Szülinap a szavannákon

Hát – egyelőre – hogyne értenénk meg! Sőt, egy születésnapos kívánságát – Kovács pontosan hétfőn ünnepelte 28. születésnapját – egyenesen öröm teljesíteni. Essék tehát szó az "időre menésről", Sun Cityről, az édes nagy mackóról és a Big Five-ról…– Megengedi, hogy elsőként irigykedjek egy kicsit? Kérem, nézzen ki az ablakon, és mondja el, hogy mit lát?– Egy hatalmas tórendszert, pálmafákat, csodálatos színeket és a ragyogó napot – mondja Kovács Katalin. – Lehet, hogy ez így elsőre nem hangzik túl izgalmasan, de higgye el, nagyon élvezetes. Gondolom, jobb, mint az otthoni mínuszok, mert ahogy hallom, Budapesten esett a hó, és nagyon hideg van.– Jól hallotta, bár gondolom, a többség annyi előnyben van önnel szemben, hogy nem kell naponta kétszer nagyon kemény edzéseket végigszenvednie.– Lehet, de tudja, ebben a környezetben a szenvedés sem olyan hű, de nagy szenvedés. Minden nap tartogat valami újat, érdekeset, izgalmasat. Lehet, hogy csak azért lelkesedem ennyire, mert még sosem voltam ilyen könyezetben, de számomra tényleg nagyon élvezetes ez az edzőtábor. Érzem, minden azért van, hogy a legjobb körülmények között készülhessünk, változatos ételek kerülnek az asztalra, van medence, jacuzzi, az erkélyről a pálmafák közé lépek ki… Vagy mondjak valami rosszat is?! Várjunk csak, talán annyi kellemetlenségünk van, hogy nem túl tiszta a tó víze, de ha a partról kicsit beljebb evezünk, akkor már nincs vele semmi gond.– Az edzésekkel van?– Nem igazán. Bár meglehetősen kemény tréningjeink vannak, és az elmúlt héten már időre teljesítettünk, azt mondom, hozzászoktam, és elviselem a gyűrődéseket.– Az szokatlan, hogy a felkészülés ezen szakaszában már időre mennek?– Annyira nem, bár a válogatók korai időpontja miatt most egy picit mindent előbbre kellett hozni. Általában egy-másfél hónapig csak egyes hajóban edzünk, ám a következő edzőtáborban, Sevillában már négyesre is tréningezünk.– A pihenőidőben vagy esténként szoktak a lányokkal csevegni az előttük álló nagy feladatról?– Hogy itt beszélünk-e Athénról? Nem. De kérem, mi se nagyon feszegessük ezt a témát. Még egyáltalán nincs itt az ideje. Különben is, olyan gyönyörű itt minden, hogy kár lenne elrontani… Ugye, megérti?– Kénytelen vagyok. De akkor árulja el, hogy ilyenkor miről megy a diskurzus önök között?– Mindenről. Most éppen a fényképeket bújjuk, hiszen néhány napja voltunk Sun Cityben. Ez egy mesterségesen épített turistaparadicsom, fantasztikus szállodákkal, kaszinókkal, elegáns üzletekkel. Bár Pretóriától mindössze százhatvan kilométerre van, kialakítottak egy tengerparti részt hullámfürdővel, így olyan érzése támad az embernek, mintha egy óceánparti üdülővárosban lenne.– Szafarin is jártak már?– Igen. Igaz, nem fogtunk ki valami jó időt. Sajnos esett az eső, és az állatok nem jöttek ki a tópartra, abszolúte nem érdekelték őket a turisták.– A híres Big Five-ból hányat sikerült lencsevégre kapnia?– Csak a bivalyt, de láttam zsiráfot és vízilovat is. Amúgy itt, Dél-Afrikában minden a Big Five-ról szól, az üzletekben tonnaszámra lehet vásárolni oroszlános, leopárdos, elefántos, bivalyos, orrszarvús képeket, pólókat, kulcstartókat, plüssállatokat.– A mackókkal mi a helyzet?– Ó, tehát értesült róla. Az utazás miatt a családom már két héttel korábban felköszöntött, és a páromtól, Hofmann Ervintől kaptam egy életnagyságú mackót. Amikor hazamentem, meg is ijedtem tőle, azt hittem, van valaki a lakásban.– A csapattársak tartogattak önnek valami meglepetést?– Tortával köszöntöttek, hiszen mindig megünnepeljük egymás születésnapját. Itt, Dél-Afrikában lett Viski Erzsi is huszonnégy éves, és természetesen mi is megleptük őt egy nagy tortával.– Ez volt az első alkalom, hogy nem családi körben töltötte a születésnapját?– Azt hiszem, igen, de egyáltalán nem bánom. Nekem már az nagy születésnapi ajándék volt, hogy itt lehetek.– Semmi honvágy?– Azt hittem, lesz, de eddig még nem jött elő. Ilyen még sosem fordult elő velem. Persze örülnék, ha itt lenne a családom, de remélem, nem sértődnek meg azon, ha azt mondom: köszönöm, fantasztikusan elvagyok!