Négy közé az Intertotó-kupából

Csakhogy a múlt és a jelen esetleges analógiáján mindössze hat percig lehetett merengeni az El Madrigalban, a Villarrealnak mindössze ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy tudatosítsa a skót gárdában: immár 2004-et írunk, és a tavalyi döntősnek ezúttal nem a Liverpoolon kell áthatolnia. Belletti jobbról középre lőtt labdáját a Varga, Balde kettőstől elszakadó Sonny Anderson bólintotta a hálóba, egyszersmind jelezve, a Villarrealnak eszében sincs eltérnie saját hagyományaitól. Az El Madrigalban ugyanis az idei UEFA-kupában még senkinek sem sikerült akár csak egy döntetlent is elcsípnie!
Az első negyedóra végén tovább romolhattak volna a Celtic kilátásai, ehhez mindössze José Mari jobb célzókájára, netán De Santis bíró jó szívére lett volna szükség. A csatár Balde szorításából lőtt fölé, igaz, közben a bekk nem bánt vele kesztyűs kézzel, és láttunk már ilyen akcióért tizenegyest. Más kérdés, hogy helyesebb volt továbbot inteni…
Az átaludt első negyedóra után a Celtic is erőre kapott, és a mezőnyfölény kiharcolása után majdnem az egyenlítő gólt is kicsikarta. A 32. percben McNamara centerezett, Pearson liftezett, majd bólintott – a kapu fölé. Néhány kisebb kihagyott helyzet után, immár a második félidőben ismét Pearson vindikált magának főszerepet, igaz, erről alighanem szívesen lemondott volna mindenki. A középpályás fejére rövid ideig lila köd telepedett, talán ennek tudható be, hogy gyors egymásutánban Bellettinek, majd Ballesterosnak is kiosztott egy-egy brutális belépőt. Mindkettő önmagában is érhetett volna pirosat, De Santisnál a kettő összesen volt jó egy sárgára…

Roger, majd Anderson is nemes bosszút állhatott volna az egyre többet keménykedő skótokon, ám az előbbi ígéretes helyzetből "eltörte" a labdát, az utóbbi elől pedig Balde mutatós becsúszással tudott tisztázni. Roger viszont a következő alkalommal már nem kegyelmezett! Sonny Anderson balról adott be, középen Valgaeren és Roger tusakodott, a spanyol lába hirtelen kinyúlt, és pazar mozdulattal a hálóba terelte a labdát.
Ezzel el is dőlt minden, mert bár volt még hátra húsz perc, a Celtic sem előtte, sem pedig utána semmiféle veszélyt sem jelentett Reina kapujára. A spanyolok kapusának nevét legfeljebb a beadások hatástalanításánál, illetve a kirúgások elvégzésénél lehetett említeni.
A Villarreal pedig továbbra is jó úton jár, hogy megismételje a Bordeaux 1995–96-os idényben bemutatott bravúrját. Akkor a francia gárda az Intertotó-kupából indulva jutott el az UEFA-kupa fináléjáig (amelyben kikapott a Bayerntől), most pedig a "sárga tengeralattjárónak" becézett klub jár már a legjobb négy között (akárcsak a Bologna az 1998–99-es kiírásban). Az a Bordeaux többek között Zidane-t, Dugarryt és Lizarazut adta a futballnak. Azt pedig majd az idő eldönti, hogy ebből a Villarrealból felkerül-e valaki a labdarúgás aranylapjaira.

Villareal (spanyol)- Celtic (skót) 2–0 (1–0)
Villarreal
V: De Santis (olasz). G: S. Anderson (6.), Roger (68.)
VILLARREAL: Reina – Arruabarrena, Coloccini, Ballesteros, Belletti, Battaglia, Josico, Roger, Riquelme, José Mari (Javi Venta, 86.), S. Anderson
CELTIC: Marshall – McNamara, Varga, Balde, Valgaeren, Agathe, Pearson (Wallace, 72.), Lennon, Sz. Petrov, H. Larsson, Miller (Smith, 72.)
Továbbjutott: a Villarreal, 3–1-gyel