A Kalóz örökre elhajózott

Marco Pantani nevét 1992-ben ismerte meg a kerékpárszerető olasz közvélemény, amikor amatőrként megnyerte a 23 éven aluliak Olasz körversenyét, az úgynevezett baby Girót. A híres Carrera-csapat azonnal lecsapott rá, és a kerekes még abban az évben bemutatkozott a profik között (augusztus 5., GP Camaiore).
A nagyvilág az 1994-es Giro d’Italián tanulta meg Pantani nevét: a fiatal olasz két szakaszt nyert meg a viadalon, miközben óriási csatát vívott Jevgenyij Berzinnel és Miguel Indurainnal az első helyért – utóbbit megelőzte, de előbbitől 2:51-gyel kikapott. Az adriai tengerpartról származó, ám legnagyobb mutatványait a kétezer méteres hegyek között végrehajtó Pantanit azonnal a szívükbe zárták a szurkolók, hiszen a legmeredekebb kaptatókon elképesztő bravúrokat hajtott végre. Úgy indított váratlan támadásokat, ahogy senki, sokak szerint Federico Bahamontes és Charly Gaul óta nem volt a sportágnak olyan "hegymászója", mint Pantani. (A drukkerek megőrültek, amikor megindult: eldobta a fején hordott kendőt, és úgy kezdett el tekerni, mintha rakéta hajtaná a bringáját.)
Az 1995-ös Girót egy edzésbaleset miatt ki kellett hagynia, de a Touron két csodálatos szakaszgyőzelmet aratott, a kolumbiai világbajnokság mezőnyversenyében bronzérmet szerzett Olano és Indurain mögött, majd jött egy borzalmas sérülés: az októberi Milánó–Torino egynaposon elütötte egy autó (!), és kettős lábszártörést szenvedett.
Csaknem egy év kihagyás után 1997-ben újra a régi volt, bár a Girót egy bukás miatt fel kellett adnia. A Touron azonban megint két hegyi etapon győzött, majd jöhetett 1998, a megdicsőülés éve. Az Olasz körversenyen Pavel Tonkov előtt nyert, a majdnem doppingbotrányba fulladó Tour de France-on pedig Ullrichot és Julichot előzte meg.

Az 1999-es Giro d’Italia is a zsebében volt, de két szakasszal a befejezés előtt egy ellenőrzés során 50% fölött volt a haematokritszintje, és bár ez nem minősül doppingnak, két hétre felfüggesztették a versenyengedélyét, azaz elúszott a győzelme.
A Kalóz pályafutása innen kezdve valóságos vesszőfutás volt. Utólag kiderítették, hogy az 1995-ös kórházba kerülése során is magas volt a haematokritszintje, ezért három hónapos felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. A 2000-es Girón fiatal csapattársát, Stefano Garzellit még győzelemhez segítette, sőt, a Touron két szakaszt nyert meg (a Mont Ventoux-it aligha felejti el, aki látta…), míg 2001-ben és 2002-ben egyre inkább úgy tűnt, hogy képtelen a régi énjére emlékeztető módon versenyezni. Tavaly ismét elindult a Girón, és 14. lett, ami nem rossz eredmény, majd júniusban pszichés gondjai, alkohol- és drogfüggősége miatt bevonult egy klinikára, ahonnan néhány hét elteltével távozott.
A problémák azonban nem szűntek meg.
Barátai, ismerősei szerint egyre jobban begubózott, megutálta a biciklit, majd néhány napja kibérelt egy apartmant Riminiben, de ott is egyre kevesebbet mutatkozott, szinte csak reggelizni járt le. Szombaton kora délután látták utoljára, és állítólag úgy nézett ki, mint aki nem tud magáról. A szobapincér este fél tízkor gyanút fogott, bekopogott hozzá, és amikor feltörte az ajtót, meglátta Marco Pantani földön fekvő félmeztelen testét, amelyben ekkor néhány órája már nem volt élet.
A Kalóz örökre elhajózott.