Olimpiáról – börtönbe

S nem hinném, hogy ennek pusztán a téli uborkaszezon lenne az oka, amikor egyéb témákban, vélhetnék, szegényebb a kínálat. Nem, mert hiszen manapság a versenyek, bajnokságok – nemzetköziek és hazaiak egyaránt – szinte egész évben ellátnak bennünket eseményekkel.Nos, a hazai bíróságon ismét tárgyalják Simon Tibor halálra verésének ügyét, Bognár Györgyöt pedig sikkasztással és csalással vádolják; a napokban éppen ezen a helyen írtunk részletes beszámolót az erőszakos nemi közösülés miatt perbe fogott Kobe Bryantnek, a Los Angeles Lakers szupersztárjának vesszőfutásáról. Folytathatnánk a dél-koreai olimpiai notabilitás, Kim Un Jong letartóztatásával – és így tovább. Esetleg úgy tűnhet, mintha a sorok íróját valamiféle sajátos érdeklődés vonzaná a sportnak ezen visszás vonatkozásához. Szó sincs róla! Most is egyszerűen úgy ítélte meg, hogy az alábbi rendhagyó eset mellett nem lehet közömbösen elmenni.Beszélhetnénk elöljáróban még arról, hogy lám, önmagában már az olimpiai szereplés lehetősége, a részvétel nimbusza mennyire képes lágyítani akár a törvénykezés szigorán, illetve eltéríteni a végrehajtást a megszokott, előírásos gyakorlattól, ám ne vágjunk a dolgok elébe! Tammy Crow ebben a hónapban ünnepelte 27. születésnapját, bár ünneplést emlegetni erős túlzás jelenlegi helyzete ismeretében, annak ellenére, hogy a híres Santa Clara felettébb csinos műúszóját – minden megpróbáltatása ellenére – tavaly karácsony előtt beválogatták az Egyesült Államok athéni olimpiai együttesébe. Néhány nappal korábban ugyanis a kaliforniai Tuolumne Körzeti Bíróság kétrendbeli, gondatlanságból halált okozó közúti baleset vétségében bűnösnek találta, és 90 nap letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Az eset egy éve, 2003. február 16-án, vasárnap történt reggel fél nyolckor a kaliforniai 108-as úton, amely a híres Yosemite Nemzeti Park síparadicsomához vezet. A Nissan Pathfinderben hárman ültek: a műúszó vőlegénye, Cody Tatro, oaklandi testnevelő tanár – a kocsi tulajdonosa, de nem ő vezetett, hanem Tammy – a hátsó ülésen pedig a 12 esztendős Brett Slinger, a testnevelő egyik tanítványa. Éppen őt akarták egyébiránt a Yosemite parkban síhétvégét töltő szüleihez vinni, akik már pénteken a hegyekbe vonultak, s mivel a gyereknek szombaton volt még egy baseballmeccse, tanára felajánlotta, vasárnap majd ők viszik a fiút a szülők után. A hajnali fagytól jeges úton a Nissan egy kanyarban kisodródott, megcsúszott, és letérve az útról két fenyőfának csapódott. Az ütközés következtében a biztonsági övet nem viselő Tatro kirepült a kocsiból, szörnyethalt, s a kifiú is belehalt sérüléseibe. Crow eltörte a jobb karját, és a háta sérült meg.A helyszínre érkező rendőrjárőr tanúkra hivatkozva azt állította, hogy a Nissan sorra előzte az útviszonyoknak megfelelően, hatvan-hetven kilométeres sebességgel haladó gépkocsikat. A Union Democrat, a kis sonorai napilap azt is tudni vélte, hogy Tammy a reggeli utazást megelőző éjszaka partin vett részt, ivott is: pohárnyi bort, kevéske martinit és egy kupica tequilát. De ez még éjfél körül történt, és reggel állítólag már teljesen fitten, frissen indult el. Három órával a baleset után a modestói kórházban végzett laboratóriumi vizsgálat nem mutatott ki alkoholt a vérében, s így az ittasság a bíróságon végeredményben fel sem vetődött. Kétség sem fér ahhoz, hogy a balesetben – bármennyire szörnyű következményekkel járt is – szándékosság nem tételezhető fel, s ahhoz sem, hogy Tammy Crow-t mélységesen megrázta a baleset. "Elmondhatatlanul sajnálom, szégyellem, szinte éget, ami történt – mondta könnyek között a bíróságon. – Elviselhetetlen, hogy nincs mentség, s nem tudok változtatni a tragédián. Nincs segítség!…" Eleanor Provost, Tuolumne körzeti bíró maga is párás szemekkel hirdette ki az ítéletét: "A börtönbüntetés letöltése elkerülhetetlen. Nemcsak a tragédia okozása és jellege miatt, hanem azért is, hogy példát mutassunk, figyelmeztető leckével szolgáljunk másoknak. Ezzel sem tudjuk egyébiránt Tammyt súlyosabban bünteni annál, mint amit már eddig is elszenvedett. Itt nincs igazság… S nem tudom életre kelteni sem a vőlegényét, Codyt, sem Brettet. A börtönbüntetés letöltése miatt azonban egyelőre nem kell jelentkeznie az elítéltnek, csak később, az olimpiai játékok augusztus tizenharmadikán kezdődő eseményeinek befejezése után, október végén."Az ítélet vegyes érzelmeket keltett, morális alapkérdéseket vetett fel már a kihirdetése pillanatában a bírósági teremben, majd a közvéleményben és a médiában is a büntetés mértékéről, a letöltés időzítéséről, s egyáltalán arról a fundamentális elvről, amely a törvény előtt megkülönböztetés nélküli egyenlőséget garantál a parlamentáris demokrácia keretei között élő valamennyi állampolgár számára, legyen az szállítómunkás, tisztviselő vagy történetesen olimpiai játékokra kiválasztott versenyző.James J. Newirk, a vád képviselője azt nyilatkozta, hogy tizennégy éves gyakorlata során több kivételes esetre emlékszik, amikor indokolták a büntetés letöltésének halasztását, de kilenc hónapig terjedőre még nem volt példa, s arra sem, hogy az olimpiának ilyen jellegű prioritás jusson. Amikor a kisgyerek szüleit, Devon és Mike Slingert kérdezték az újságírók, ők elzárkóztak a nyilatkozattétel elől. A bíróság előtt azonban az apa korábban ezt mondta: "Úgysem létezik olyan büntetés, amely könnyítené a tragédia óta pokollá vált életünket." Tatro édesapja, Chip a bírósági procedúra idején levelet írt – hozzá hasonlóan az Egyesült Államok Műúszószövetsége is kérelmet nyújtott be –, és arra kérte a bírónőt: legyen tekintettel Tammy jövőjére, olimpiai álmaira, amelyek beteljesüléséért olyan keményen és hosszú éveken át küzdött, abban a tudatban mérlegelje az ítéletét, hogy a balesetben elhunytakat semmiféle ítélet sem képes visszaadni az életnek. A fiához hasonló hivatást gyakorló testnevelő így fejezte be sorait: "Kilátástalanul szomorú, de itt nincs, nem lehet győztes, valamennyien vesztesek vagyunk. Az egyedüli, amiben reménykedem, hogy Tammy Crow-ék olimpiai arannyal térnek haza Görögországból. Talán ez enyhítene valamit a fájdalmán."Nincs szükség, nem is volt célunk, hogy végső, bölcs és megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatással zárjuk a történetet – ki-ki a saját megítélése szerint alkosson véleményt. Legfeljebb két megjegyzést engedjenek meg befejezésül. Tammy olimpiai csapattársa, Chris Carver tipikusan amerikai módon így fogalmazatott: "Mondhatom, valójában semmit sem tudok a törvénykezésről. Tammyról annál többet: a legjobb a legjobbak között." Az elítélt olimpikonról pedig annyit: ő egyetlen szóval sem kérte a bíróságot az ítélet végrehajtásának elhalasztására.