Baumgartner: Az én Formám

"A monacói viadal más, mint a többi. Fényűzés, gazdagság mindenütt, és egészen más hangulata van egy utcai versenynek, amely a városban zajlik, mint a zárt pályán folyónak.A viadal helyszíne egyébként sokat változott tavaly óta, átépítették például a boxutcát, amelybe egy szűk, éles kanyar vezet, és nem arról az oldalról tankolunk, mint normálisan. Jól kezdődött a csütörtököm – a pályára menet magyar szurkolókkal futottam össze, integettek, kiabáltak, hogy hajtsak, ahogyan csak bírok, és drukkolnak nekem. Feldobódtam.Hát még akkor, amikor az első edzésen sikerült nagyon jól elkapnom a ritmust. Igaz, hogy akkor még nagyon koszos volt a pálya, meg nem is körözött mindenki, de remek érzés volt a nevemet az eredménylista élén látni. Tudtam, hogy ez az állapot nem tart majd sokáig, és ahogy számítottam, fel is gyorsultak a többiek. Persze mi is folyamatosan javítottunk, sokáig Bruni előtt voltam, ám a vége felé sajnos egy kicsit nekicsúsztam a korlátnak az autó jobb hátuljával, és bár azonkívül, hogy a gumi és a felni lehorzsolódott egy kicsit, nagyobb baj nem történt, arra elég volt ez az apró hiba, hogy ne tudjak javítani a tréning végén. A futómű ugyanis elállítódott, ami ezen a pályán sokat számít. Így is századmásodpercek választanak el a csapattársamtól, úgyhogy nem lehetek elégedetlen. Bevallom, tartottam tőle, hogy Formula–1-es autóval nem lesz könnyű megszokni ezt a pályát, de a vártnál simábban ment. Reméljük, szombaton még jobban tudunk majd teljesíteni, hiszen ki kell dolgoznunk a versenystratégiát. Egyelőre az egy- és kétkiállásos taktika között vacillálunk, attól függően, hogy a gumik mennyire bírják majd a terhelést. Ennek kipróbálására hosszú meneteket tervezünk szombatra."Baumgartner Zsolt