Az én Formám (archív)

"Reggel homokvihar volt Szahír környékén, és aki látott már ilyet, az tudja, mivel jár. Milliárdnyi homokszemcse a levegőben, és amikor mindez földet ér, belep mindent. Természetesen az aszfaltcsík sem volt ez alól kivétel, ráadásul még az eső is esett. Ezért aztán az első néhány kör a pályán olyan volt, mint valami szerencsejáték: kiszámíthatatlan.Bárcsak ez lett volna a legkisebb gondunk ezen a napon!Néhány perccel a verseny kezdete előtt, amikor ki kellett állni a rajtrácsra, elektromos probléma volt az autóval – valamiért egyszerűen nem reagált a gázpedál. Hiába léptem rá, csak alapjáraton ment az autó. Ettől persze nem lett túl jó kedvem, de megpróbáltam megoldani a helyzetet, kapcsolgattam jobbra-balra a gombokat, és egyszer csak megjavult. Azt hittem, már minden rendben, ám amikor kimentünk a felvezető körre, megint jelentkezett ugyanez a probléma. Megijedtem, mert rögtön az eszembe ötlött, hogy így nem lehet elrajtolni. Megint elkezdtem variálni a gombokkal, megnyomtam a »resetet«, vagyis lenulláztam az elektronikát, és ettől kezdve megint funkcionált a gázpedál. Utóbb megtudtam, hogy a csapattársam, Bruni is pont ugyanezzel küszködött a felvezető körben.Közeledett a rajt. Mivel a csapat azt hitte, hogy a rajtprogram miatt van az elektromos gond, úgy döntöttek: induljunk manuálisan. Emiatt aztán persze nem volt valami fényes a rajt a többiekéhez képest, az azonban pozitívum, hogy megúsztam baleset nélkül, sőt miközben a többiek szárnyai röpködtek, addig az én autóm tökéletes épségben maradt. A köridők nem voltak rosszak, sőt folyamatosan javulni tudtam, majdnem olyan gyorsan mentem, mint a jordanesek. A második boxkiállás után teljesítettem a leggyorsabb körömet (kis elégtétel, hogy ez jobb volt, mint Brunié), és a versenyritmusom sem volt rossz. Éreztem, hogy jók a beállítások, már csak apróságokon tudtunk volna javítani. A lekörözések gond nélkül zajlottak, bár a homokvihar miatt a pályán csak egy ív volt járható, az ideális, így megpróbáltam végig azon maradni, de legalábbis a kanyarok előtt mindenképpen. Ha ugyanis ott ráhajt az ember az aszfalt piszkos részére, annak végzetes következményei lehetnek. A harmadik boxkiállás még rendben volt, utána azonban minden megváltozott. Éreztem, hogy valami nem stimmel, hogy fogy az erő, és a köridők is vészesen romlottak. Tizenhárom körrel a vége előtt aztán végleg meghalt a motor. Úgy néz ki, felrobbant a dugattyú, ráadásul ez vadonatúj motor volt, szombat este cserélték ki, úgyhogy a csapat is eléggé elkenődött. Ja, és persze komoly beszélgetések folynak azoknál a részlegeknél, akiknek a területén gondok vannak. Én is szomorú vagyok – azt a néhány kört, ami hátravolt, már igazán kibírhatta volna az a nyamvadt motor." Baumgartner Zsolt