez az évad, szeretnénk méltón megünnepelni azokkal, akik eljöttek velünk Svédországba, és azokkal is, akik otthon szorítottak értünk. A mostani sikereinket mindazoknak ajánljuk, akikben él a Valencia szeretete. Nagyon jó érzés ilyen rövid idő alatt két ekkora diadalt megélni, ezért méltó módon szeretnénk ünnepelni a szurkolókkal."
Mindeközben a marseille-i csapat tagjai és szurkolói sincsenek teljesen elkeseredve, hiszen a Valencia esélyesként nyerte meg a döntőt, azonban Barthez kiállítása miatt erőteljesen "fújnak" a mérkőzést dirigáló Pierluigi Collinára. "Nem egy bírói ítéletről van szó, hanem a játék végéről. Az UEFA elnöke, Lennart Johansson mellett ültem, és ő is értetlenül állt az ominózus kiállítás előtt – siránkozott Christophe Bouchet, az Olympique elnöke, aki arra készül, hogy panaszlevelet írjon Collina tevékenysége miatt az európai szakszövetségnek. – Collina a találkozó előtt mindegyik valenciaival kezet rázott, Carbonit még meg is puszilta. Az olasz játékos aztán bement a bírói öltözőbe, és a meze nélkül jött ki. Emellett nem tudok szó nélkül elmenni, ezért levélben panaszt teszek az UEFA-nál."
A csapatot edző José Anigo nem volt ennyire vehemens, igaz, a játékvezető tevékenységét ő is firtatta. "Elsősorban azért vagyok letörve, mert szerettem volna megtudni, miként végződik a találkozó, ha tizenegy emberrel fejeztük volna be a kilencven percet. Emberhátrányban szinte ellehetetlenült a játékunk, Barthez kiállítását ezért kulcsmomentumnak tartom. A tizenegyes jogosságán nem vitatkoznék, de a piros lapot túl szigorú büntetésnek tartom, Collina kicsit befolyásolta a mérkőzés alakulását – fogalmazott az OM trénere, majd hozzátette: – Egy szavam sem lehet a játékosaimra, mindannyian nagyszerű munkát végeztek. Emellett a fiatal futballistákból álló keret rengeteget tanulhatott az idei évadban, és remélem, jövőre már olyan teljesítményre lesz képes, amely újra a Bajnokok Ligájába juttatja." ---- A Valencia hátvédje, Amedeo Carboni lett minden idők legidősebb európai kupát nyerő futballistája, azt követően, hogy csapata kétgólos vereséget mért az Olympique Marseille-re. Az olasz játékos – aki a fináléban éppen századszor szerepelt valamelyik nemzetközi klubtorna mérkőzésén (centenáriumot egyébként még tizenöten ünnepelhettek) – 39 évesen és 43 naposan hódította el az UEFA-kupát, megelőzve ezzel az eddigi rangidőst, a Real Madrid korábbi kapusát, Miguel Angelt, aki 37 esztendős és 149 napos volt, amikor a királyi gárdával 1985-ben megnyerte az UEFA-kupát a Videoton ellenében. Az is igaz, hogy Puskás Ferenc 39 esztendős és 39 napos volt, amikor 1966-ban a Real Madrid keretének tagjaként átvehette a BEK-győzteseknek járó érmet, ám a Partizan elleni brüsszeli fináléban (2:1) nem lépett pályára.
Carboni számára egyébként egy másik különleges élményt is adott az Ullevi-stadion, a bekk ugyanis ugyanebben a göteborgi arénában hódította el az ezt megelőző egyetlen európai klubtrófeáját. A védő 1990-ben a Sampdoria játékosaként itt lett KEK-győztes az Anderlecht két vállra fektetésével (2–0). És ha már az érdekességeknél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy Carboni egyben a legidősebb labdarúgó, aki megnyerte a spanyol bajnokságot (39 esztendős és 33 napos volt aznap, amikor a Valencia a Sevillát legyőzve bebiztosította a honi elsőséget), megelőzve a 38 esztendősen és 11 naposan bajnokká avatott Puskás Ferencet.
Ha Carboni így folytatja (no meg a Valencia is), akkor ezeket a rekordokat tovább döntögetheti, ugyanis előreláthatóan még egy, de lehet, hogy két idényt is lehúz a Mestallában. ---- Marca (spanyol): "Az olyan teljesítményekkel lehet történelmet írni, mint amilyent a Valencia nyújtott Göteborgban. Ehhez az a dupla kellett, amelyről az egész város álmodott, és amely feledtette a spanyol csapatok idei gyengébb nemzetközi szereplését. Sokkal világosabbnak tűnik a Valencia jövője."

AS (spanyol): "A Valencia nagy ereje az egységben és a csapatszellemben rejlik, ezek segítségével tudott kérlelhetetlenül a döntőig masírozni. A csodálatos csapatban ott volt a hatalmas győzni akarás, no meg Rafa Benítez munkája, aki a napos oldalra vitte a csapatot, és két bajnoki címet, valamint egy UEFA-kupát nyert vele. Mista tette a legtöbbet ezért a dupláért, megérdemelten lett a mezőny legjobbja Göteborgban."

Libération (francia): "Pont az az ember foszlatta szét a reményeket, aki az érkezésével olyan sokat adott ennek a csapatnak."

L’Équipe (francia): "Mi történt volna, ha nincs az az átkozott negyvenötödik perc? Sajnos a Marseille-nek ez már sorozatban a tizenegyedik olyan szezonja, amelyben semmiféle trófeát sem nyer, és a mostani egyike a legfájdalmasabb idényeknek. A csodálatos menetelés és a figyelemre méltó első félidei játék reményt adott arra, hogy megszakadjon az 1993 óta tartó rossz sorozat, de a várakozás most legalább egy évvel tovább tart. A Valencia a létszámfölényének és a tapasztalatának köszönheti a sikerét."

Göteborgs Posten (svéd): "Az UEFA ötven-, az UEFA-kupa pedig negyvenkét éves volt ebben az esztendőben, az Ullevi-stadion pedig ötödször adott otthont nagyszerű európai döntőnek. Történelmi pillanatok voltak, ugyanakkor az Ullevi fele szívesen elfeledné az átkozott szelet, amely a Valenciát támogatta. A spanyolok kettő nullára nyertek, és az eredményt már senki sem változtathatja meg."