Egy másik kontinensen is a csúcson

A "Karthágói Sasok" fennállásuk során először tudták megnyerni az Afrikai Nemzetek Kupáját, a Franciaországgal 2000-ben Európa-bajnoki címet szerző Lemerre pedig az első olyan edző lett, aki két kontinensen is csúcsra vezetett egy válogatottat.
Pedig minden bizonnyal csak egy "üzemi baleseten" múlott, hogy a játékosként (védőként jeleskedett) hat válogatottságig (köztük a magyarok elleniig) jutó Lemerre-ről most nem mint az Eb-re készülő gall gárda szövetségi kapitányáról beszélünk. A franciák a 2002-es világbajnokságon három meccs erejéig leblokkoltak (címvédőként rúgott gól nélkül estek ki), sem előtte, sem utána nem volt részük ilyen gyászos sorozatban, csak éppen az a három meccs (Szenegál 0–1, Uruguay 0–0, Dánia 0–2) a sajtó által amúgy is sokat támadott Lemerre állásába került. Hiába volt az Eb-arany, a nemzeti tizeneggyel felmutatott pazar mérleg (33 győzelem, 8 döntetlen, 11 vereség), illetve a korábban a katonaválogatottal megszerzett világbajnoki cím, röviddel a vb-búcsú után a trénernek mennie kellett.
Mondjuk a munkanélküliség miatt szinte egy percig sem kellett aggódnia, hiszen a jó francia edzők iránt szinte kapkodnak az egykori gyarmatok. Az ajánlatok közül végül a tunéziait fogadta el, 2002 októberében, csaknem két évtized után ismét az arab országban vállalt munkát, igaz, immár nem az Espérance nevű klubcsapat, hanem a válogatott kispadján. Másfél év alatt beigazolódott, nem volt felesleges egy zsák pénzt kifizetni Lemerre-nek!

Névjegy

ROGER LEMERRE
Született: 1941. június 18., Briguebec
Állampolgársága: francia
Válogatott mérkőzései/góljai száma: 6/0
Klubjai. Játékosként: Sedan (–1969), Nantes (1969–71), Nancy (1971–73), Lens (1973–75). Edzőként: Red Star (1975–78), Lens (1978–79), Paris FC (1979–81), Strasbourg (1981–83), Espérance (1983–84), Red Star (1985–86), francia katonaválogatott (1986–97), Lens (1996–97), a francia válogatott másodedzője (1997–98), francia szövetségi kapitány (1998–2002), tunéziai szövetségi kapitány (2002–)
Legnagyobb sikerei. Játékosként: Francia Kupa-döntős (1965). Edzőként: katonai világbajnok (1995), Európa-bajnok (2000), Afrikai Nemzetek Kupája-győztes (2004)